Parti sétány

Tárgy: Parti sétány Szomb. 11 Jan. - 17:43

First topic message reminder :

Egyszerű kis utcácska nem olyan messze a tótól, szinte végig azzal párhuzamosan halad. Leginkább egyszerű kertes házak találhatóak meg itt, így éjszaka már határozottan kihalt tud lenni a környék, bár nappal sem olyan vészesen nagy erre a mozgás. Csupán negyed óra innen gyalog leérni a partra.

Tárgy: Re: Parti sétány Szer. 28 Május - 13:48

Nikola & Jill

Össze kéne szednem magam, tudom, hogy össze kéne mégse nagyon sikerül. Az esetek nagy részében megy, ha bármi kellemetlen történik, hát tovább lépek, de most pont ez az apróság hiányzik, hogy összeszedjem a ruháimat, hogy felöltözzem és eltűnjek innen. Nem kéne maradnom, tisztában vagyok vele, de mégis tudni akarom a válaszokat, mégis valami... megmagyarázhatatlan tart itt. Aztán persze ott motoszkál a kérdés is a fejemben valahol mélyen, elnyomva. Ha el akarnék menni hagyná? Ha ki akarnám nyitni a mögöttem lévő ajtót, akkor nem akadályozna meg benne? Túlságosan gyengének érzem magam, és ez még annál is jobban megrémít, mint arra gondolni, hogy mégis mi történt. Egyedül azért voltam képes elég erős maradni az utóbbi években, mert tudtam, hogy meg tudom védeni magam, bármikor, akárkitől. Talán kissé túlzás ezt gondolni, de nekem igenis ez adott erőt. Erre nem rég kiderül, hogy nem csak én vagyok más, mint az átlag, és erre most... nagyon úgy fest, hogy egyáltalán nem tud megvédeni magam.
- Ha egyszerűen csak... el akarnék menni, akkor hagynád? Azt mondtad nem vagyok kísérleti egér, akkor... engednéd? - nem tudom, hogy hallani akarom-e a választ, de mégis kicsúszik a számon a kérdés. A legrosszabb az, ha igent mondana és én ennek ellenére sem szedném gyorsan a sátorfámat, hogy mielőbb a szabad levegőn legyek és mielőbb megpróbáljam ezt az újabb megrázó, vagy nem is tudom hova sorolható élményt elpakolni abba a kis ládikába a fejemben, ami már így is csurig van olyasmivel, amire nem akarok emlékezni.
- Nem tudom... mindkettő, és főleg az, hogy nem értem. Nem kéne, hogy érdekelj és nem kéne, hogy foglalkozz velem, ha már megkaptad, amit akartál. - ez a legfurcsább az egészben. A pasik általában tovább állnak, ha meg van, ami kellett, mint ahogy én is mindig így teszek, de ő nem. Valami miatt nem szokványosan cselekszik, hanem csak vizsgálgat és mindent úgy értelmez, mint egy talányt, mintha én magam lennék számára egy szórakoztató, megfejtendő rejtély. És ha már... nem leszek elég érdekes?

Tárgy: Re: Parti sétány Kedd 27 Május - 19:34

Lassanként egyre inkább kezdem egy Stoker regényben érezni magam. Nem hiába, ihletője voltam, mondhatni múzsája. Most pedig egészen felpezsdít az az érzés, amit az egykoron rólam mintázott köpenyes démonfajzat érezhetett, mikor hipnotikus tekintetével karmai közé csalta ártatlan, hajadon prédáit. Áldozatait, kiket kényeztetett, tejben-vérben fürösztött, míg kéjesen el nem emésztett. Bár emésztés tekintetében esetünkben maradnék a kóstolás szintjén. Egyelőre nem érzem szükségét elpusztításának.
Eközben változatos módozatai jutnak eszembe annak, miként ébresszem rá rejtett, határozottan tagadott gondolatainak felismerésére. Éget a kíváncsiság, hogy lássam arcán, érezhessem tekintetében az ébredés jeleit.
- Érthető a rémületed. Elvesztetted az irányítást, pedig máskor tíz körömmel kapaszkodsz belé.
Ó, de itt még nincs vége! Akad a tarsolyomban más, csavaros talány, melyekkel újabb módokon tesztelhetem neuronhálójának és hormonháztartásának stabilitását. Mert hiába emelkedünk olykor irodalmi magasságokba, művészi szintjére az alkotásnak és változásnak, ez mégiscsak tudomány. Érdeklődésem jelenlegi tárgya pedig nem is oly buta lány, mint egyébként tartja magáról. Ha ezen kisebbségi érzetén túltenné magát, bizonyára képes volna nagyobbat is alkotni, mint mostani középszerű léte.
- Mi rémít meg jobban? A szokatlan vágy, vonzódás, vagy hogy törődöm veled?
Valóban, utóbbi az leginkább, amit korábban kerülni látszott. Ő ne érdekeljen senkit, mindenki maradjon távol tőle. Így jó, így könnyű. Gondolhatta eddig. Sok seb lakozik ebben az ifjú hölgyben, melyeket tán olyan erővel volt alkalmam felszakítani, hogy már létüket sem érzi, csupán hiányukat. Érdekes, mindenképpen érdekes.

Tárgy: Re: Parti sétány Hétf. 26 Május - 14:20

Nikola & Jill

Tudom, hogy csak annyi a dolgom, hogy szépen feldolgozzam, ami történt, de ahhoz előbb azt hiszem fel is kéne fognom, hogy pontosan mi történt, mi ment itt végbe és... úgy egyáltalán mi történik most? Eleve szokatlan nekem ez a felállás, hiszen direkt nem szoktam olyanokkal kapcsolatba keveredni, akik nem mennek szépen a dolgukra az után, hogy készen vagyunk. Jelen esetben pedig ez a helyzet, figyel és vizslat és ez felettébb furcsa és azt hiszem kellemetlenül szokatlan is nekem. Ha pedig ehhez még hozzáveszem azt, hogy milyen emlékképeim vannak az elmúlt percekből, azt hiszem egyáltalán nem meglepő, hogy nem kicsit össze vagyok zavarodva. Ő pedig csak simán elneveti magát, amire persze, hogy elhúzom a számat.
- Nem persze, azt hiszem, de... - megrázom a fejem. Nem is tudom, hogy mit akarok ebből kihozni, ezért is nem fejezem be a mondatot, bár persze én általában minden helyzetben ugyanúgy szoktam viselkedni, nem vagyok más az utcán, vagy az ágyban, de nagyon úgy fest, hogy ő szöges ellentéte annak, amilyen udvarias odakint volt. - Az nem lep meg, furcsa lett volna, ha nem élvezed azt a... nem tudom mit. - tényleg nem tudom, hiszen újfent nem válaszol bővebben a kérdéseimre. Nem értem, hogy egészen pontosan mi is történt, bár őszintén szólva nem is vagyok biztos benne, hogy tudni akarom.
- Szóval nem tudsz mindent csak úgy magadtól leszűrni. - vonom le a konzekvenciát, hiszen ezért kérdez ennyit, én pedig... félek tőle, most is készségesen fogok válaszolni, vagy legalábbis fogok válaszolni. - Persze, hogy félek, mert tudom mit láttam. Azaz, nem vagyok benne biztos, de az... rémisztő volt, és attól csak még jobban halála rémülök, hogy mindezt élveztem, hogy bár most most is félek remegne a lábam, ha rá akarnék állni, de még soha életemben nem éltem át ilyet és ez... riasztó. El akarok menni, de közben... nem tudom mit akarok. Nem kéne itt lennem. - nem igazán szoktam hosszan diskurálni azokkal, akikkel egy ágyba keveredem, bár itt most nem volt ágy, és az ami történt szintén nem volt szokványos, sőt az egész felettébb irreálisnak hat, akárhányszor visszagondolok rá.

Tárgy: Re: Parti sétány Vas. 25 Május - 20:51

Eddig is érdekes volt megfigyelnem, ahogy hitetlenkedik. Most azonban, hogy néhány gondolatfoszlányt is alkalmam van kifigyelni, még az eddiginél is sokkalta áthatóbb élményben van részem. Már-már ámulok a gyönyörűségtől, micsoda sokszínű, érdekes és tanulságos szituációt sikerült teremtenem. Tény, az események folyása egészen a kezem alá játszott, de ugyan! Hát mikor volt ez másképp? Az emberízingek bámulatosan könnyen irányítható lények. Kellően értelmesek ahhoz, hogy összetett gondolatokat felfogjanak. Annyira azonban nem, hogy ezek valódi, globális összefüggéseit megértsék. Ideális.
Már szövődnek is újabb elképzeléseim, milyen információmorzsákat kellene még összegyűjtenem a kép teljessé tételéhez. Közben aztán a kishölgy ismételten megnevettet.
- Ugyan, kérlek! Mindenkitől elvárod, hogy ugyanúgy viselkedjen az utcán és a hálószobában? Vagy egy gépkocsi hátsó ülésén ugyebár, de remélem, érted szavam. És félreértés ne essék! Igaz, hogy vizsgálatom tárgya vagy, azonban jómagam is élveztem együttlétünket.
Mosolyommal felé fordulok egy pillanatra. Amolyan atyai módon csókot nyomok a feje búbjára. Tudom, ez többnyire biztonságérzettel tölti el a gyermeklelkűeket. Tán ezért is marad mellettem, hiába fél. Még szemlélni is különös ezen felemás érzetek kavargását benne. Az érzésről nem is szólva.
- Áruld el, kérlek, milyen érzéseid vannak velem kapcsolatban? Egyaránt látom tekintetedben az élvezet és a félelem nyomát. Pontosan mi kavarog most benned?
Lassanként kezdem azt hinni, valami más, eddig valószerűtlennek hitt gondolata is fűződik hozzám. Tán érzése. Lehetséges volna, hogy szexualitását kiélvén azonnali mód menekülni szokott, és sohasem öleli át vágytárgyát?

Tárgy: Re: Parti sétány Vas. 25 Május - 15:41

Nikola & Jill

Igazság szerint azt hiszem nem akarom elhinni azt, ami történt. Valahogy egyszerűbb megkérdezni, mintha nem lennék tisztában az igazsággal, mintha attól... nem is lenne valóságos. Pedig nagyon is az volt és jó eséllyel csak azért nem vagyok jobban kiborulva, mert még most is befolyásolja bennem, hogy mit érezzek és gondoljak, pedig őszintén szólva még most is félek és baromi nehéz felfogni, hogy e mellett viszont boldog is vagyok. Az egész olyan nagyon irreálisnak tűnik, hogy az elmondhatatlan.
- Nem, de... erre sem, ahhoz képest mennyire úriasan viselkedtél még odakint. Ez ahhoz nem igazán passzolt. - összeszorítom a szemem, amikor egy pillanatra bevillan a kép a csápokról... tényleg csápok voltak, vagy csak a sötétben láttam már furcsaságokat? Sejtelmem sincs, de ilyen szinten még soha életemben nem voltam kimerülve, szinte már kiütve, pedig volt már pár... akcióban részem. De ez szinte kisütött minden érzéket, még most is nehezen higgad le a testem. Az újabb kérdés az, ami kiránt a gondolataim közül. Nem is tudom, hogy mit felelhetnék rá, hogyan kéne felvázolnom azt, ami most bennem tobzódik? Valahogy az is zavar, hogy végigsimít a vállamon, de egyben jól is esik. Ennyire rosszul vagyok bekötve?
- Nem tudom, az egészet nem értem. Tényleg... tényleg láttam, amit láttam? Az... te... - összeszorítom a szám, mintha még kimondani is nehéz lenne, és csak a pokrócot szorongatom. Tényleg zavar azt hiszem a ruhátlanság, pedig nem szokott ilyen gondom lenni. - Miért csináltad? Ez is valami kísérlet volt? Vagy csak te belőlem... - megrázom a fejem. Képtelen vagyok kimondani, valahogy nem megy. A nyomok a bőrömön, amik most is lüktetnek, azok a csápok, mintha kiszívta volna belőlem az energiát, de akkor a mondatomnak az lenne a vége, hogy evett, vagy tudom is én, de ezt így kimondani, annyira nagyon abszurd lenne. De ha azt nézem, hogy... csontokat török és ismerek olyanokat, akik mindenfélére képesek, akkor... még ez is lehet valóságos.

Tárgy: Re: Parti sétány Szomb. 24 Május - 18:57

Szinte már azt remélem, egészen felpezsdíti az esetlegesen fellobbanó harag. Csalódnom kell. Úgy látszik, egészen amortizált állapotba került, mondhatni kimerült. Pimasz és pongyola megfogalmazásai azonban még mindig lényének esszenciális részei, így ezekkel továbbra is fenn tudja tartani jókedvem. Félelméről nem is beszélve. Mostanra az a sejtésem, sikerült megértenie, ha nem is tudatosan. Meglátjuk még, mi lesz, ha sikerül egészen felfognia.
Kérdésére meglepett, már-már értetlenkedő arckifejezéssel reagálok. Reményeim szerint megsejti, mennyire ostobaságnak tartom ezen kérdését.
- Hiszen itt voltál. Nyers szexualitás, polgári szemmel nézve jelentős mértékű perverzió, és mi. Mire számítottál, zongoraleckére?
Kuncogásba forduló hümmögéssel vezetem le saját tréfámat, miközben ujjaimmal finoman végigsimítom a kishölgy vállát. Bőre egészen felfrissült a fokozott verejtékezéstől és a felpezsdült vérkeringésétől. Egyes költők szerint a szerelem művészete az, ami a nőt valódi pompájában képes megmutatni. Amennyiben kevésbé éreztem volna szükségét ekkora vehemenciának, tán őt is hagytam volna szóhoz jutni. Nem bánom, láthatóan élvezte. Bár remélem, saját magának egy darabig még megpróbálja tagadni, mielőtt végleg beismeri.
- Nos?
Kezdek kíváncsivá válni, mi járhat a fejében. Végső soron akár képes is lehetek rá, hogy kiderítsem. Olykor-olykor sikerült már, mikor éppen rászántam az időt, hogy próbálkozzam vele. Ha most komolyabban odafigyelek, még érzékelem is a zaklatott, apró darabkákra tört emlékképeit. Homályos, halovány, de ebből még esélyes kihoznom valami hasznosat is.

Tárgy: Re: Parti sétány Pént. 23 Május - 13:51

Nikola & Jill

Miért van az, hogy ez a fickó képtelen bármilyen kérdésre is értelmesen válaszolni? Mintha direkt nem akarná megtenni, vagy csak... rosszul kérdezek? Abban sem vagyok hirtelen biztos, hogy egyáltalán kimondtam a kérdést és nem csak a fejembe kúszott be, de a félsz nem engedte. Lassan szabályosan beleépülök az ajtóba, miután már az előbb hátrébb húzódtam. Az a legnagyobb gond, hogy még az se lenne most jó ötlet, hogy megpróbálok egyszerűen lelépni, de egyrészt nem értem, hogy mégis mi a fene történt, másrészt... mégis csak egyetlen pokróc van nálam és nem lenne valami kellemes így stoppolni a suliig, vagy várni meg valami éjszakai járatot, ha egyáltalán van ilyesmi. Nem igazán próbáltam még, általában ha buli van, reggel megyek vissza a birtokra, vagy maximum ott van Lisa kocsija.
- De én... én nem ezt kérdeztem. Mit... csináltál, mi a fene volt ez? - már épp próbálná a félelem helyét átvenni a kezdődő harag, mivel már megint kezdi ezt a nem válaszolás dolgot, amikor a nyakamhoz ér. Az a baj, hogy már nincs hova húzódni a kocsiban, pedig én igazán igyekszem tágítani a mögöttem lévő teret, de csak ott marad a járgány fala, ahol eddig is volt. Még levegőt se veszek egy pillanatig, aztán valahogy szépen kiürül a fejemből az előzőleg kezdődő harag és a félelem is alább hagy. Sejtelmem sincs, mitől érzem magam jól, hiszen hülye nem vagyok, még motoszkál bennem ami történt és még most is itt-ott lüktet a testem a hevenyészetten megmaradt fájdalomtól. Pár pillanatig mégis méregetem, amikor magához hív. Halkan felsóhajtok, már-már idegesítően jól esően, amikor átölel, de a pokrócot továbbra is ugyanolyan erővel szorongatom, mint eddig. Mintha számítana.
- Nem akarom... amíg te nem mondasz semmit. Soha sem válaszolsz egy kérdésre se. - lehunyom a szemem, és még mindig furán nyugodtnak érzem magam, még akkor is, amikor az agyamba tolakodnak azok a furcsa képek percekkel ezelőttről. Mintha a tudatom nem reagálna normálisan, nyugodt maradok, sőt kellemesen érzem magam, pedig nem kellene.

Tárgy: Re: Parti sétány Csüt. 22 Május - 11:54

Nem szükséges ahhoz különösebb figyelem részemről, hogy érzékeljem, miként cselekszik ösztönösen. Ahhoz aztán végképp nem, mikor a tudatos énje sikeresen összezavarja iménti harmonikus viselkedését. Sigmund most egészen jogosan állapíthatná meg, a kisasszony szorongása bizony szexuális eredetű. Eddigi viselkedése alapján akár magam is megállapíthatom, ezen szorongás nem most alakult ki, csupán előtérbe jutott.
Mikor megszólít, lassanként felé pillantok. Sokat mondó, cinkos mosoly kúszik arcomra, miközben felé eső kezemmel kinyúlok. Megtámaszkodom a karfán, fejem pedig felé biccentem. Másfelé tekintek, mintha csak valamiféle titkot hintenék el, féltve azt az esetleges kíváncsi fülektől.
- Hivatalossá tettük tegező viszonyunkat.
Ujjam hegyével végigsimítom a kishölgy nyakát, érintésem nyomán pedig elárasztja agyát az endorfin. Biztos vagyok benne, hogy akad még egyébként is kellemes érzet benne, nyilvánvalóan azért nem kezdett azonnal hisztériába. Mégis úgy sejtem, nem árt megerősítenem valamelyest biztonságérzetét. Azt is tudom, hogy akad itt még más is, amivel hatással lehetek rá.
- Gyere ide! Meséld el, hogy érzed magad?
Ha közelebb csúszik, átölelem. Volt alkalmam megtudni igen kiművelt szakmabeliektől, miszerint akik rendszeresen folyamodnak alkalmi szexhez, - ha nem is mindig ismerik el, de - igencsak hiányolják az érzelmi közelségét másoknak. Számításaim szerint a tökéletes és tehetetlen részegséget leszámítva igen régóta nem érezhette magát valóban nyugodtan. A biztonság érzetéről nem is folytatnék most elemzést, nyilvánvalóan hiányt szenved benne, ha folyton támadással reagál szinte mindenféle interakcióra. De ugyan mi adhatna nagyobb nyugalmat, mint az érzés, miszerint a tán lehetséges legnagyobb veszély megkíméli? Ó, jaj, messzemenő fejtegetések! A túl sok filozófus és irodalmár tán megfeküdte a gyomrom...

Tárgy: Re: Parti sétány Szer. 21 Május - 21:04

Nikola & Jill

Azt hiszem a szervezetem úgy nagyjából sikeresen sokkolódott annyira, hogy az agyam alig fogja fel, hogy mi történik ezek után. Ájulás, vagy kimerültség, talán félig meddig magamnál vagyok, de annyira nem, hogy képes legyek érzékelni normálisan a környezetemet, csak azt sikerül kb. hogy valamelyest meg vagyok mozdítva, de több nem jut el hozzám. Túlságosan sok helyen lüktet a testem, és nem igazán tudom felfogni azt, ami történt. Ez nem olyasmi volt, amit ismerek, pedig nem kis tapasztalatom van abban milyen egy pasival együtt lenni. Már eleve ott indult a gond, hogy nem viselem jól, ha a másik van felül, főleg ilyen vehemensen, de a tetejében nem csak ez történt, hanem valahol talán mélyen tudom, hogy ennél több is... valami más, valami hátborzongató.
Időnként inkább csak halk nyöszörgés hagyja el az ajkaimat, ahogy próbálom magam összekaparni - nem megy -, és miközben simán oda pakol épp, ahova csak akar. A pokróc rám kerül, de alig reagálom le, inkább csak hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek. Egyedül a bor az, aminek az illata talán egy pillanatra felkelti az érdeklődésemet, de az se tart túl sokáig. Arra sincs erőm, hogy a szememet kinyissam, vagy tényleg érdemben felfogjam a körülményeket. Félálom, szinte alvás az állapot, amiben épp vagyok. Amikor pedig közelebb ül hozzám, egy pillanatra összerezzenek, aztán csak kissé felhúzva a lábaimat vackolom be magam mellé. Ha most magamnál lennék minimum lekevernék magamnak egy pofont, hogy lehetek annyira hülye, hogy pont ahhoz bújok épp oda, aki ezt... a nem is tudom mit művelte velem. De nem vagyok magamnál, nagyon nem. Akárhogy is nézzük végül mégis csak kísérleti patkány lettem, hiszen azokkal is ilyen drasztikus dolgokat művelnek. Nem tudhatjuk mennyit éreznek belőle, mennyit fognak fel, mennyire könyörögnek halkan azért, hogy valaki mentse meg őket.
Nem tudom mennyi idő telik el, talán csak percek, talán több, mire a bor illata ténylegesen bekúszik az orromba, és legalább valamelyest kezek magamhoz térni. Időbe telik mire felfogom a helyzet, mire halvány villanásként eszembe ötlik legalább valami abból, ami történt és értelmezem, hogy épp hozzá bújok, ami teljességgel irreális ezek után. Azonnal megmoccanok, és fáradt nyögés kíséretében húzódom hátrébb, szinte olvadok bele a falba, húzom fel a pokrócot, mintha ez nem lenne már édes mindegy. Mindenem fáj, lüktet, úgy érzem magam, mint akin átment egy úthenger és nem csak képletesen, plusz kb. olyan fáradt és kimerült vagyok, mint egy maratnista és ami a legrosszabb olyan kielégült, mint a legkellemesebb ágybeli élmény után, pedig ez minden volt csak nem kellemes. Vagyis... nem, nem volt kellemes! - Mit... mit csináltál velem?

Tárgy: Re: Parti sétány Szer. 21 Május - 0:10

18+
Fél kézzel állánál fogva arrébb teszem az ernyedt, ájult testet. Ez a legstabilabb fogás, amit egy kézzel kivitelezni lehetséges. Persze vigyázni kell, hogy valóban az állon támaszkodjon az a kéz, véletlenül se a nyakon. Különben még a végén megsérül az a bizonyos test. Jelenleg csupán nyálkahártyái külünüsen vérbők, valamint nyakán látható néhány szíváshoz hasonlatos, pirosas folt.
Nekilátok, hogy rendbe tegyem az autót. Nincs komoly sérülése, ellenben akad némi szennyeződés a kárpiton. Néhány mozdulat, és egyúttal az ablakokat eddig takaró húsburkot is eltüntetem. Immár a kishölgy sem csatakos a - főként belőle származó - testnedvektől. Némi vért nyalok le a szám széléről, mielőtt újból mosoly kúszik arcomra, kiegészítendő kifürkészhetetlen tekintetem.
Bár nyilvánvalóan nem előnyös a hűvösben mezítelenül hagynom a kisasszonyt, a babázás nem az én asztalom, így öltöztetés helyett inkább betakarom a piknikezés céljára odakészített pokróccal.
Ahogy ott ül a sarokban a hátsó ülésen, mellé ülök, viszonylag közel. Kezemben már ott a következő üveg bor. Más alkoholistának gondolhatna, ha azt hinné, bármiféle tudatmódosító hatással lehet rám ez az ital. Hogy honnan szereztem még egy üveg bort? Fent tartottam a lehetőségét annak, hogy hajnalig elidőzöm a környéken. Addig pedig még békés kortyolgatással is igen sok ital képes elfogyni. Nem csoda hát, hogy komoly utánpótlással érkeztem.
Következő kísérletemben pedig tevékenyen nem is szükséges részt vennem. Bőven elég, ha puszta szemlélődőként vagyok jelen. Foglalkoztat a kérdés, vajon mennyire ösztönösen vágyik arra, hogy valakihez közel kerülhessen. Ennek kivizsgálására kiváló alkalom az alvás állapota. Míg várakozom, hűs borral enyhítem szomjamat, és hozzálátok mai kísérleteim eredményeinek összegzéséhez. Közben természetesen a háló többi csücskét, sarkát, kereszteződését is alaposan ellenőrzöm, hiszen én igen sok helyen jelen vagyok. Mondhatni. Nem véletlen, hogy ha már valaholvalóban személyesen képviseltetem magam, ott törekszem a lehető legkülönlegesebb körülményeket megteremteni.
Csakis tanulással lehet tovább fejlődni. Tanulni pedig úgy a legkönnyebb, ha új tapasztalatokhoz jutunk. Az új tapasztalatok pedig új személyektől és új helyzetekből adódnak. Egyszerű. Mint megállapítani, vajon Jillian kisasszony közelebb húzódik-e, avagy megpróbál-e ölelkezésbe bocsátkozni.

Tárgy: Re: Parti sétány Kedd 20 Május - 12:21

Nikola & Jill

Talán gyanakodnom kellene, talán az apró jelekből már rég le kellett volna szűrnöm, hogy talán valami tényleg nincs rendben. Talán... lehetnék átgondoltabb is, de nem tudom, hogy valaha el fogok-e jutni arra a szintre, hogy tudjam mikor nem szabad belekötni valakibe. Még most sem tűnik fel, amit mond, főleg mert... miért ne lehetne ez szimpla játék csupán, hogy ezzel dobjuk fel azt, ami jönni fog, azt amit már szinte elviselhetetlenül várok, amiért az egész testem sikítani próbál. Nincs bent túl sok fény, de jelenleg nem is zavar mélyebben, hiszen mire kéne? Legalább megpróbálhatom akár még egy kicsit kellemesebb külsejűre is képzelni őt, mert hát nem álmaim ideálja, de van amikor azzal kell beérni, ami jut.
- Egyből fel is akarsz falni? - váltok most már tegezésre, egy pillanatra még fel is nevetek és pillanatok alatt kerül le az ülés mellé a ruháim nagy része. Sokkal izgalmasabb, amikor a végét már a pasi fejezi be, ezért marad most még rajtam a fehérnemű. Nem szeretem azt, amikor valaki fölém kerekedik, de majd teszek róla, hogy ne így legyen, mindig sikerülni szokott nem igaz? Beljebb kerül, én pedig egy pillanatra felettébb furcsát érzékelek. Az arca mintha... mintha... Aztán csak megrázom a fejem, talán túl sok volt a bor, biztosan túl sok volt a bor. Már csak azt kellene elérnem, hogy... ne ő legyen felül, ne ő határozzon meg minden, de az egész egyre furcsább. Automatikusan húzódom hátra, amikor az árnyak között mintha más mozgást is látnék, olyasmit, amit azt hiszem nem kéne. Nem ihattam ennyit, az nem lehet.
- Ne így... nem így akarom... - rekedt suttogás csak, amit sikerül kipréselni magamból, amikor végül fölém tornyosul, ami aztán sikolyba megy át, amikor megérzem több ponton is... Nem is tudom meghatározni, hogy pontosan mit, de fáj, egyre erőteljesebben fáj, miközben a szervezetem még mindig ugyanúgy lüktet az egyre feszítőbb vágy miatt. Hogy lehet egyáltalán ennyi mindent elviselni egyszerre? Kapaszkodni próbálok, hátrébb húzódni, de kb. semmi esélyem. Ösztönösen próbálom a mögöttem lévő ajtót rongálni, törni, repeszteni az üveget, de mintha valahogy blokkolt volna minden bennem és még ez sem menne. Túlságosan erősen érzek mindent, a fájdalmat és közben... nem létezik, hogy élvezem. Sikoltok, próbálok ellenkezni legalábbis az elején, aztán már annyi minden kavarodik bennem, hogy képtelen vagyok elválasztani a jót a rossztól, az élvezetet a félelemtől, csak szinte ernyedten hagyom, hogy tegye, amit akarok. Az ellenállás lassan megszűnik, sőt én magam húzom őt közelebb, vagy legalábbis próbálom. Csak az erőteljes hangok nem szűnnek meg, vegyül a sikítás a nyögésekkel, mintha tényleg képtelen lenne a szervezetem eldönteni, hogy pontosan mi is történik, fájdalom, vagy kéj, vagy mindkettő együtt?

Tárgy: Re: Parti sétány Hétf. 19 Május - 17:01

18+
Zakómat az anyósülésre hajítom, majd egyik lábammal fellépek az ajtóba. Egyik kezem a térdemen támaszkodik, a másikkal pedig az ajtónyílás peremét fogom. Fejem épp csak bebillen a kocsiba. Kint is szürkül már az idő, idebent kifejezetten sötét van. Arcom félhomályba burkolózik. Mindössze szemeim és fogaim látszanak valamelyest. Ujjaimmal négynegyedes taktust ütök az autó felnijén. Mennyei tenorom halkan, már-már suttogón szólal meg.
- Jobb szeretem, ha a vacsora meghámozza magát - felelem sejtelmesen, s egyúttal ki is várom, míg eleget tesz kívánalmamnak. Nem számítok komoly ellenállásra, hiszen tettlegesen ő maga kezdeményezte együttlétünket.
Kezem lassanként az autó belsejébe vándorol, mintha kapaszkodnom kellene, hogy kellő lendülettel a gépjárműbe húzzam magam. Ha legalább a fehérneműig eljutott, nem várok tovább. Ujjaim nyomán valószerűtlenül gyorsan növekvő mohához hasonlatos módon szövi be hús az autómobil belsejét, hogy ezzel a maradék fényt is elzárja, mely az ablakokon bejöhetne. Az erőteljes félhomálybansejthető, hogy arcom elváltozik, azonban különleges látószerv nélkül gondolhatja azt is, tán csak káprázat. Csupán egy pillanatra villanhat be közel tisztán a kép, míg egyszer oldalra billentem fejem.
Előre lendülök, miközben vállamból és hátamból karnyi hosszú, három ujjnyi vastag indaszerű csápok nőnek. Leginkább hosszú, vaskos piócákra hasonlítanak. Szintén nagyrészt a sötétségbe merülnek. Egyikük becsukja mögöttem az ajtót, hogy alámerülhessünk a sötétségben rejlő kéjes és fájdalmas érzetek kavalkádjába.
- A prédától nem elvárt, hogy úrhölgyként viselkedjen - fűzöm még hozzá - Sikíts bátran!
Úgy sem hallhatja senki. Legfeljebb a lengéscsillapító által engedett mértékű - gyanúsan erőteljes - mozgás látszódhat kívülről. Már ha járna errefelé bárki is ilyenkor.
Ó, és bizony hogy felfűtve hagyom a kishölgy testét! Így sokkal ízesebb, édesebb az íze. A legcsodálatosabb az egészben, hogy egy fokon túl a fájdalom összevegyül a kéjjel, s már nem megkülömböztethető tőle. Sokkal inkább fokozza azt. Mióta képes vagyok átérezni az emberek ösztöneit, vágyait, az efféle táplálkozást úgy hívom: Kellemest a hasznossal. Nem, nem ölöm meg. Olyan élményben részesítem, amit sohasem felejt. Teste minden részén, minden résén összekapcsolódhat egy nála magasabbrendű entitással, miközben minden korty vérével közelebb juttatom a beteljesülés utáni végletes kimerültséghez. Rábízom, mit hisz majd el, és mit gondol a mámor gerjesztette képzelgésnek.

Tárgy: Re: Parti sétány Hétf. 19 Május - 7:25

Nikola & Jill

Érdekesen alakul ez a nap, ezt kár lenne tagadni. Igazság szerint már alig emlékszem arra, ami még a legelején történt, hogy miért voltam ideges, hogy miért mentem neki. Valahogy ahhoz képest, ami most van igazán távolinak tűnik az egész, ezért is nincs meg bennem már az az emlék sem túl élénken, amit önmagáról mondott, a vén szörnyeteg dumát. Csak egy pasas, egy nagyon fura pasas, aki felettébb érdekes dolgokat tud előidézni bennem. Sosem másztam még rá ilyen idős fickóra, de simán elérte, hogy jelenleg semmi máson ne járjon az eszem, csak ezen. Túlságosan úgy érzem, hogy ki kell elégítenem a vágyaimat és ha egyszer most csak úgy van itt, hogy ebben segítsen, akkor nem leszek válogatós. Nem fogok csak azért bemenni a városba, hogy keressek egy a célra alkalmasabbat, az túl sokáig tartana, én pedig gyors enyhülésre vágyom.
- És még mindig nem értünk el arra a pontra, hogy elhagyjuk a felesleges magázódást. Majd akkor is azt kell nyögdécselnem, hogy "Igen... igen... uram!" - még rá is játszom, azaz eljátszom az utolsó pár szónál azokat a hanghatásokat, amiket ide lehet képzelni. A karját azért elfogadom, bár nem olyan kisasszonyos távolságtartással, sokkal inkább közel húzódva, egészen hozzásimulva. Most így érezve valamelyest legalább a testalkata egy részét, talán annyira nem is vészes. Végülis nem öreg, csak nálam valamivel idősebb, de ez még nem olyan nagyon vészes reményeim szerint, és... amúgy sem számít, nem a külseje a lényeg, attól el lehet tekintetni végső soron. Az a fő, hogy a fontosabb részei jól működjenek.
- Hú, hát nem rossz... - először csak kicsit előrehajolok, hogy belessek a kocsiba. Tényleg nem egy kellemetlen darab és elég tágas is hátul. Amúgy sem vagyok a híve a hagyományos akcióknak, ilyen kocsiban pedig még nem csináltam. Legalább felvehetek egy újabb érdekes helyet a listámra, bár ha a fickó korát is nézem, akkor ezt is bátran feljegyezhetem, e téren ő a rekorder és még csak nem is tudom, mennyire. Szépen bemászom tehát, és helyet foglalok. - Nos mit szeret? A szende úri kisasszonyt? Olyan is tudok lenni, ha nagyon akarom.

Tárgy: Re: Parti sétány Vas. 18 Május - 15:38

Micsoda badarság! Ha pusztán elvárások alapján alakul valamely személy viselkedési mintája, nos azt jellemtelennek szokás nevezni. Ezt köszönöm, de meghagyom azoknak, akik a tápláléklánc aljára szorultak. Nekik nincs választásuk, kénytelenek minden apró szélfúvásnak fejet hajtani, ha nem akarják kiengedni a talajt maguk alól. Valahogy így beszélnek erről a rendszerint ködösen fogalmazó, különös szerek hatása alatt munkálkodó, költőnek gúnyolt művészemberek. Nem irigylem sem őket, sem akikről írnak. Mostanra pedig éppen elég gondolatot pazaroltam rájuk.
Jillian ajánlatára egyik szemöldököm finoman felkúszik, mintha meglepődnék, majd szám ismét széles mosolyra húzódik. Már-már vigyorrá lesz, mikor a kisasszony saját magát ajánlja fel. Nem töprengek azon, vajon szokása meggondolatlanul ígérgetni, avagy tökéletesen figyelmen kívül hagyta a vén szörnyetegről általam mondottakat.
- Igaza van. Kegyed is megteszi ellenérték gyanánt.
Biccentek, majd újból visszatérek korábbi, sejtelmes félmosolyomhoz. Karomat nyújtom, ahogy az illendő, hogy elindulhassunk az autóhoz. Közben anélkül, hogy tekintetem felé fordítanám, részletekben menően felmérem testi állapotát. Ahhoz képest, hogy mája és veséi mutatnak némi túlterheltségre utaló nyomot, szervezete maradéka kellően egészséges. Még szíve is egészen jó állapotban van, annak ellenére, milyen gyakran és milyen mértékben szokása feleslegesen terhelni.
Megérkezünk a Lincolnhoz, én pedig kinyitom a hátsó ajtót az ifjú hölgy számára. Limuzinhoz méltó módon a hátsó rész tágasabb, mint egy átlagos személyautóban. Bőr ülések, igényesen megmunkált külső- és belső burkolat. Erős, megbízható gépezet, tetszetős köntösben.
- Parancsoljon, Jillian! - engedem előre.

Tárgy: Re: Parti sétány Vas. 18 Május - 7:54

Nikola & Jill

Nem állította le a kezem az elején, pedig azt hiszem sejthette, hogy nem fogok csak úgy megállni fél úton, hiszen ő volt, aki előidézte ezt bennem, nem igaz? Akkor viszont csalódott kifejezés ül ki az arcorma, amikor mégis eltávolítja a kezem, de talán a mosolya mégis csak súg valami pozitívat, bár attól még az én arcom nem változik hirtelen, ezt jól láthatja.
- Én eddig sem vártam, hogy úgy viselkedjen, mint valami középkori lovag. - rántom meg kicsit a vállam, hiszen tényleg olyan volt eddig, mint valami régmúltból szalajtott nemesi figura. Kicsit sem zavar, ha egy kicsit oldódik, eddig sem vártam el, hogy kisasszonynak szólítson, meg a többi fura marhaság. Mindenesetre úgy fest, hogy az én kísérletem is beválik, hiszen oldódik a fickó, még a ruháját is sokkal lazábbra veszi, nem csak a stílusát. Ezek szerint én is tudok hatni rá, nem csak fordítva? Jó ez nem lepő, eddig is tudtam, hogy tudok hatni a pasikra, csak ilyen komoly figurákkal még nem igazán próbálkoztam, de mindent el kell kezdeni valahol, főleg akkor ha ennyire fel vagy pörögve.
- Hogy mit kívánok? Hát ez még kérdés? - szórakozottan mérem végig, miközben az alsó ajkamat lazán beharapom. Kétlem, hogy tényleg nincs róla fogalma, hogy mit is akarok, azaz... kívánok, ahogy ő fogalmazott. - Adnom kell érte cserébe valamit? Nem elég, ha magamat adom? - fiatal vagyok, nem is nézek ki rosszul, soha senki nem akart még ennél többet. Csak egy pillanatig bizonytalanodom el, de aztán már közelebb is lépek hozzá, miután felvette a zakóját. Végülis, ha jobban megnézem annyira nem is vészes a külseje, ha a korától eltekintünk, bár talán az se probléma.
- Szóval már nem akar hazafuvarozni? Vagy csak nem azonnal? - lépek közelebb és egy pillanatra hozzá is simulok, majd egyszerűen kikapom a kezéből a kulcsot. Nehéz kiigazodni a fickón, egyszer tartózkodó, máskor pedig egészen úgy viselkedik, mint egy normális ember tenné. De azért így is nehezen viselem, hogy még most is ilyen komolyan áll a témához. Ez még mindig a teszt része?

Tárgy: Re: Parti sétány Szomb. 17 Május - 16:13

Miután megragadásomra ragadtatta magát, kimért mozdulattal távolítom el kezét magamról. Megigazítom ruházatom, és kihúzom magam. Éppen komoly, vizslató arckifejezésemet egy mosollyal oldom, mielőtt válaszolok neki. Egyúttal egészen szembe fordulok Jilliannel.
- Meg kell vallanom, ön már nem is igazán viselkedik hölgyként. Így tán számomra is kevésbé kötött az etikett által megkövetelt beszédstílus, nem gondolja?
Tény, valamelyest szórakoztat is, hogy ennyire másként viselkedik, mint eddig. Nem hinném, hogy jelleme ellenében, sokkal inkább egy új oldalát mutatja most felém. Nyilvánvaló számomra, hogy immár mindenek felett egy cél lebeghet szemei előtt. Más okokból ez a kimenetel számomra sem feltétlen elvetendő. Felkelek a földről, és megigazítom az ingemet. Ujjait két hajtásnyira feltűröm, majd kezemet nyújtom a kisasszony felé.
- Mit kíván pontosan tőlem? Ha már így fogalmazott, mit adna meg érte?
Zakómat ha felkelt róla, felveszem a földről, és lerázogatom róla a rátapadt fűszálakat, valamint a kosz egy részét. Vállamra terítem, zsebemből pedig előveszem gépjárművem kulcsait. Magam előtt nézegetem tenyeremben egy röpke pillanatig, mielőtt hozzáfűzném konklúziómat.
- Kívánja ezen célból megtekinteni a Lincolnt?
Rengeteg nővel találkoztam már, aki a díjnyertes és igencsak drága autómobilok láttán vagy nevének hallatán kerültek hasonló állapotba, mint most Jillian. Ha annyira tipikus személyiségét tekintve is, mint ahogy azt saját magáról tartja, iménti kérdésem is fokozhat jelenlegi hangulatán. Nem tagadom, kíváncsi vagyok a kiváltott hatásra.

Tárgy: Re: Parti sétány Szomb. 17 Május - 7:43

Nikola & Jill

Amikor nem rég még üvegeket törtem, amikor nem rég még a csontjait roppantottam össze, nagyon nem gondoltam hogy ez az egész ilyen irányba mehet el. Már a bor is sokat segített, hogy lenyugodjak, no meg amit csinált velem, bár azt még mindig nem értem pontosan, de ez most... egész más. Minden egyebet simán eltűntet a fejemből, minden zavaró tényezőt, még az idegesítő körülményeskedését is figyelmen kívül tudom hagyni, mint ahogy azt, hogy most is kitér egyes kérdéseim elől, amik minden bizonnyal nem tetszenek neki, mivel közben egészen mást érzek, és a mellé nem nagyon fér bele a düh, vagy a harag. Persze el nem tűnik, szinte mindig bennem tombol, csak mélyre lehet nyomni, ahonnan nehezebben tör a felszínre.
- Udvariasan, ez igaz, de mégis csak olyasmire kíváncsi, amit úriember nem kérdezne meg egy... hölgytől. Ha tudná mi jár a fejemben, már nem szólítana kisasszonynak. - szökik fel kissé a szemöldököm, egy sokat sejtető mosollyal az arcomon, ahogy a kezem önálló akcióba kezd és szépen elindul felfelé a combján. Idősebb nálam, ezt ő is megmondta és nem pont az a tipikus jó pasi, de ha egyszer most ő van itt, én pedig nehezen bírok magammal, hogy ne kapjam meg azt, amire most nagyon is vágyom. A külső ellenére mégis csak a legtöbb pasi egyforma felépítésben, ez csak... kísérlet igaz? - Tényleg nem tudja mire készülök, amikor épp ön hajt egyre jobban a felé? - nem áll meg a kezem, és ő sem állítja meg, így hamarosan elérem a célt és finoman markolok rá a férfiasságára. Olyan úrias és komoly folyamatosan, vajon így is az marad, így se látni az arcán semmiféle érdemi reakciót. Végülis mondhatjuk, hogy ez is egy kísérlet, hogy kíváncsi vagyok csupán. - Csupán én is tesztelem önt, mint ahogy ön engem. - ha lehet még közelebb húzódom hozzá, egészen közel. A kezem óvatos mozdulatokkal kezd finom masszírozásba, de közben folyamatosan tartom a tekintetét, hátha látok valamiféle reakciót. Rándulást az arcán, akármit. Időnként téved csak az ajkaira a tekintetem. Széles... nem túl hívogató úgy alapjáraton, de most... fel tudnám falni, ha ez segít abban, hogy elmúljon a feszítő vágy, és átadjam magam annak, amire a testem olyan nagyon vágyik.

Tárgy: Re: Parti sétány Pént. 16 Május - 21:26

Kísérletem eddig többé-kevésbé a várt eredményt hozza. Sikerült egészen nővé varázsolni a feleselős kishölgyet, még az időtöltés gyanánt folytatott kényszeres vitatkozása is alább hagyott. Igaz, ez már némi bor és beszélgetés után is megfigyelhető volt, mostanra azonban látványossá kezd válni az ez irányú érdektelensége. Erősen úgy tűnik, felébresztett ösztönei minden más ambíciót felülírnak.
Eddig eszembe se jutott, hogy a vélhetően apakomplexusos alany egészen konkrétan engem szemel ki szexuális vágyának tárgyául. Még úgy sem, hogy egyedüli férfiúként maradtam a közelben. Bár ha erkölcsei nem oly szigorúak, tán elhatározásai sem. Minden esetre komolyan fontolóra kell vennem a következő lépést, hiszen eddigiek alapján kellően érdekes irányban haladnak az események.
- Ugyan, kérem, kisasszony! A lehető legudvariasabban kérdeztem. Most azonban szándékomban áll megérdeklődni, mire készül éppen?
Tekintetem sokatmondón elkódorgott kezére téved, majd belefúródik az övébe. Egyelőre tettlegességhez nem folyamodom, kivárom, mit tesz. Közben megfigyelem, miként változik pulzusa, vérnyomása. Végig követem az arcán lecsorgó verejtékcseppeket, kitáguló pórusait, heves lélegzetvételeit. Minden apr momentumot, mely közelebb vihet működésének megértéséhez.
Közben sikerül néhány újabb elméletet készítenem arról, miként is alakulnak ki a legvéresebb párharcok azonos neműek között. Nyilvánvalóan párzási ösztönük által generált versenygés az, mely a felütést megadja hozzájuk. A felütést, hogy aztán ölre mehessenek a választott hímért vagy éppen nőstényért. Minden történet előbb vagy utóbb a vérről szól...

Tárgy: Re: Parti sétány Csüt. 15 Május - 12:15

Nikola & Jill

Őszintén szólva ritkán bizonytalanodom el, de most egyértelműen erről van szó. Oké, elvileg nem vagyok kísérleti patkány, de valahogy mégis úgy érzem magam, főleg azért, mert így néz, azért meg főleg, mert olyan gondolatok kúsznak be a fejembe, amiknek nem kéne. Még ha egy jóképű pasi ülne itt velem szemben, egy fiatalabb... talán még egyszerűbb is lenne. Nem vagyok az a prűd típus, akit zavar, hogy egy tó partján mászik rá valakire, mert ha csitítani kell a vágyaidat, akkor csitítani kell és kész, de jelen esetben mégis csak furcsa lenne. Csak ne kérdezgetne is még, pedig nem hiszem, hogy nem tudja, hogy pontosan mit is érzek, vagy talán tényleg nem?
Nagy levegőt veszek és egy pillanatra összeszorítom a szám, hogy megpróbáljak erőt venni magamon. Ez csak egy kísérlet, vagy mi, nem szól másról, tehát csak annyit kell tennem, hogy felvázolom neki nagyjából, hogy mit is érzek, csak épp... elég nehéz nem figyelni rá mi jár a fejemben, ha még beszélek is róla.
- Komolyan azt szeretné, hogy részletezzem? Ahhoz képest, hogy eddig mennyire... úriembernek mutatta magát. - egy pillanatra akadok csak el, amikor épp egy fokozódó szakaszba kerülök. Megnyalom a számat és megpróbálom összeszedni a gondolataim utolsó morzsáit, mármint azokat, amikben nem mindenféle pajzán verziók sorakoznak fel kettőnkről. - Kezeljem úgy, mint ön... mint valami kísérletet igaz? Tárgyilagosan és hidegen... - ez az egészben a legfurább. Ha ez a pasi beülne egy sztriptíz bárba lehet hogy képes lenne rá és csak szolidan mosolyogva, vagy még azt sem nézné a táncoló nőket, mindenféle aktívabb reakció nélkül. - Kellemes bizsergést érzek, vágyat... amit a testem ki szeretne elégíteni. Talán meg is tehetné... - kicsit közelebb húzódom, a kezem pedig a combjára csúszik, fokozatosan haladva felfelé. Nagyon nem úgy tűnik, mintha meg akarnám állítani, de elég lassú ahhoz, hogy ha ő akarná, megtehetné. Kicsit idős a fickó ez tény és nem is épp az álmai hercege, de a dolgai minden bizonnyal fizikai szinten épp olyanok, mint másé, akkor pedig arra pont megfelelő, hogy ha már előidézte az ingert, akkor be tudja teljesíteni. - Saját magán is kipróbálhatná, hogy milyen, nem? Miért kell hozzá tesztalany?

Tárgy: Re: Parti sétány Szer. 14 Május - 18:26

Furcsa lány és furcsa pasas, tehetném hozzá, de igazán feleslegesnek érzem. Még inkább haszontalannak. Aki úgy kommunikál, hogy számára a replika egy mindennapos és egész napos időtöltés, azzal nem érdemes efféle játékba kezdeni. Ma már egyszer megtettem, és kis híján bántanom kellett. Pedig bizony, jóval érdekesebb példány annál, mint hogy egy ilyen egyszerű társalgási nüansz okán bántani akarjam. Nem szerencsés eshetőség. Az emberek törékenyek, könnyedén kimúlnak.
Mostanra kifejezetten konszolidált társalkodó partnerré vált, a kezdeti nehézségek ellenére. Még tréfálkozik is, ez pedig véleményem szerint határozottan jó jel.
Ami viszont ez után következik, az eddigieknél is sokkalta érdekesebb. Arcomon az elégedettség mosolya és a kíváncsiság jelei versengenek dominanciáért. Eddig döntetlen a mérkőzés.
- Valóban, az én sejtésem is ez volt. Részletezné?
A hatás fokozódik, majd ismét mérséklődik. Ismétlődő szakaszok hosszán át váltakozik az érzet intenzitása, közben pedig minden érzékszervemmel - az emberi nézőpontból nem szokványosakat is ide számítva - figyelem, miként változnak a kishölgy reakciói. Már az első tapasztalatok alapján is igen érdekes, hogy büszkesége miként verseng ösztöneivel.
Most, hogy ismét egy újabb oldalát mutatja nekem, igyekszem minden részletet kielemezni. Ha jellemeznem kellene, leginkább bátornak mondanám. Bár lehetséges, hogy esetében kíváncsisága és makacssága váltja ki ezen tulajdonságot. Nem szándékozom most túlzott mélységű pszichoanalízist végezni, hiszen ez a kísérlet nem erről szól. Illetve csupán részben.
Annyi már bizonyos, hogy legalább részben zavarja a szituáció, mégsem tesz semmit, hogy megpróbálja leállítani. Ezúttal nem tudhatom biztosan, vajon ösztönei hajtják ilyen intenzitással, vagy kíváncsisága. Esetleg büszkesége az, mely csapdába ejtette? Kíváncsiság bennem is van, nem is kevés. Várom a további fejleményeket, addig egyszerűen szemlélem, meg sem szólalok egy ideig.

Tárgy: Re: Parti sétány Kedd 13 Május - 16:31

Nikola & Jill

Pedig milyen szép is lenne, ha hívhatnám Eddienek, bár persze biztos vagyok benne, hogy ebbe nem fog belemenni, én pedig majd valahogy megpróbálom lenyelni ezt a Jillian dolgot. Nem is tudom... szerintem az apám óta senki soha nem szólított így. Nem is hagytam senkinek sem. Nem kifejezetten jó élményeket ébreszt bennem, de próbálok egyszerűen eltekinteni tőle.
- Igen, tudtommal sem vagyunk egyik sem, bár meg se tudnám mondani, hogy mik vagyunk. Egy lány és egy... fura pasas. - koránt sem vagyunk barátok, maximum távoli ismerősök, bár most közelinek is mondhatnám magunkat, hiszen csak pár centire ülünk egymástól, de ezt általában nem a szó szerinti távolságra szokták érteni. Érdeklődve nézem, ahogy elmosolyodik, hiszen nem nagyon tudom, hogy mi is játszódik le a fejében, aminek ez a következménye.
- Nem gond, legalább ebből kiderült, hogy akadnak barátai, vagy legalábbis egy már biztosan van, ami nem is tudom, hogy miért meglepő... Alapjáraton egész normális, amikor nem mászik az idegeimre. - mosolyodom el a végén. Hát igen, az tény és való, hogy a kezdeti harci kedvem már lelohadt, pedig koránt sem indult jól ez az ismeretség. De azt hiszem az, hogy ő nem igazán hagyta magát felidegesíteni és hogy még jó pár korty borral is gazdagabb lettem sokat segített.
- Szóval kellemes a társaságom, és ez már a sokadik olyan megjegyzés, amit még soha senki nem mondott nekem, vagy legalábbis ilyen válogatott formában. - kaptam én már hideget és meleget is, de általában inkább a klassz vagy, vagy a jó fej szokott előtérbe kerülni. A kellemes a társaságod olyan úrias, bár persze pont ezért nem olyan meglepő a fickó szájából.
Ami viszont mindezek után jön, határozottan meglep. Ahhoz képest, amiről eddig beszélt azt hittem, hogy talán... olyan lesz, mintha részeg lennék, csak épp a másnaposság utóhatása nélkül, de egészen mást érzek. Önkéntelenül is beharapom az alsó ajkamat, már-már annyira, hogy egy leheletnyi mennyiségű vér is kiserken, de ez most nem nagyon érdekel. Furcsán kellemesen érzem magam, pedig nem mondanám, hogy az idősebb pasikra lennék rákattanva, de hát nincs itt más, én pedig határozottan... kívánós lettem. Érzem a gyenge lüktetést odalent, amitől kissé fészkelődni kezdek és a szívverésem is határozottan gyorsul egy kicsit.
- Azt hiszem a legjobb szó az lenne, hogy... furcsán jól, de ha jól sejtem ezzel tökéletesen tisztában van. - cseppet zavartan köszörülöm meg a torkomat, ahogy önkéntelenül is az ajkaira téved a tekintetem. Nem, nem vagyok oda az idősebb pasikért... mondom, nem vagyok oda!

Tárgy: Re: Parti sétány Kedd 13 Május - 15:20

Jóízűt kacagok a kishölgy tréfálkozásán, mikor becézni próbál. Igaz, hogy nem helyén való megszólítás, de egészen nyilvánvalóan tréfál. Ez pedig egy nagyon jól eltalált módon sikeredett tréfa lett.
- Való igaz, ez a megszólítás nem tükrözné hűen ismeretségünk jelen szintjét, hiszen tudtommal sem rokonok, sem szeretők nem vagyunk.
Még mindig az iménti elszólásán mosolyogva, enyhén fejemet csóválva tekintek a távolba, miközben szemeim körül töprengést sejtető ráncok alakulnak. Eszembe jut egy jelenet, ahol előfordult, hogy az imént említett módon becéztek. Mosolyom újra szélesebbre húzódik, ahogy felidézem. Tán még találkozom is vele a közeljövőben.
- Legutóbb egy egészen fiatal leánygyermek szólított Eddie bácsinak. Édesapja jó barátom, ő pedig azt hitte, a bácsikája vagyok - megrázom a fejem - Kérem, bocsásson meg! Elkalandoztak a gondolataim.
Újból szembe fordulok a kisasszonyal, és az illedelmesség határain belül végigmérem. Amennyiben egyáltalán nem tekinteném szimpatikusnak személyiségét, hát egyszerűen a húsra fókuszálnék, és aként vizslatnám. Az is megérne egy misét, ahogy azt mondani szokták. Ellenben a komolyabb kísérletek többnyire a lelket is összetörik, nem csak a testet.
- Azért kedvelem, Jillian, mert békésebb állapotában előcsalogatható a személyes varázsa. Korábban szórakoztató volt, mostanra viszont kifejezetten kellemessé vált a társasága. Ha így kívánja, kezdhetjük.
Beleegyezően biccentek, majd újból végigfuttatom rajta tekintetem. Nem bámészkodva, inkább csak futtában. Közben figyelem, ahogy belső elválasztású mirigyei a megfelelő hormonokat pumpálják vérébe illetve a sejtközi térbe. Választásom egyszerű, a folyamat azonban jóval összetettebb. Előbb a megfelelő nemi hormonok áramlása indul meg, majd némi adrenalinnal keveredik az egész érzet. Így célirányosan felveszi egész szervezete a megfelelő állapotot, mely a szaporodáshoz szükséges. Mindezt egy felfokozott hangulat is kíséri.
- Nos, Jillian, hogy érzi magát?

Tárgy: Re: Parti sétány Hétf. 12 Május - 21:00

Nikola & Jill

Meg kell vallani, hogy elég erősen kell koncentrálnom, de időnként már tényleg sikerült összeraknom, hogy pontosan mit is akar. Nem könnyű, de talán az is közre játszik ebben, hogy eléggé lenyugodtam ahhoz, hogy rendesen tudjak figyelni. Anno, amikor még suliba jártam nem voltam soha rossz tanuló, nincs rossz fejem, csak épp... nem koncentrálok túl sokat arra mostanában, hogy fejlesszem magam, mert nem sok értelmét láttam, hogy mit ne mondjak. Még mindig így vagyok ezzel, nem hiszem, hogy szándékozom rajta változtatni.
- De ugye nem haragszik meg nagyon, ha én ettől eltekintek? Nagyon nem állna a számra, hogy uramozzam, mint valami régi filmben. - tényleg nem menne nekem az efféle megszólítás, szóval lehetőség szerint nem próbálkozom vele. A végén még beszéd közben lazán elnevetném magam és azt tuti, hogy nem venné jó néven. Az a biztos, hogy maradok az eddigi... nem is volt igazából semmiféle megszólítás, max. a nevét használhatnám.
- Szóval Edward, rendben van, bár én sokkal jobban örülnék egyszerűen csak a Jillnek, de gondolom nem értékelné, ha mondjuk le Eddiezném, vagy ilyesmi. - egészen szélesen mosolyodom el. Ha jól sejtem már annak örüljek, hogy szólíthatom a keresztnevén, ne akarjak túl sokat. Minden bizonnyal az ő világában a becézéshez nagyon mély ismeret szükséges. Esetemben elég hozzá egy-két ital, aztán már mehetünk is tovább. Nem szoktam túlságosan hosszan elhúzni a beszélgetéseket, meg az ismerkedést, annak igazából nincs is semmi értelme. Ez most... kivétel, meg amúgy is egy idősebb pasiról van szó, kíváncsi vagyok csak és ennyi.
- Erre magamtól is rájöttem, akármennyire is... nem néz valami okosnak, ha jól sejtem. És miért kedvel? Mert eltörtem a karját, vagy a boros üvegét? Vagy a poharát? Fura egy fickó maga... De tudja mit, akkor kezdjük, mutassa meg, hogy mit tud. - döntöm oldalra kicsit a fejem és tényleg határozottan kíváncsian várok. Ha jól sejtem nem lesz itt látványos hókuszpókusz, mert előzőleg sem volt, de az csak jó lehet, ha mindenféle következmények nélkül simán el tudja érni, hogy jól érezzem magam, és nem kell hozzám egy egy üveg bort leönteni a torkomon, aminek kellemetlen másnaposság és fejfájás az eredménye.

Tárgy: Re: Parti sétány Vas. 11 Május - 22:32

Látszólag már olykor-olykor egészen jól érti a kishölgy, amit mondok. Sajnos még mindig igen gyakran hunyorít, vagy éppen ráncolja a homlokát mondandóm hallatán, de fejlődésének sebessége így is szignifikáns. Azt kell mondanom, közel sincs még minden veszve kettőnk kommunikációjának finomhangolása kapcsán.
- Státuszunkat tekintve ez lenne az ildomos, már az általam pártolt kultúrkörnyezetben. Tekintve, hogy se rokonok, se régi ismerősök nem vagyunk.
A bor már rég elfogyott, így nincs alkalmam pótcselekvés gyanánt felhasználni. Tragédia így sem történt, legalább jobban szemügyre vehetem Jilliant. Annak idején hamar elkelt volna. Tán még most is, megfelelő körökben, már ha egyáltalán ezt akarná. Jelenleg csekély a valószínűsége, hogy elkötelezettség és anyagi biztonság a legfontosabb számára. Sokkal inkább valamiféle érzelmi stabilitást, megbízható bástyát keres, még ha ezzel nem is egészen van tisztában.
- Tudja mit? Azt javaslom, a megelőlegezett bizalom jeleként - bár megvallom, ennyi ismeretség után ritkán teszek így - szólítsuk egymást a másik keresztnevén. Nyugodtan szólíthat Edwardnak, ha így megfelel önnek is, Jillian.
Mindenféle befolyás hiányában is meglepően nyugodt. Vajon azért ez a különös, rá aligha jellemző barátságos viselkedés, mert nem éltem vissza a helyzetével, mikor tehettem volna? Tény, az emberi élet törékeny, azonban személy szerint megvetem a céltalan cselekedeteket. Számomra ezek közé tartozik az élet elpusztítása is.
- Nos, valahogy úgy. Egy fontos dolgot azonban helyre kell igazítanom! Az ön engedélye nélkül is képes volnék rá, bár ezt úgy vélem, eddig is sejtette. Kedvelem kegyed, ezért természetesen nem szándékozom ezzel visszaélni, ahogy ön sem tör ripityára - teszem hozzá, visszafogott nevetés kíséretében.
Ennyi viccelődés nem hogy engedélyezett, de még javasolt is, ha oldani kívánom a társalgás hangulatát. Eddig sikerült.

Tárgy: Re: Parti sétány Vas. 11 Május - 11:12

Nikola & Jill

Tényleg nehéz a fickón kiigazodni. Az egy dolog, hogy folyton furán beszél, amire szinte már koncentrálni kell, hogy tökéletesen értsem, de mellette még olyan eszmefuttatásokat is levág, hogy ember legyen a talpán, aki érdemben válaszolni is tud rá. Közben pedig néha tényleg totál úgy beszél, mint akit minimum egy másik századból szalajtottak.
- Akkor én most úgy kéne, hogy szólítsam, hogy... uram? - az nekem fura lenne, nem tehetek róla. Nem nagyon szoktam uramozni senkit, csak az apám felé voltam nagyobb tisztelettel, de felé is csak azért, mert nem igazán volt más választásom. Ő viszont semmiféle tiszteletet nem táplált irányomban, ezért is fura nekem egy idősebb fickótól az, hogy csak úgy lekisasszonyoz és a tetejében még tiszteletről is beszél, de hát... minden bizonnyal oka van rá, nagyon jó neveltetést kapott, vagy ki tudja. Komolyan újra ráncolni kell kissé a homlokomat, hogy a nem rövid kifejtését fel tudjam fogni. Mintha... még direkt is csinálná, mert ha nem értek pontosan mindent, akkor nagyobb eséllyel bólintok rá, mondok igent olyasmire, amiről még csak fogalmam se sok van? Az a mázlija, hogy nem sok a veszíteni valóm, és hogy talán tényleg kicsit túlzottan is kíváncsi vagyok.
- Szóval kísérlet. És... bármit meg tud tenni? Mármint bármilyen érzést ki tud váltani? - azt hiszem a hogyanra egyelőre nem fogok választ kapni, vagy... soha? Nem számít, ha nem akar beszélni, akkor én ugyan nem fogom erőltetni a dolgot. - Elég csak engedélyt adnom? Bár gondolom a nélkül is simán megteheti, mint az előbb. - bár akkor fenyegettem, végül is rákényszerült, e téren valahol érthető, de talán nekem megnyugtatóbb, ha ki is mondom, hogy igen, legyen így, engedélyezem neki, hogy azt tegyen, amit szeretne, aztán még később megpróbálhatok visszakozni, ha mégsem tetszik, vagy... akkor már nem?

Tárgy: Re: Parti sétány

» Temze parti sétány