Volunteers Park

Tárgy: Volunteers Park Vas. 8 Szept. - 10:24

First topic message reminder :

A Volunteers Park a város nyugati részén található, nem olyan messze az X-Birtoktól, így ide akár gyalogosan is el lehet jutni egy 20-30 perces séta segítségével. Valamivel kisebb, mint a Joe Bohrdrum park, de ettől még nem kevésbé népszerű, amit annak is köszönhet, hogy egy szépen kiépített Üvegház is várja a látogatókat. Az épület teljes mértékben üvegablakokból áll, és bent rengeteg növény és változatos életvilág tekinthető meg. Trópusi részleggel is rendelkeznek, úgyhogy igazi látogatócsalogatóról van szó, ami főként a jó időben nem szűkölködik a nézelődőkben.
A parkban egy foci-, egy baseball, egy kosárlabdapálya található meg és természetesen játszótér a kisebbek számára hagyományos felszereléssel, mint a hinták, mászókák stb.

Tárgy: Re: Volunteers Park Hétf. 7 Júl. - 20:39

Nate & Faye

Persze, hogy lelkes vagyok, szeretnék segíteni Aaronnak, ő is suliba jár és mégis csak a kettőnk dolga, hogy legyen mindig kaja, hogy rendesen éljünk. Nem akarom, hogy csak neki legyen nehéz, nem akarom, hogy csak ő küzdjön kettőnként, ha nyáron tudok neki egy kicsit segíteni, akkor megteszem és nem olyan nagy dolog beülni egy recepcióra, főleg, ha közben embereknek is segíthetek. Menni fog, főleg ha a segítség is jó, és nem hiszem, hogy úgy ajánlotta volna ezt a munkát, hogy nem tud róla eleget.
- Igen ő, mert ismered? - lepődöm meg, főleg azon, hogy még félre is nyelt is nekem csak azért, mert említettem a sulit. Én annyira nem néztem utána a pasinak, inkább csak a suli, meg a birtok miatt olvasgattam egy kicsit a könyvtárban, de komplett családi életrajzokat nem. Így is volt azért szó pár halálesetről, nem lehet könnyű annak a fickónak, neki sincsenek szülei, sőt még a mostohaapja is meghalt valami tűzben. Elég rémes lehet.
- Nem igazán tudom, de majd ezt is megkérdezem. Igazából... talán csak felkészülés arra, ha az emberek nem kezelik jól ezt az egészet. - rossz ezt kimondani, nagyon rossz, ezért beszélek lassan és megint halkan. Nem akarom, hogy esetleg katonákat küldjenek ellenünk, vagy nem is tudom. Nem akarok harcolni, nem is hiszem, hogy tudnék, de félek a jövőtől, félek attól, hogy mit hoz majd a holnap, vagy a jövőhét, egy év múlva, nem is tudom. Még a barátaimnak sem mertem mesélni a képességemről, mégis hogyan kezelnék ezt vadidegen emberek?
- Persze, mindenképpen! Szeretnéd, ha a húgod oda járhatna? Ő hány éves? - ennyi logikám van, ő orvos, van állása, nem hiszem, hogy iskolát keres, de a húga lehetséges, hogy szívesen menne olyan helyre, ahol gyakorolhatja a képességét.

Tárgy: Re: Volunteers Park Vas. 6 Júl. - 18:20

Faye és Nate

A lelkesedésén mosolygok, láthatóan valóban fontos neki. Jó elgondolásnak tartom ezt. Kamaszként még nehezebb mindezzel szembe nézni, bár számomra a kamaszkor arról szólt, mint bármelyik gyereknek, akinek elváltak a szülei és nem akarták, hogy éhen haljanak. Nem tudtam, hogy apám él, ezért nem is nyomoztam utána, de a félelem anyám felől mindig szorongó érzést adott, mert sosem mondta el, miért van ez és hogy miért utazunk annyit. Vagyis elmondta, más munkát talált, az előző helyről elbocsátották.
A névre félrenyelem a fagyi maradékát és köhögni kezdek.
-Charles Xavierre gondolsz? – tekintek rá, egy mély levegővétel után.
Olvastam a munkásságát. Egészen új színbe helyez sok mindent. Pár tanulmányát már előtte is olvastam, ami a neurológiához kellett, de a nagy lélegzetvételű tanulmányát csak nem régiben olvastam el és … mindenben igazat adtam neki. Vagyis majdnem mindenben. Az evolúcióelmélet nem az asztalom, az agy és az idegrendszer már annál inkább.
Viszont ami utána jön, kicsit sem ütközöm meg.
-Harcolni? Megvédeni, még megértem, de harcolni? Mi ellen? – lehet, hogy valami egészen más és olyan dolog is lappang a háttérben, amikről mi még nem is tudunk? Nem hangzik jól és Haleynek nem éppen erre lenne szüksége. Én még mindig nem kerülök a képbe, hogy elmenjek magam miatt megnézni, valahogy túlkorosnak tartom magamat a sulihoz már.
-Ha meg tudsz valamit… elmondod nekem is? Sok mindent nem értek még és nem szeretném, ha valami rosszul sülne el. – magyarázom és a magyarázatom őszinte, mert tényleg nem szeretném, ha gondba kerülnénk. Elég nekünk apánkkal viaskodni most.

Tárgy: Re: Volunteers Park Pént. 4 Júl. - 13:09

Nate & Faye

Rájövök ám egészen hamar, hogy nem illik csak úgy ilyen kérdést feltenni, de utólag már nem tudom visszaszívni, akármennyire is szeretném. Marad hát az, hogy ha már kicsúszott, akkor figyelek a válaszra, aztán persze csak csendben bólintok egyet, mert végképp nem akarnám és nem is merném ezt tovább fejtegetni, igazán semmi közöm sincs hozzá. Én se könnyen beszélnék a magánéletemről, hiszen nem mondhatom, hogy jó barátok vagyunk, csak talán... lehetünk, de eddig most találkozunk harmadszor, és ebből kettő főként arról szólt, hogy rendbe tette a kezemet. Amúgy is jóval érdekesebb témának bizonyul a suli, amiről még én se tudok túl sokat, de biztosan annak is eljön majd az ideje alkalomadtán. Ahogy láttam azért Logan elég lelkes volt, hogy elmenjek majd megnézni a sulit, biztosan hamarosan sor kerül majd rá.
- Igen, nem is tudom, hogy mióta, mármint hogy mi mióta vagyunk, mert az iskola három éve már működik, azt olvastam róla. - magyarázom. Kicsit azért utána olvastam, mert hát létező suli, csak nem úgy adják el, hogy mutánsoknak épült, csak szimplán különleges embereknek és kész. - Én is nagyon! - lelkes vagyok, hát naná, főleg mert kíváncsi vagyok, és mellette Logannel nézhetem meg azt az iskolát, azért az sem utolsó szempont. A kérdésre csak bólogatok. Én még elszöszölök azért fagyimmal, van még belőle. Egyrészt beszélek, másrészt nem adtam Fülesnek, harmadrészt mindig is viszonylag lassan ettem. - A város határában fekszik egy elég nagy birtok és ott van. Azt is olvastam a könyvtárban, hogy ez a Xavier család, akiké a birtok már jó ideje élnek North Salem mellett és eléggé tehetősek, úgyhogy nem lehet kicsi az a suli. - no meg főleg ha sokan járnak oda, bár nem kérdeztem Logant a pontos létszámról, azt talán még ő sem tudja. Egyébként is egyszerűbb, ha majd megnézem nem igaz?
- Igen, nem egyszerű és nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége. Logan azt mesélte, hogy ott abban az iskolában megtanítják őket jól használni a képességeiket és... harcolni is, vagy megvédeni magukat. - teszem hozzá kissé bizonytalanul. Na igen ez utóbbi, ami kissé félelmetes, és sajnos azért mert van realitása. Mi van, ha mindez kiderül, az emberek pedig félni fognak tőlünk? Én is félnék olyanoktól, akik tárgyakat mozgatnak az akaratukkal, vagy azzá válnak, akivé akarnak, netán képtelenség megölni őket. És nem fognak válogatni, ugyanúgy tartanak majd az olyan láthatóan ártalmatlan egyénektől is, mint én.

Tárgy: Re: Volunteers Park Szer. 2 Júl. - 19:42

Faye és Nate

A kérdésen ugyan meghökkenek egy pillanatra, de aztán elmosolyodom.
-Sokat utaztam, nem sikerültek jól a kapcsolataim. – egy ujjamon meg tudom számolni igazából a komoly kapcsolatot. – Sokat dolgozom.
Jobban azért nem mélyedek bele. Lehetne cikinek nevezni a helyzetet, amiben vagyok, de nem csak a szakítás járult hozzá, hogy nem vagyok kapcsolatban. Inkább lapozok én is.
A munkával kapcsolatosan csak bólintok. Nem mindenki engedheti meg magának a gondtalan nyaralást, a nyári munka segíti ki őket. Saját bőrömön tapasztaltam, anya sokműszakos munkája nem volt elég a sulihoz a sok költözéshez, ezért minden hosszú szünetben dolgoztam, és később suli után is, minden nap. A modellkedéssel szerencsém volt, nem mindenkinek van.
-Pech, az nem megy. – vigyorgok vissza az elmetrükkre.
A kirándulásra elgondolkodom egy rövid időre. A döntést úgyis későbbre hagyom és Haleyvel is megbeszélem, de azóta, hogy hozzám költözött, valahogy igényem van arra is, hogy valóban azokkal tölthessem az időt, és többet, akik hozzám közel állnak.
Egy ideig csendben tekintek rá. Rövid az idő, hiszen sok iskola létezik, különleges gyerekeknek. De hogy az olyanoknak is, mint mi? És ilyen hamar?
-Tehát… nem csak hogy sokan vagyunk, de már régóta is. – felkönyökölök a térdemre. Hihetetlenül nézek rá, és egyben el is hiszem.
-Kíváncsian várom, hogy milyennek találod majd. – bátorítom. –Nem messze innen? – elgondolkodok, nem ismerem annyira még a környéket, elvégre North Salem is ismeretlen még valamennyire számomra.
A fagyi elfogyott, olyan helyre teszem, ahol majd összegyűjtve a használt holmikat, kidobhatjuk.
-Nem tudom, mi lesz a világgal később, és hogy egyáltalán hogyan fogja ezt fogadni. De nem hinném, hogy el lennének tőle ragadtatva. – sokkal inkább Haleyt féltem, és nem csak ezért. Mégis, ez is egy nagyon fontos tényező.
– Főleg, hogy öröklődik, ahogy észrevettük. Nem sokára már nem tudjuk csak úgy elhallgatni mindezt. – jegyzem meg halkan.

Tárgy: Re: Volunteers Park Hétf. 30 Jún. - 12:17

Nate & Faye

Csak mosolyogva nézem, ahogy dögönyözi a kutyust, vagy legalábbis simogatja a füle tövét. Látszik, hogy Füles nagyon élvezi a dolgot és nem is hiszem, hogy csak úgy bárki ott tudta volna hagyni. Vagyis... valaki megtette, de az tuti, hogy valamiféle nagyon érzéketlen illető volt. Azt persze nem tudhatom, hogy a gyerek témával mennyire sikerült érzékeny területre tenyerelnem.
- Neked miért nincs? - bukik ki belőlem a kérdés, és persze azonnal rá is jövök, hogy baromira nem is illik ilyen kérdést feltenni, de hát idősebb fickóról van szó. Nem tudom, hogy hány éves, de simán tudnék egy harminc körülit tippelni neki, bár nem mondom, hogy olyan jó vagyok kormeghatározásban, lehet hogy fiatalos a külseje és idősebb, vagy épp fordítva, bár ha gyakorlott orvos saját irodával, akkor jó eséllyel nem húsz éves. - Mármint úgy érzem, hogy nincs feleséged? - próbálom a dolgot kicsit javítani, de még így sem érzem, hogy tökéletesen sikerült volna. Nem rémlik, hogy láttam rajta gyűrűt, de aztán lehet, hogy van valami menyasszonya, miért ne lehetne? - Bár azt hiszem ez nem rám tartozik. - elnézést kérő mosoly jelenik meg az arcomon és inkább nagyot kanalazok a fagyiból. Hogy tudok ebből jól kijönni?
- Biztosan tetszeni fog, és legalább egy kicsit besegítek anyagilag a bátyámnak, az azért fontos. - bólintok, ezzel azt hiszem magamat is erősítem, mert hát menni fog és kell is, akármilyen is lesz az a meló. Az intésére elnevetem magam.
- Igen, pont mint egy Jedi-lovag, már csak valami tuti elmetrükköt kéne megtanulnod. - nagy sláger ez a film mostanában, még én is láttam, pedig nem vagyok egy nagy moziba járó, de Aaronnak azért le szoktunk ülni megnézni ezt-azt videón, meg persze a csajokkal is elmegyünk időnként moziba. Azért az tényleg vicces, hogy még a hegyről sem tud, meg a tóról sem, bár tényleg nem a városközpontban van egyik sem, ő meg gondolom, ha sokat dolgozik, akkor főként a belvárosban szokott járni.
- Igen, tó, szép nagy, és nagyon békés. Nincs olyan nagy tömeg, mint a nagy tónál, meg eleve kisebb is, de pont ezért szebb. - és persze rengeteg a fa, és kell hozzá jó sokat gyalogolni, hogy az ember elérje a célt, de igazán megéri. Azt persze nem tudhatom, hogy a húgának ez esetleg nehézkesebb lehet. Ha én lennék terhes... fogalmam sincs, hogy Aaron mit reagálna, tényleg tippelni se tudnék. Aztán csak bólintok. Türelmes vagyok én, megvárom, amíg majd megmutatja a húga a képességét.
- Iskola a magunkfajtáknak. - határozottan örülök neki, hogy ő jobban meg van döbbenve, mint én, amikor Logan beszélt erről. Nekem is leesett kicsit az állam, de Nate simán überel, ami tényleg megnyugtató. A poharamat persze emelem és egy kis fagyis koccintást is végrehajtunk szépen. - Még nem sokat, csak van egy srác, akit ismerek és ő oda jár. Nincs messze innen, hallottam már róla, csak nem tudtam, hogy nem csak egy sima magánsuli. Majd... valószínűleg elmegyek megnézni valamikor. - csak ezt még le kell egyeztetnem Logannel is, no meg a bátyámmal, és ez utóbbi a kemény dió.

Tárgy: Re: Volunteers Park Vas. 29 Jún. - 16:54

Faye és Nate

Jól megdögönyözöm Füles füle tájékát, aki boldog elégedettséggel emeli fel és bele a tenyerembe a fejét.
-Nem kellett annyira sokat tennie érte. Igazi kisasszony.
Hogy időt nyerjek, feltolom a szemüveget a fejemre. Ezek a válaszok, különösen mostanában, elég érzékenyen tudnak érinteni.
-Egy gyerek azért más. De tudnak ugyanolyan kíváncsiak és rosszak lenni. – mosolyodok el. – És szeretni őket. – sokat töprengek a húgomon és Theon. Nem jó, hogy nem tudnak találkozni. Muszáj leszek felhívni, nem tudom. Eléggé tipródom. A bútorokat is meg kell lassan vennünk, a ruhákhoz nem értek, azt rá bízom.
Ahogy kihúzza magát, még jobban elmosolyodom.
-Ez igaz. Nem hoztam innivalót, ha nem baj. De tudunk venni a park mentén a bódéban, ha szomjasak leszünk.
-Megnézed és eldöntöd. Nem kötelező. Nagyon szívesen.
Néha jobb rákérdezni, erre már rájöttem, viszont néha lehet nemleges is a válasz.
-Jedi-lovag… - intek magam előtt a kezemmel, mint a filmekben, aztán nevetek. – Ha valaki ezt jó pár hónappal ezelőtt mondja nekem, hülyének nézem. És… remélem, hogy valóban működni fog, rendeződni minden.
A bátyjával kapcsolatban csak megemelem a fagyis poharat.
-A fiútesók már csak ilyenek. – Aaront látatlanban is tisztelem és bajtársnak tekintem, hiszen mindkettőnknek fontos a húgunk.
Zavartan vakarom meg az orrnyergem, mikor kiderül, a hegy valóban létezik. Látszik, hogy nem sok időm van. Szabadidőm.
-Tó? – Haley jut eszembe egyből, a vízimádatával. Talán lesz annyira jó az idő, hogy úszhatunk benne. Már ha… nincs messze. Most már a babára is gondolni kell.
A kérdésre egy pillanatra elgondolkodok. Az sem jó, ha bemutatná majd, de végül is az nem árthat kettejüknek.
-Ha találkoztok és lesz rá körülmény, megmutatja. – de aztán döbbenten elhallgatok és úgy meredek rá. – De… milyen iskola? – én is suttogva kérdezek vissza. Nekem már mindegy, de huginak jó lenne. Nem tudom, hogy duplán megváltozott állapotban miként működnek az éppen felbukkant képességek.
-Az együttműködésre. – emelem fel a fagyis poharat, koccintásra.
Az iskola kérdése azonban nem hagy nyugodni, de elsősorban Haleyre gondolok.
-És mit tudsz még az iskoláról? – váltok ismét halkabbra.

Tárgy: Re: Volunteers Park Szomb. 28 Jún. - 17:35

Nate & Faye

Egy kutya mindig nagy felelősség, mindenféle állat az, ez nem kérdés. Nekem még csak halam sem volt soha, de nem is tudom, nem is merült fel bennem soha, hogy legyen. Volt mindig elég bajom, nem tudom, hogy belefért volna-e az, hogy még egy állattal is rendesen tudjak foglalkozni, főleg hogy nem vagyok elég önálló ahhoz sem, hogy magamról gondoskodjak, nem pedig ahhoz, hogy még valaki másról is.
- Akkor végül is kellett neked, csak először jól be kellett vágódnia nálad. - mosolyodom el, mert hát az a fő, hogy Fülesnek végül sikerült őt levennie a lábáról. Biztos meg kellett dolgoznia érte rendesen, sokáig kellett ngy szemekkel néznie, de megérte, mert láthatóan nagyon jó sora van a doktorbácsi mellett.
- Olyan, mint egy gyerek, legalább felkészülsz arra milyen lesz, ha lesz egyszer sajátod nem igaz? - nevetem el magam, ahogy így beszél róla. Na igen emlékszem rá apa nekem is sok mindent megengedett elég volt csak egy-egy mosolyt villantanom rá és már el is értem, amit akartam. Persze ezt kiskoromban alkalmaztam inkább, ahogy idősebb lettem rájöttem, hogy nem épp ez a legjobb módja, hogy minden kierőszakoljak magamnak, meg aztán alkalmazkodni is kellett, amikor hirtelen lett egy testvérem is. - Dehogy nem, gondoltam, hogy megéhezünk majd, meg egyébként is ez egy... piknik! - kicsit még ki is húzom magam, hiszen készültem ám. Van pokróc, meg minden és milyen lenne a piknik kaja nélkül?
- Nem tudom, tényleg, de amit te javasoltál az jó lehet, és köszönöm, hogy segítesz. - mosolyodom el. Tényleg kedves tőle, hogy ilyen segítőkész, pedig nem lenne kötelező foglalkoznia ezzel az egésszel, nem várom el. De annak is nagyon örülök, hogy elhívott várost nézni a húgával. Egyáltalán nem értem félre, hiszen mégis csak idősebb nálam jóval, de attól még lehetünk barátok nem? Bólintok még egyet, mindenképpen fel fogom hívni természetesen este, és szerintem Aaron is örülni fog, ha lesz valami kis munkám a nyárra, amivel elfoglalom magam.
- Na igen, elhiszem, hogy nem lehet ez egyszerű, de egyre jobban belejössz és aztán már csak megkönnyíti az életed, nem megnehezíti. - mosolyodom el, aztán persze hátrébb is hajolok, mert sajnos azzal én is tisztában vagyok, hogy az emberek hajlamosak félreérteni a dolgokat, főleg miután még a kezemet is megnézi, pedig tényleg csak a sérülés az, amit megvizsgál, ami egyébként már tényleg szép. - A bátyám ért hozzá és figyel is rám sokat. - na igen ez is olyasmi, amit talán félreértenének az emberek, mert mi tényleg elég közel állunk egymáshoz, és az emberek sokszor hajlamosak butaságokat feltételezni. Sosem értettem miért kell annyira kombinálni.
- Igen, van hegy. - nevetem el magam, mert hát úgy rácsodálkozott erre, hogy ihaj, pedig úgy fest már itt lakik egy ideje. Tény, hogy nem ismerik azok, akik nem járnak gyakran ki a szabadba, de szerencsére én elég sokat mászkáltam már a környéken a szüleimmel. - Igaz, hogy nem nagy, de csodás túraútvonal van arra, és van egy szép tó is a végén. - magyarázom, mert hát imádom azt a környéket, és az sem elhanyagolható, hogy legutóbb is rendkívül jó élményekkel távoztam onnan. Logan... tényleg nagyon rendes srác.
- És ő... mit tud? Képzeld hallottam nem rég, hogy van egy ilyen iskola, ahol csupa olyanok vannak mint mi! - megint ösztönösen halkítom le a hangom, de akármennyire is nézelődök néha körbe, láthatóan nem fülel senki sem. Csak hát mégis benne van az emberben egy kisebb félsz, hogy mi van, ha mégis. - Tudod sosem számít, hogy mi lett volna, ha. Voltam és ez a lényeg, és te is segítettél nekem, hogy ne vérezzek el, szóval kvittek vagyunk. - mosolyodom el, miközben az utolsó falatokat is bekanalazom a fagyiból. Oh, én nem tartok szünetet, imádom az édességet, mindig is imádtam!

Tárgy: Re: Volunteers Park Szomb. 28 Jún. - 10:01

Faye és Nate

Rátekintek, majd Fülesre.
-Az igazat megvallva nekem sem kellett. – állandóan költöztem és tartottam attól, hogy egy kutya nem igazán fogja ezt szívlelni. Sosem volt háziállatom és fogalmam sem volt, miként kell őket kezelni. De miután úgy döntöttem, innen tovább sehova, mert elegem lett az örökös költözésből, leparkoltam mellette.
-De akkora fülei voltak, és úgy nézett rám, hogy nem bírtam ott hagyni.
Mégsem választottam annyira mellé. A gyümölcsfagyikat szeretem, azt azonban kevesen szeretik.
Füles lihegve, de szemét lehunyva élvezi a simogatást. Szereti, ha foglalkozva van vele. Meg a fagyit is.
-Igyekszem. De nem lehet neki ellentmondani. Édesszájú, a másik a csoki. Meghallja a csokipapír csörgését, máris ott van előtted és szuggerál. – ekkor esik le a másik része. – Szendvics? Éhes vagy? Ho… - ekkor nézek a kosárra, államat a tenyerembe teszem. – Nem kellett volna.
Kamaszkor sajátossága a vállrántogatás. És a bizonytalanság is. De ha nem tudom, mi érdekli, nem tudok segíteni.
-Ühüm, és az mi? Mert nem vagyok gondolatolvasó. Pontosabban… nem gondolatolvasó vagyok.
Fülesnek a szokásos kis tálba, amit ha kijövök, mindig hozok magammal, vizet öntök. Ezeket, ha meleg időben jövünk ki, mindig hozok.
-Ha nem tudnék, nem mondtam volna. – mosolygok rá.
– Ha este felhívsz, megadom a pontos nevet és címet és hogy kit keress. – addig pedig beszélek Marthaval és Florenccel.
– Egy elbeszélgetés biztos lesz, de majd ők elmondják a többit.
Fayenek biztosan menni fog a tennivaló, és az ottani munka. Florence csacsogása és jószívű kedvessége fontos motorja a recepciónak, rajongok a vaskos afro-amerikai nőért, akiből a jókedv mindig árad.
Ösztönösen közelebb hajolok, Füles egyből odakapja a fejét, aki közben lihegve elnyúlt a füvön, miután nem kapott több fagyit.
-Muszáj volt gyakorolni. Különben most minden lebegne körülöttünk. – halkan felelek vissza és közben szélesen vigyorgok.
– Sokat gyakorlok, mert tartottam attól, hogy elég, ha csak egy kicsit nem figyelek oda és ott a baj. Műtét közben elég érdekes lenne, ha a kezemben landolna egy szike. – halkan mondom, nem is fejezem be, de sejtem, hogy tudni fogja, hogy mit akartam ezzel mondani. A segítségéért még most is hálás vagyok, nem biztos, hogy ezzel így haladtam volna, ha akkor nem bukkanunk egymásba.
-Azt látom. – felnevetek, miközben azért a tenyerembe helyezem a kézfejét és megnézem. – Tényleg nagyon szépen gyógyul.
A kérésem valóban szokatlan, hiába vagyok sokat mindig más és más emberek között, új arcokkal ismerkedek, valahogy nekem ez egyrészt az olyan emberek életéhez hasonlít, akik letelepedtek, másrészt. Faye kiskorú és könnyen félre lehetne érteni, azonban kettőnket más köt össze. A világot viszont ismerem annyira, hogy könnyen bemagyaráz dolgokat. Ezért óvatos vagyok.
-Bringázásban benne vagyok. - a bringázással hugi gondban lesz, de ha jön, akkor megoldom valahogy.
– Van hegy? – elcsodálkozok és biztosan hülyén nézhetek ki. De a sok munka csak ritkán enged ilyen kiszakadást. Mostanában veszem rá magam, sok mindent szeretnék felejteni és megoldani.
– Örömmel megnézném a kedvenc helyed, ha nem gond.
Nagyon örülök, hogy igent mondott, tartottam tőle, hogy kinevet. Titokban remélem, hogy bár tisztában vagyok azzal, hugit sem kell féltenem barátkozás terén, nem szeretném azt az esélyt sem elvenni, hogy ne találkozzanak. Füles elaludt, egy mélyebb mormogás jelzi, amivel mélyebb légzésre vált át.
A kérdésre bólintok.
-Igen. Neki is nem rég alakult ki. – miért mondtam el?! Zavarba jövök, de végül is éppen Faye volt az, aki segített nekem.
-Furcsa nekünk mindez. – igazából azért, mert van elég bajunk e nélkül is. Nem hinném, hogy másnak könnyebb lenne az élete, így aztán ezt nem nagyon mondogatom.
– Ha nem lettél volna, nem igazán tudtuk volna meg, hogy miről is van szó. Hogy nem vagyunk egyedül. – jegyzem meg csendesen.

Tárgy: Re: Volunteers Park Csüt. 26 Jún. - 14:01

Nate & Faye

Nagyon cuki a kutyus nem is tudnám megállni mosolygás nélkül, ahogy az ölembe ejti azt a plüsst. Fel sem merül bennem, hogy ne lenne barátságos, ha egyszer nincs rajta póráz, de azért mégis csak úgy a tuti, hogy megkérdezem, hogy játszhatok-e velem, mégis csak a gazdija ismeri eléggé igaz?
- Dehogy nem, neked kell, és akkor már szerencsés lehet. - tudom én, hogy nem erre értette, hanem arra, hogy kitették szegény kutyust, de az a lényeg, hogy ő megtalálta és hogy most már van hol laknia, van aki szereti.
- Ez is tökéletes, tényleg. - bólogatok aprókat, hogy ezzel is megerősítsem őt tényleg így van. szeretem a fagyit, attól hogy a csokis a kedvencem még egyáltalán nincs gondom más fajtával sem, bár tényleg inkább az édeseket szeretem jobban, de ebbe a kategóriába is karamella is belesik. Egy citrommal már inkább bajban lennék, de ez nem az igaz? Füles visszatér, én pedig képtelen vagyok levakarni a széles mosolyt az arcomról, ahogy leül a gazdi elő és elég jelentőségteljesen kezdi el szuggerálni. Eszméletlenül édes! Mármint a kutya természetesen, aki meg is kapja a maga részét.
- Jó dolga lehet melletted. - megsimogatom kicsit a kutyus fejét, miközben én is kanalazom tovább a fagyimat. - Nem tudom mi lesz, ha előkerülnek a szendvicsek. - csoda, hogy még eddig nem érezte meg a kosárból szálló illatokat, vagy talán eléggé becsomagoltam mindent, hogy ne legyen ez gond most még.
- Igazából fogalmam sincs, amit meg tudok csinálni. - rántom meg a vállam, mert hát tényleg nem tudom, de valami mégis csak kéne, hogy én is beszálljak a családi kiskasszánkba. - Oh, ez nem rossz! És tudsz nekem segíteni benne? Persze csak ha van időd, hogy hova kell menni, meg ilyesmi. - nem hiszem, hogy bonyolult lenne a recepción dolgozni, eligazítani az embereket, megcsinálni, amit mondanak, szerintem tetszene nekem, sosem volt gondom azzal, hogy kedves legyek másokkal, főleg nem olyanokkal, akik betegek.
- Örülök neki, látod mondtam, hogy ez is csak gyakorlás kérdése, és... most sem lebeg semmi. - az utolsó pár szó előtt kicsit közelebb hajolok és lehalkítom a hangom. Na nem mászom ám bele az aurájába, erről szó sincs, csak épp annyira, hogy tuti ne hallja meg senki. A kezem is jól van, és azóta csak a bokám ment ki egyszer, de próbálok vigyázni magamra. - szórakozottan elmosolyodom, miközben felmutatom a tenyeremet. Szép már, a varratokat is kiszedték, csak a heg látszik egy kicsit, de már fel sem tűnik általában. A felvetése először talán tényleg meglep egy kicsit, de határozottan szórakoztató, ahogy magyarázkodni kezd. Végül persze bólintok lelkesen.
- Persze, szívesen! A legtöbb barátom New York-i, itt még nem ismerek sokakat, de a várost már valamelyest igen. Elmehetnénk bringázni, úgy gyorsabb és sok mindent meg lehet nézni. Megmutatom a kedvenc helyemet a hegyen! - lelkes vagyok, hát naná. Aaronnak olyan sok programja van, én pedig néha kicsit unom magam, bár persze ha találok munkát más lesz, de azért jó egy kicsit társaságban lenni, és Nate kedves pasas, tuti, hogy a húga is épp annyira kedves. - Amúgy a húgod is... tudod, olyan mint mi? - nem mintha zavarna kisit sem, de azért érdekel, főleg azok után, amit Logan mondott arról a suliról, a sok különleges képességről. Én is láttam már sok mindent, de mindig minden újdonság tud lenni számomra.

Tárgy: Re: Volunteers Park Szer. 25 Jún. - 20:00

Faye és Nate

Szabad kezemmel mutatom, hogy dobhat Faye. Tudom, hogy nem bánt senkit, vagyis azokat, akik engem bántanának, már van rá tapasztalatom, így azért egy nagyon rövid időre nem veszek levegőt.
-Talált kutya. Egy kislány keverék senkinek sem kell. – agár és németjuhász keverék lehet, sötétbarna rövid bundája, világosbarna szeme van. – Bringázás közben bukkantam rá, egy bokor alatt aludt egy dobozban. – nem tudom, ki az a hülye, aki benne is hagyja a dobozban, de talán jobb, nem rohant ki az útra.
-Gondolhattam volna, hogy csokisat hozzak. - átnyújtom a karamellásat.
Törökülésben telepedek le, Füles visszanyargal és megérezve a fagyi illatát, elém ül és nagyon szuggerál. A plüssjáték Faye cipőjén landol.
-Így egyek fagyit. – ostyarudat is kaptunk hozzá, nem szeretem, de sosem dobom ki, mert mindig kér mindenből legalább egy falatot. Beletúrok a hideg krémbe, és az olvadtam részből adok neki, a felét le is harapja a rúdnak, de ennyi jutott, így odaadom a másik felét neki.
-Milyen érdekelne? Sajnos csak a kórházakban tudok ilyet, de láttam már máshol is lehetőséget. Talán… - elhallgatok, miközben a fagyit eszegetem. – Sokszor költöztem és nem tudom, milyen lehetőségek lehetnek. Van itt egy magánkórház is, oda például a recepcióra szükség lenne egy segéd kézre, sokan mennek nyaralni.
Szélesen elmosolyodom a kérdésre.
-Köszöni kérdését, megújulva. Azóta is épen. – egyre jobban megy az irányítás. – Egész jó dolog hamar végezni a szoba átrendezésével. Feszegetem a határokat. – vigyorgok. A gyermeki kíváncsiságért nekem sem kell a szomszédba menni.
- A kezed? – csak mutatom. Ha nem akar vele foglalkozni, akkor nem faggatom.
-Kérdezhetek valamit? Bár ez inkább kérés lesz. – turkálok a fagyiban, majd leteszem magam elé. – A környéket sajnos annyira nem ismerem, de most nyáron valóban szeretném végre megismerni a környéket. Á… ez így félreérthető. Szóval… - veszem ismét kézbe a fagyit. – A húgommal együtt, természetesen, ha van kedved, néha elmehetnénk körbenézni.
Nem tudom, mennyire volt hirtelen vagy túl erőszakos.
-Nem.. nem kötelező elfogadni, nem akarok tolakodó lenni, vagy valami hasonló.
Ezt már nem fogom kimagyarázni. Azzal nem fogok jönni, hogy biztos van baráti társasága. Nekem például sosem volt, köszönhető annak, hogy mindig költöztünk. Zavarba hozni sem akarom, bár talán ennél jobban nem nagyon tudnám. Főleg, hogy ez úgy nagyjából az első tíz percben szóba került.

Tárgy: Re: Volunteers Park Hétf. 23 Jún. - 16:40

Nate & Faye

Biztosan nem sokára jön. Nem is tudom, azért egy kicsit még így is izgulok, mégis csak érdekel, hogy mire jutott azóta, mert egyáltalán nem egyszerű a képessége, a telefonban meg nem igazán tudtam eldönteni, hogy mégis pontosan hogy is van. Azért arra szerintem még a környezetemben lévők is felkapják a fejüket, amikor megindul felém egy kutyus, méghozzá plüssel a szájában, és pillanatokkal az után, hogy időm lenne egyáltalán köszönni már az ölembe is ejti a kissé nyáltól tocsogó darabot. Nem vagyok egy körmömet féltő típus, így hát szélesen elmosolyodom a kis dögöt látva, bár azért óvatosan nyúlok hozzá a játékához és bizonytalanul nézek kissé Natere, de ha bólint akkor el is hajítom.
- Szia! Nem is tudtam, hogy van kutyád, nagyon aranyos. Szia Füles! - mielőtt még Füles elrohanna, azért megsimogatom a fejét, aztán szépen a karamellás fagyira mutatok és azt veszem át a doktorbácsitól. - A legjobb csokis lett volna, de a karamellás is tökéletes lesz, köszönöm! - aztán csak intek neki, hogy üljön le nyugodtan a plédre, végülis azért terítettem le, meg így elég kényelmesen el is leszünk majd. Mégis jobb itt, ha már szép az idő, mint bezárva a lakásba/házba. A kérdésére csak megrázom a fejem, miközben aktívan pusztítom a fagyit. Hogy nekem miért nem jutott eszembe? Meleg van, jól esett volna pedig tuti.
- Nem, nálunk nincs ilyesmi, de arra gondoltam, hogy kéne valami nyári munka. Szerinted lehet ilyesmit itt a városban szerezni? - nem is tudom, árulok én fagyit, vagy leszek úszómester a tenisz klubban, sok minden van, amire egy diák alkalmas lehet, csak nem tudom, hogy így hirtelen hol fogjak neki a keresésnek, vagy hogy egyáltalán itt divat-e az ilyesmi. Jó lenne azért egy kis plusz pénz, szeretnék segíteni Aaronnak, ha már év közben én, amúgy is a tanulásra koncentrálok elsősorban. - És hogy vagy? A garázsajtó rendben? - szélesen elmosolyodom. Sokan vannak itt, de kétlem, hogy lenne aki direkt hallgatózik, szóval bár talán nyíltan nem mondhatjuk, hogy telekinézis úgy, tárgyreptetés így, de azért szerintem beszélhetünk róla.

Tárgy: Re: Volunteers Park Vas. 22 Jún. - 20:03

Füles már nagyon nem bír magával, de ha megint a tóra viszem, olyan hasast ugrik a melegben, hogy vihetem egyből dokihoz. Így amikor Faye felhívott, kaptam az alkalmon és Fülest is bepakoltam a kocsiba, hogy mozogjon egy kicsit.
Amikor hívott, nagyon megörültem, tartottam attól, hogy nem fog felhívni, de bíztam és reménykedtem benne. A legnagyobb fát, mint olyat, szóbeszédekből tudtam már, és nagyon reméltem, hogy el fogom találni.
Meleg az idő, ezért az egyik fagyisnál műanyag pohárban kértem fagyis nem is tudom mit, egy karamellásat és egy fagyisat. Fülesre nem tettem pórázt, szájkosarat sem, nem harapós, inkább nyalogatós, ha lehet így kifejezni.
Mint ahogy melegben szeretek megborotválkozva lenni is, kevésbé melegít. Napszemüveget vettem fel, farmerrel és kockás pólóval.
-Füles, ne rohanj már. – morgok rá, ahogy látom elrobogni a plüssjátékával. Meglátom Fayet, egyik kezembe fogom a két fagyit, és a szabad kezemmel integetek, ha meglát. Ha nem, akkor odasétálok hozzá.
-Szia! Az egyik a tiéd. Karamellás – emelem fel az egyiket, - és epres. – emelem fel a másikat. - Nem tudom, melyiket szereted.
Ekkor robog be Füles is, és ledobja szinte Faye ölébe a plüssjátékot és várakozva tekint rá, hatalmas farokcsóválással.
-Bemutatom Fülest. Elég hamar összebarátkozott veled. – nyújtom át Fayenek a fagyit, amelyiket választja.
-Vége a sulinak? Nincs gyakorlati … idő? Vagy nem tudom, hogy nevezik.
Sok gondom van mostanában, ez nem jelenti nálam azt, hogy látszana is rajtam.

Tárgy: Re: Volunteers Park Vas. 22 Jún. - 13:10

Nate & Faye

Őszintén szólva tényleg örülök, hogy kiszabadultam kicsit a városból. Szerintem New Yorkot persze, de attól még mindig nagy a jövés-menés, sok az ember és persze a legtöbb barátom elment nyaralni, így egy kicsit egyedül is éreztem magam már. Jó itt se ismerek sokkal több embert, de mivel nyugisabb a helyszín, mégis csak kellemesebb, arról már nem is beszélve, hogy itt van Logan is, bár abban a suliba, de attól még a környéken és persze a dokinak is megígértem, hogy majd találkozunk még, én pedig nem szoktam az ígéreteket elfelejteni. Egyébként is érdekel, hogy van, meddig jutott, sikerült-e fejlesztenie a képességét, megbarátkozni vele. Ezért is hívtam fel már talán másnap, ahogy összecuccoltunk a bátyámmal. Azért most sokkal több holmi kell, mint amikor csak pár napra ugrunk le, bár persze így sem hoztuk el a fél lakást, vagy ilyesmi, de mégis csak fárasztó lenne folyton hurcolni, ha valami ott marad. Persze itt is tudunk mosni és rendesen ellátni magunkat, azzal nincs gond. No szóval elkalandoztam kissé. A lényeg, hogy felhívtam és itt találkozunk a parkban a legnagyobb fa alatt. Remélem, hogy ismeri annyira a környéket, hogy tisztában legyen melyik az, telefonban legalábbis úgy tűnt, hogy ez így van. Hoztam szépen pokrócot, meg piknik kosarat is, mert a piknik az jó dolog, én legalábbis szeretem, az idő pedig tökéletes rá. A nap szikrázóan süt, mások is vannak a parkban nem is kevesen, talán még a frizbi is előkerül majd a kosár aljáról, bár nem tudom, hogy a doki mennyire lenne benne ilyesmiben.
És hogy mit mondtam Aaronnak? Azt, hogy kijövök a parkba, ebben pedig nincs hazugság, ő amúgy is sokat lóg azzal a Leahval, és én sem fogok otthon porosodni állandóan, főleg nem ebben a szép időben. Egyébként egy sima farmert vettem fel, rövidet, comb középig érőt, egy szandit, amit szépen le is veszek, amikor leülök a leterített pokrócra. Felül pedig egy elég szolidan kivágott narancspiros felső van rajtam, amin fehér virágminták pihennek. Egyelőre nem pakolok elő, csak figyelem a környezetemet, az embereket és persze élvezem a jó időt. Szeretem a nyarat, mindig is imádtam, sokkal több a lehetőség benne, mint a hideg télben. És már csak egy dolgot kell kitalálnom, mit kezdek magammal a nyáron, első körben lehet hogy kereshetnék majd valami nyári munkát.

//Lassan egy hónapja áll a játék, szóval bepofátlankodnánk. ^^//

Tárgy: Re: Volunteers Park Szer. 28 Május - 17:14

Nagyban nő a beszélgetés konfortossága számomra, ahogy a kishölgy végre magára talál hirtelen jött, már-már illetlen mértékű lelkesedéséből. Ó, így is ott csillog a szemében még az a kíváncsiság. Kíváncsiságból aztán könnyedél vált értetlen, sőt hihetlen arckifejezésre. Egyebek között még némi haragot is megpillantok, mikor szavakban és mozdulatokban kezelhetetlen fokú, nem várt érzelmek próbálnak kifejezésre jutni. Széttárom kezeimet, jelezvén, én ugyan nem tehetek arról, miként nyilatkoznak a tények.
- Kérem, ne a hírhozót bírálja! Amennyiben kívánja, meg is tudom mutatni, miként nézett ki a holttest. Fontos azonban megjegyeznem, hogy nem áll szándékomban a kelleténél is jobban felzaklatni egy ifjú leányt.
Érzékeim segítségével figyelemmel kísérlem, amint tehetetlen dühét és hirtelen nyakába zúdult fájdalmát egy a közelben lévő fán vezeti le. Eszembe jut, milyen régóta keresek már egy rendes, illemtudó kertészt. Mindeközben felkészülök, ha netán zsebkendővel kellene kínálnom az esetlegesen előbukkanó könnyek okán.
- Van esetleg további kérdése, vagy szeretne egy időre egyedül maradni? Nem szívesen zavarom meg gyászában. Megértem, ha most nem vágyik társaságomra.
Megvárom válaszát, s akként cselekedek. Eszem ágában sincs tovább feszíteni a húrt, mint szükséges. Sok jó ismeretségem bukásra lett volna ítélve, ha nem vagyok ily előzékeny.

Tárgy: Re: Volunteers Park Hétf. 26 Május - 20:08

Észreveszem, hogy illetlen vagyok, és valami eltemetett ösztön azt vezérli, hogy foglalkozzak is a figyelmeztetéssel, és "visszaszálljak a földre" ha úgy tetszik. Próbálok lenyugodni.
- Elnézést. - mondom parányit megremegő hangon - Valóban kicsit heves voltam, így igaz, de megértheti, ugyanis apámról van szó, akiről... Akiről évek óta nem tudok semmit.
Minden szempillantás örökkévalóságnak tűnik, ahogy lélegzet-visszafojtva várom a válaszát. Egészen biztos vagyok benne, hogy az, amit mondani fog, befolyásolni fogja életem további alakulását. Arra viszont már nem marad idő, hogy drukkoljak, hogy jó hírrel szolgáljon.
- Én, én... -hebegek, miután meghallgatom a mondókáját, és beletart némi időbe, míg eljut az agyamig. - Az én.. Az én apám nem halt meg. - találom meg a szavakat. - Az én apám volt a legerősebb a világon, tudja? És... milyen... milyen ajándék? Mi az, hogy... a koponyáján... pénz... - kezdek rosszul lenni, gyomromra csúszik a kezem az émelygéstől, és érzem, hogy kiszalad a vér az arcomból. - Milyen... meggyilkolása, én... Ez.. biztos valami félreértés.
Az agyam még tagad. Az én apám halhatatlan. Az én apámat nem lehet bántani. Az én apám a magam nemében egyedülálló volt, sőt... nem csak a maga nemében. Miről beszél ez az ember?
ökölbe szorul a kezem, és remegek. Az erdő susogni kezd fölöttem, a legközelebbi fából pedig szempillantás alatt kiszalad az élet, a levelei zizegő, élettelen pillangókként hullanak a földre.
- Ugye, ez csak egy ízléstelen tréfa? - még küzdök az infó ellen, engem nem olyan könnyű megetetni bármivel. Másrészt, ahogy a férfit nézem... Nem az ez ízléstelenül tréfálkozó típus.

Tárgy: Re: Volunteers Park Hétf. 26 Május - 17:14

Láthatóan sikerült felcsigáznom a kishölgyet, pedig épp csak néhány szót volt alkalmunk váltani. Mintha valamiféle mágikus kapcsolója lenne az apja. Úgy tűnik, bármilyen úri nevelést kapjon is egy gyermek, akkor is gyermek marad. Egyúttal megkönnyebbüléssel tölt el, hogy nem bocsátkozik erőfitogtatásba. Nem érzem úgy, hogy kedvem volna kárt okozni benne, vagy akár csak halálra rémíteni. Jobb szeretem a sértetlen gyermeklelket. Jólnevelten, vegytisztán, akár egy csiszolandó gyémánt.
Védekezőn magam elé emelem kezeimet, mikor rám zúdítja kérdéseinek valóságos áradatát. Még egy zavart mosolyt is magamra öltök, hogy érzékelhesse, mohóságával túllépte az illendőség határát.
- Bocsásson meg, kisasszony, de időre lesz szükségem a válaszadásra.
Körülnézek, mintha csak ülőhelyet keresnék, amit azonban - természetesen - nem találok itt a fák között. Keresőútra pedig inkább nem indulnék most, hogy társalgásunk végre útjára indult.
- A vele történtek alatt a meggyilkolását értem. Az ajándék arra szolgált, hogy senki ne férkőzhessen az elméjébe. Aki pedig ártott neki, az minden bizonnyal több személy volt. Az egyik, aki deaktiválta a képességét, melynek köszönhetően szinte sebezhetetlen volt. A másik pedig, aki úgy vezetett keresztül az apja koponyáján egy pénzérmét, hogy közben nem érintette. A pénzérmére magam leltem, és még birtoklom, odahaza őrzöm. Ha kívánja, elhozhatom önnek.
Valahogy mindig szót értek a gyermekekkel, de soha semmilyen körülmények között nem állandósul bennem a gondolat, miszerint velük másként kellene beszélni. Másként, mint ahogy ők szoktak a felnőttekkel. Őszintén. Avagy olykor igen ügyetlenül hazudozva. Utóbbi nem az én asztalom, így csupán elsoroltam a kért információkat.

Tárgy: Re: Volunteers Park Hétf. 26 Május - 10:56

- Ismerte apámat? - bukik ki belőlem a döbbenet, és némi mohóság vegyül a hangomban, hiszen végre, végre valaki, végre egy nyom, amin elindulhatnék, végre valaki, aki nem tabuként kezeli apám nevét, és végre valaki, aki talán hajlandó némi információval szolgálni. - Igazán? - na jó ez már gyerekes volt, de nem tehetek róla, annyira hihetetlen, hogy végre nyomra bukkanok anniy idő után.
Hogy kik beszélték tele a fejemet, és mivel, az most annyira lényegtelen megjegyzésnek tűnik a főinformációhoz képest, hogy elengedem a fülem mellett.
- Nos, apám nem feltétlenül avatott be az összes üzleti kapcsolatába. - vallom be. - Túlságosan fiatal voltam még akkoriban. - kétség sem fér hozzá, hogy most már azért elkezdene bevezetni a társaságába, de akkori óvó szeretete teljesen érthető volt egy tízéves kislánnyal kapcsolatban. - Persze, ez nem azt jelenti, hogy faragatlan lennék, vagy ne tudnám, hogy kell viselkedni. - jegyzem meg.
A következő mondata olyan váratlanul ért, hogy a növény, ami izgalmamban egyre erősebben csavarodott a férfi bokájára -megjegyzem, semmi szándékom nem volt vele azt reméltem lenéz, és ebből megérti, ki vagyok, de mintha anélkül is tudta volna - szóval a kis növénykezdemény erejét vesztve hull vissza a kövek közé, én pedig úgy érzem, mintha mellbe vágtak volna.
- Mi az, hogy... a vele történteket? - vesztem el pár pillanatra a józanságomat elárulva, hogy fogalmam sincs, mik is azok a "vele történtek". - Mi történt?
Pár pillanatig eltart, míg feldolgozom az összes információt. Összeráncolt homlokkal figyelem őt, aztán újabb kérdéseket zúdítok a nyakába.
- milyen ajándék? Mi az, hogy ártottak neki? Hol van most? Maga tudja? Ki ártott neki? - legszívesebben karon ragadnám, de a jólneveltségem győz és nem érek a férfihoz. - kérem... Maga biztosan többet tud, mint én.

Tárgy: Re: Volunteers Park Hétf. 26 Május - 8:41

Nem kell különösebb odafigyelés, hogy feltűnjön fokozott agyi aktivitása, illetve a lábamhoz érő apró szervezet. Apró, törékeny, halandó szervezet. Mégis, ha erre képes, akkor tán többre is. Szimpatikusnak találom erős ellenállását a helyzetéből adódó, viselkedését esetleg befolyásoló érzelmi hatásokkal szemben. Mosolyom ismét szélesebbre húzom, majd biccentek egyet.
- Ó, ezek szerint valóban Sebastien utódjával van szerencsém találkozni! - mosolyom egy pillanatra eltűnik, és némi felsőbbrendűség érzete csillan szememben, ahogy folytatom - Ahogy mondja, gyermekem, én tudom. Ezek szerint azok az oktalan kölykök kegyed fejét is telebeszélték a kis mondókájukkal?
Más esetben kiváló, szórakoztató vacsoravendégem lenne akár főfogásként is. Most azonban úgy vélem, többre értékelem puszta eledelnél. Ha tudná, büszke lehetne rá. Egyetlen perc alatt felül emelkedett az emberiség javán. Ráadásul mondhatni, egy legyintéssel.
Továbbra sem tulajdonítok jelentőséget az apró növénynek. Amennyiben túlságosan szorosnak érezném ölelését, nos péppé teszem. Azzal tán nehezebb zavaró mozdulatokat tenni. Egyelőre azonban nem ártok neki, túlságosan inszignifikáns számomra még a léte is.
- Édesapjával üzlettársak voltunk. Egyszerűbben úgy is fogalmazhatnánk, hasonló körökben mozogtunk.
Egy pillanatra elfordítom a fejem, míg láthatóan a múlton töprengek. Valóban, egészen érdekes alak volt Sebastien. Ráadásul még közös témánk is akadt bőven, a borok kapcsán tanúsított kiváló ízléséről nem is szólván.
- Sajnálom a vele történteket. Az ajándékomnak elegendőnek kellett volna lennie, hogy ne tudjanak ártani neki holmi percéletű ficsúrok.
Óvatos volt, előrelátó. Ami viszont még fontosabb, nem lehetett leszúrni, lelőni, felrobbantani vagy agyoncsapni. Tehát, intelligens ember létére az elméje maradt a legsebezhetőbb pontja. Amennyiben feltesszük, hogy megmérgezni nem volt alkalmuk.

Tárgy: Re: Volunteers Park Vas. 25 Május - 23:51

Miért néz ennyire furcsán? Mintha a vesémbe látna, mindenképpen ijesztőnek tűnik. De még mindig nem félek. Nem félek egyáltalán.
- Örvendek a szerencsémnek, Mr. Appleton. - biccentek előkelően, és önkéntelenül is úgy helyezkedem hogy minél több önérzetet sugározzon a tartásom. - Beryl Eternity Shaw vagyok. - meg sem fordul a fejemben, hogy álnevet mondjak. Büszke vagyok a nevemre, a származásomra, és apámra is. - Van bármi esélye, hogy találkoztunk már valahol? - kérdezem, nyíltan fúrva a tekintetem az övébe.
Rákérdez. Tehát valahol értette a célzásomat. Féloldalasan elmosolyodok, ahogy a Papa szokott, oldalra hajtom a fejem és ártatlan arckifejezéssel nézek rá.
- Biztos vagyok benne, hogy a bátorságom valami egészen egyediből fakad. - most talán nagyképűnek gondol, de igazán nem számít. A végeredmény számít, semmi más.
Azért használom az eszemet. Ha egy sima tizenkettőegytucat ember az, nem szabad felfednem magam előtte. Ennyit azért magamtól is tudok, nem vagyok ostoba. Viszont ha ő is olyan, mint én, akkor...
Akkor érteni fog a kicsiből is.
Még mindig a szemébe nézve áthelyezem a súlyom egyik lábamról a másikra, hallom, ahogy roppan a kavicsos ösvény a talpam alatt, és megérzek egy apró kis csírakezdeményt a kövek alatt. Erősen rákoncentrálok, és oda se kell néznem, érzem, hogy a zöld kis szár növekedésnek indul, kidugja fejét a törmelék alól, és lassan növekedni kezd, eléri a bokámat, majd a térdemet, aztán leheletfinoman rácsavarodik az idegen férfi bokájára. Ha nem számít rá, egészen biztosan nem veszi észre.
Lélegzet-visszafojtva várom, hogy mit lép. Hogy lenéz-e, hogy észreveszi-e, hogy megérti -e, hogy tudja-e.
- Légy büszke. - mondom hirtelen valami fura ismeretlen hangon, mintha nem is az enyém lenne. - Maga tudja, igaz? - A szár finoman, de egyre erősebben csavarodik a bokájára. Ha nagyon, de nagyon dühös lennék, el tudnám roppantani a csontját vele. De az még magamtól nem megy, csak valami rendkívül erős érzelmi hatás után. Persze ezt ő nem tudja, honnan is tudná? Nem nézik ki belőlem soha. Ő is csak a szőke törékeny gyereklányt látja. Pedig ha tudná. Hogy forr, lobog, forrong bennem a düh.

Tárgy: Re: Volunteers Park Vas. 25 Május - 18:23

Eleinte úgy teszek, mintha észre sem vettem volna megjegyzését, mely alapján többféle következtetésre is juthatnék. Egyrészt nyilvánvaló, hogy egy úri hölgyről van szó, akibe tisztes mértékű felsőbbrendűségi életérzést neveztek. Ugyanakkor egy efféle úrhölgy nem tévelyedne egyedül az egyszerű népek közé. Kivéve, ha tán ő maga a lovasság.
Finom mozdulattal fejemhez kapok, továbbra is mosolyogva oldalra billentem fejem. Visszafogottan elnevetem magam, és kezeimet védekezőn magam elé tartom, amolyan bocsánatkérő arckifejezéssel.
- Ó, milyen faragatlan vagyok! Bocsássa meg kérem, úgy illendő, hogy előbb bemutatkozzam. Edward Victor Appleton, szolgálatára!
Udvari stílusú meghajlás, korunk felsőbb köreinek megfelelően visszafogott formában. Manapság, mikor mindenki folyton csak siet egyik helyről a másikra, valahogy kezdenek kiveszni a míves mozdulatok mindennapjaink társasági életéből. Mégis, valahogy ezen nem szokásom zavartatni magam. A múlt utáni kesergést meghagyom a fásult, megkeseredett dzsentriknek.
Ezt az arcélt viszont ismerem. Éppúgy, mint az alig észrevehető gesztusokat, szigorú tekintetet. A túlműködő mellékvesét a kétharmados ütemre verő szívet már nem is említve. Pont, mint az apja. Már ha nem tévedek. Igen, a tévedés lehetőségének felvetése remek tréfa önmagam szórakoztatására, így nem nehéz fenntartanom nyájas mosolyomat a kishölgy vizsgálata közben sem. Ő pedig, amennyiben az örökifjú Sebastien esetleg megemlített neki, bizonyára emlékezni fog rám nevem alapján.
- Tehát az egyszerű népek nem árthatnak kegyednek? Kérem, kifejtené ezt bővebben?
Egyelőre még nem tudom, mit is várok tőle. Pont ez a véletlen találkozások szépsége. Mindenképpen hasznom lesz belőle, a kérdés csupán az, mi is pontosan?

Tárgy: Re: Volunteers Park Vas. 25 Május - 0:53

Az idegen férfi úgy bukkan fel a semmiből, mintha varázslat volna. Bizalmatlan, mogorva tekintettel nézek rá, de a szavaiból kellemes modor köszön rám, olyasféle, akit mifelénk gentleman -nek szokás nevezni. Vannak még ilyenek ezek szerint.
- Valóban gyönyörű napunk van. - egy hölgynek nem illendő egyből közvetlen hangnemet megütni egy férfival szemben. CSak hűvösen, tartózkodóan, kimérten, ahogy tanították, ahogy kell. - Emiatt nem aggódom. Az egyszerű népek nem árthatnak nekem.
Hoppá. Talán most elszóltam magam? Lopva ránézek, hogy valamit leszűrt -e a megszólalásomból, de arca közömbös, és hideg, mint a jég.
Beharapom a számat, és egy pontot fixírozok valahol a háta mögött.
Talán más kislányokat így tanítottak, de nekem soha senki nem mondta hogy ne álljak szóba idegenekkel. Épp ellenkezőleg. Minél több idegennel szóba állok, annál inkább kiépíthetem a magam hatalmát. Csak nem szabad megnyílni előttük.
Soha nem szabad.
Ez persze merőben ellenkezik azzal, amit Xavier professzorék tanítanak. De ő.. Annyira más, mint ez a fura, rideg férfiember, akinek nyájas stílusa mellett is lakik valami vérfagyasztó, amit egy kislánylélek könnyedén kiszimatol.
De, hoy engem megijesztett? A Shaw vér magasba fúrja az orrát bennem, és érzem, ahogy tiltakozni kezd az önérzetem.
- Nem ijesztett meg. - mondom egy leheletnyivel gyorsabban, mint kellene. - Nincs mitől félnem. - teszem hozzá, ami talán kicsit nagyképűen hangozhat, de üsse kő. Hadd lássa, hoy nem félek.
Aztán csend. Lesütött szempilláim alól méregetem az idegen férfiembert, és megérzem, hogy hasonszőrűvel van dolgom. Nem tudom, hogyan, nincs erre külön képességem. Egyszerűen csak érzem. Talán tényleg igaz, hogy a magunkfajták megismerik egymást, és a kifinomult női intuícióm még rá is segít erre.
- Minek köszönhetem, hoy szóba elegyedett velem? - kérdezem hirtelen, nem tudom mit akarok vele elérni, de máris sejtem, hogy ez a találkozás nem véletlenül történt most. Hogy mit remélek tőle? Elvezet valahova? Megmutathatom, hogy megvagyok Xavier professzorék óvó szárnya nélkül ? Nem tudom. De majd kiderül.

Tárgy: Re: Volunteers Park Csüt. 22 Május - 13:33

Ismét egy remek nap adódott a tudományra. Csodás sétára sikeredett indulnom egy parkban, mely olyannyit változik minden egyes nap, hogy az erre kószáló emberízingek még csak nem is sejthetik. Példának okáért az a bizonyos harc a túlélésért bizony ott folyik a háttérben, csupán nem mindenkinek kellően éles szeme vagy füle, hogy észrevegye. A játszótéren játszó gyerekek ebből annyit észlelnek mindössze, hogy ők a ragadozók, akik eltapossák a hangyát. Nem, ennyire tán nem egyhangú létük. Eltapossák ők a pókot, gyíkot, férget is. Valahol mégis tán az utóbbira hajaz legtöbbjük. Azon kevesek pedig, akik ennél több figyelemre érdemesek, nos rendszerint kirekesztve érzik magukat. Hogy is érezhetnének másként? Hiszen ők az a kisebbség, kik körül jó eséllyel mindenki mást hátrahagy majd a természet folyása. Elmos, elsodor, eltemet.
Tekintetem megakad egy furcsa tüneményen. Látszólag ő is olyan. Olyan másféle. Kívülálló, aki lát olyat is, mit más nem. Nem szól, nem kérdez, figyel csupán. Felülemelkedik azon a közhelyes, dogmatikus masszán, mellyel ezen a kontinensen a polgárokat etetni szokás. Ízlése és gondolkodása ennél jóvalta kifinomultabb lehet mind ruházata, mind tartása alapján.
Néhány lépésnyi távolságra közelítem meg csupán, ahogyan azt az illendőség is kívánja. Szemlélem még egy rövid ideig, mielőtt felhívnám magamra a figyelmet. Egyelőre arcát nem látom, illata mégis ismerős valahonnan.
- Gyönyörű napunk van, nemde, kisasszony? - arcomon szokásos, kiismerhetetlen félmosoly, mely úri körökben tán nem is oly szokatlan - Tán veszélyes lehet egyedül járnia-kelnie az egyszerű népek között.
Különösen itt a fák között, egyedül. Számára nem oly egyértelmű, de éjjel emberi- és olykor valódi szörnyek járják a vidéket. Némelyik gonoszabb, másik tán kevésbé. Azonban mindegyik vérére, húsára és más kincseire vágyakozik.
Nem, itt és most már nem azt a játékot űzöm, mint annak idején. Régen még kellően szórakoztatónak találtam az efféle vadászatot, hogy aztán mind szellemi, mind testi tűrőképességét felmérhessem majdani eledelemnek. Most egyrészt nem érzem égető szükségét a táplálkozásnak, másrészt hosszú távon jóval több tanulságot és kellemesebb időtöltést tudnak nyújtani még az ilyen fiatal emberpalánták is.
Elkerülendő a túlzott megilletődést, esetleges nem szándékolt sértettséget, máris enyhén meghajtom magam. Fejemmel biccentek is hozzá, mielőtt folytatnám rövid monológom.
- Ne haragudjon kérem! Nem állt szándékomban megijeszteni, vagy akár csak megzavarni bármiben is.
Ahogy megfordul, fejemben is ekkép tesz néhány gondolat. Példának okáért kezdem sejteni, miért is lehetett ismerős a kishölgy illata. Hiszen vonásai, gesztusai, mimikája egy az egyben nem is olyan régi üzlettársamra emlékeztetnek.

Tárgy: Re: Volunteers Park Csüt. 22 Május - 1:57

Jó kislány voltál, Beryl Eternity Shaw, te mindig jó kislány vagy, a Papa édes kis drágaköve vagy, de akkor hol vagy Papa, miért hagytál itt, miért kell nekem ezekkel itt lennem, miért kell egy kölyöknek lennem a sok közül, mikor én különleges vagyok, és egyetlen, miért nem figyel rám úgy már senki, mint ahogy Te tetted? Miért, Papa, miért vagyok most itt?
Jó kislány voltál, Beryl Eternity Shaw, tényleg bántották a papámat, tényleg Mr. Lehnsherr bántotta volna, és Xavier professzor asszisztált volna hozzá? Nem hiszel a pletykáknak, ugye, szöszi, te nem hiszel a pletykáknak, bármilyen erősek is, az én papámat nem tudták volna bántani soha.
Jó kislány voltál, Beryl Eternity Shaw, de akkor miért néz rajtam keresztül Xavier professzor, mikor ő hozott ide? Ott is hagyhatott volna, ellenségek voltak, miért hozott el engem, ha aztán nem is törődik velem? PEdig én is vagyok olyan, mint a... Mint az... Mint az a lány.
Láttam. Láttam ahogy átkarolja a vállát. Miért nem az enyémet? Én is ugyanolyan jó vagyok.
Jó kislány voltál, Beryl Eternity Shaw.
De mégsem eléggé, úgy látszik.
A féltékenység vasfogával mardos, ökölbe szorul a kéz, és fenyegetően mocorognak a lombok fölöttem, vihar közeleg, á nem, mondják és nevetnek, ez csak a kis Tavasztündér, hát mi baj van szépségem, hagyjatok engem békén, csak hagyjatok engem békén mind.
Visz a lábam, a lábam az mindig visz tovább, tizennégy éves vagyok, nem vagyok én gyerek, érzek én is, akarok, és gyűlölök, és erős vagyok, nem is sejtitek milyen erős. Eljön még az én időm.
mi ez a sós, könnyeim kristályfalán át homályosan látok, ahogy futok az erdőben, és sűrűsödik mögöttem a zöld köd, a növények mind a barátaim, jótékony sátrukkal elfedik merre mentem, nem találtok meg soha, a papám elment, és Xavier professzor nem törődik velem, és egyedül vagyok, miért hagytatok engem egyedül?
Elemi erővel tör rám a magány, megtorpanok, és összekucorodok a földre guggolva, átölelem a térdeimet, és egy pár pillanatig csak a föld édes illatára koncentrálok, érzem ahogy átáramlik rajtam a tiszta növényi energia, és megnyugszom, talán megnyugszol még. Felkelsz újra, és elindulsz, nem tudod hova, nem tudod miért, de reménykedsz, hogy megtalálod azt, amit keresel.
Ritkul az erdő, mi a csuda, ez már nem az avar, ez aszfalt, és ott... Hinta, és gyerekek, irigyen nézem, nekik van papájuk, és a mama... A mamát nem láttam soha de nem is hiányzott, én csak.. Szeretném tudni, honnan jöttem, és ki vagyok én igazából.
Jó kislány voltál, Beryl Eternity Shaw, te mindig jó kislány voltál.
Zöld árnyékom utolér, beborít a szele itt belül, megnyugszom, és nem félek az ismeretlentől, nem jártam még itt soha. Lombra jár a sors, a múlt most nem kísért és tudom, hogy valami idehívott és dolgom lesz itt még, talán most kezdődik valami új, ahol... Megmutathatom, hogy ha nem is kellek senkinek, de én is érek valamit, annyit, amennyit megbánsz, hogy futni hagytál.

Tárgy: Re: Volunteers Park Hétf. 12 Május - 10:59

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Volunteers Park Hétf. 5 Május - 13:22

- Igaz, a sötétség sok embert riaszt el. Mert olyasmit látnak bele, ami valójában ott sincs, csak a saját félelmüket keltik életre - hümmögök sokat tudón. Persze, hogy annak érzem magam, hisz képességem fejlesztésének java részében azt tanulmányozom, mitől félnek az emberek. Mert a szépet és a jót könnyű kitalálni és megidézni. A félelmet viszont mindenki rejtegeti.
- Apám szerint a munka, még ha nem is a szükség kényszeríti jó terápia. Mert kicsit kiszakadunk az egyéb gondokból, míg arra összpontosítunk. Ha nem vagy rászorulva csak még jobb, hisz bármikor ott hagyhatod, ha neked nem passzol. De lehet megbarátkozol a hellyel és maradsz itt - vonom meg mosolyogva avállam. Tudom jól, milyen állandóan utazni, új és új helyeken próbálva megvetni a lábad.
- Maradandó - mosolyodom el, és csak magamban sóhajtok fel. Egyre biztosabb vagyok, hogy egyazon emberről beszélünk, és mégis.. Illetve mégsem. Mégsem adunk neki hangot. De ezek szerint az első opció jött be. Jo is mutáns, máskülönben Gabriel nem fedte volna fel neki a képességét. És ebből következtetve.. mindannyian ilyen zárkózottak vagyunk? Miért kell ennyire rejtegetni magunk? Persze tudom a választ, olyan sokszor elmondták a szüleim is. Az emberek többsége még nem fogadná el, hogy más vagyok. Sokan félnek az újtól, mert az más, az még nem ismert. És amitől félnek azt kivetik magukból és elpusztítják. Talán ettől félünk mindannyian.
- Nekem most mennem kell - sóhajtok fel, immár titkolatlan, miközben a földre lököm elparázslott csikkem, és felállva el is taposom.
- Nem szeretnék elkésni a takarodóról. De örülök, hogymegismerhettelek és szívesen találkoznék még veled - teszem hozzá mosolyogva, miközben Jo felé fordulok.
- Holnap után megint eljövök az üvegházhoz háromkor. Ha van kedved... - hagyom lógva a levegőben a témát. Nem adom meg a suli címét, nem kérem el az övét. Nem lettünk puszipajtások. De ez a park egy teljesen nyilvnos hely, és ha akarjuk, foghatjuk a vak szerencsére, hogy ha újfent összefutunk. És csupán egy fehér botot adtam annak a vaknak az időpont megjelölésével.
- Majd megemlítem Gabrielnek, hogy találkoztunk. Szia! - mosolyodom el, miközben kezemmel apró pát intek Jo felé és indulok meg a megfelelő irányba. Talán Gabirel majd kisegít és megerősít hitemben. Talán holnap után őt is magammal hozom....

Tárgy: Re: Volunteers Park

» Central Park
» Central Park
» Joe Bohrdrum park
» Regent's Park
» Mountain Lakes Park