Parti sétány

Tárgy: Re: Parti sétány Kedd 6 Okt. - 14:55

*** FOLYTATÁS ***

Tárgy: Re: Parti sétány Hétf. 5 Okt. - 22:03

Faye & Jamie

- Mindig szerintem sem. Ha hiszed, ha nem, én is szoktam csak úgy elnyúlni, sörözni, filmet nézni. Az emberben van egy alapvető lustaság. Főleg, ha van kivel. – Kacsintok rá, talán igaza vélhetően van abban, hogy én is tudnék másféleképpen élni, ha nem ezt szoktam volna meg. Igazából már nem vagyok katona, nem kell állandóan háborúznom. Mégis azt teszem, csak másféleképpen küzdök a kormány, és a racionalitás ellen. Nagy gyerek vagyok, a saját fegyvereiket fordítom ellenük. Ha valamikor találtam volna egy olyan lányt, aki miatt érdemes lassítanom, akkor ki tudja, talán megtettem volna. Faye kedvéért most nem állok tovább, de vajon milyen az, ahogyan rám gondol? Nincsenek romantikus tévképzeteim, egyszerűen kiváncsi vagyok.
- Tudom, hogy jót akar neked, ez magától értetődő. Már csak az számít, hogy kimondhassa, nem akar elengedni téged, a lelkének azt hiszem így lenne a legjobb. És végül kénytelen lesz hagyni, hogy a saját életedet éld. – Ezek csak javaslatok, nincsen jogom karon ragadni Faye-t és elhurcolni Aaron közeléből. Manipulálni sem akarom, hogy döntsön úgy, ahogyan nekem jó. Valahol csak remélhetem, hogy hasonlóan gondolja mint én, és a kettő valahol találkozik. Oldalra döntött fejjel bólogatok, és hallgatom, végeredményben Faye pár nap alatt is rengeteget fejlődött, felismerte, hogy ez most a vízválasztó, és innentől kezdve muszáj egy kicsit a felnőtt nő szerepét magára húzni, csak akkor tud érvényesülni. Ha velem szemben teszi, hát nem fogom érte megvetni. Főleg, ha egybevág azzal, amit akarok. Ha nem, akkor mi a legrosszabb? Veszekszünk egy szépet, oda se neki.
- Na igen. Bizonyos dolgokban érzelmi alapon döntök, mint egy gyerek. A hideg logika akkor kell, ha éppen veszélyben vagyok. – Ezt persze arra értem, hogy nehezen tudok bármiről is lemondani, hiszen szinte mindent megtehetek a képességemmel, így aztán nem kell magamnak azt mondani, hogy ezt nem engedhetem meg magamnak. Nincsenek korlátok, olyan, mintha egy fék nélküli versenyautóban száguldoznék. Faye is csak egy bevenni való kanyar volt. Az elején elhibáztam, túl taplóság volt így indítani, de istenem, akkor tényleg nem lennénk itt. Úgy tűnik a kajaválasztás most nem kérdés, elfogadja a javaslatomat, én pedig azt, hogy olyan édessszájú, mint a legtöbb lány. Faye-hez még illik is ez a cukiság. Az italok gyorsan megérkeznek, és a tésztára sem kell várni, ez szinte egy elit étterem, alig tíz percen belül már meg is jön az ebédünk.
- Egészségedre. – Koccintom az övéhez az üdítős poharamat, és miközben beleiszom, rámosolygok. Egészen jók vagyunk együtt, bár látványosan nem veszi figyelembe az asztal alatti közeledésemet, igaz, nem vittem túlzásba, de na. Sebaj, vélhetően annyira belefeledkezett a sztoriba, hogy véletlennek gondolhatja. Lesz ez még jobb is. Amíg ő beszél, addig a tésztát kezdem el enni, ezek a thai-ok nagyon tudják fűszerezni a dolgot, és a hús... Aztán jön a fagyi, ahol logikusan én hagyatkozom Faye-re, ha már a főételt ő választhatta ki. – Leah... őt is ismerem. Bár én kit nem? Mindenkin végigmentem a gépemmel, amikor oda kerültem, szeretem tudni, hogy kik vannak a közelemben. Bár ő elég fura, állatira érdekes dolgok vannak a leírásában, börtön, meg minden. Vele jár a bátyád? Hm... – Merengek el, nem igazán érdekel a dolog, Aaron végeredményben is azt csinál amit akar, nem akarok én most Faye előtt lelőni semilyen poént. – Na majd talán idén, ha addig még nem bosszantasz fel annyira, hogy otthagyjalak. – Ez valójában inkább fordítva él, neki kell túllépnie a pasikkal kapcsolatos sérelmein, és átgondolnia, vajon bízhat-e bennem. A mosolyomból viszont egyértelűen az derül ki, csak viccelek. Ha készen vagyunk, akkor fizetek, és megindulunk kifelé. Hozom a szatyrokat.

Tárgy: Re: Parti sétány Szomb. 3 Okt. - 10:27

Jamie & Faye

Nem hiszem, hogy úgy fogom érezni, hogy meg akarna változtatni, főleg nem erővel, hiszen én is változni szeretnék. Szeretnék több és erősebb lenni, mint aki most vagyok, aki önállóan is képes döntéseket hozni, aki önállóan is képes elérni dolgokat és nem csak akkor ér valamit, ha valaki segít neki és támogatja. Remélem, hogy idővel el tudom ezt érni és tényleg erősebb leszek és kétlem, hogy attól annyira megváltozna a jellemem, hogy őt is lepasszolnám, mert már annyira erős vagyok, hogy nincs rá mondjuk szükségem. Persze a jó ég tudja, de nem akarok annyira kifordulni magamból, hogy a hála érzete is megszűnjön bennem.
- Igen azt hiszem pont így, bár nem feltétlenül kell mindig pezsegnie az életnek. - oh én nem vágyom állandó pörgésre, pont hogy nyugalmat szeretnék. Persze tudom, hogy azért ezt hosszú távon nem érhetem el, de legalább időnként egy időre nem lenne rossz. Élvezném, ha lenne az életemben majd pár nyugodt és békés szakasz is és nem csak arról szólna, hogy menekülni kell azok elől, akik ártani akarnak nekem.
- Oh azért nem hiszem, hogy verekedés lenne belőle, Aaron azért nem olyan. Tény, hogy fel tudja kapni a vizet, de Logant sem bántotta. Csak... nem árt a támogatás, de talán tényleg jobb, ha nem szólsz bele. - persze én sem tudom pontosan, hogy a bátyám hogyan fog reagálni az önálló törekvéseimre, meg persze arra, hogy napok óta nem tartózkodom otthon, és csak telefonon szóltam neki, hogy hol vagyok. Mondjuk az is igaz, hogy legalább telefonon szóltam és nem az volt, mint amikor Logannél maradtam éjszakára. Akkor azért akadt ki annyira, bár így se volt oda a hírtől, hogy a birtokon vagyok, mert hát nem támogatja a dolgot, de talán jobban kezeli ezt, mintha elraboltak volna. Megértheti, hogy ez most szükséges, hogy biztonságban legyek.
- Nem vagy arrogáns, csak... talán kicsit akaratos. De ha nem lennél az most jó eséllyel nem lennék itt. - ha nem csókol meg, ha nem jön utánam, ha nem ment meg... vannak azért ilyen apróságok, amik miatt kicsit sem negatívak ezek a tulajdonságai. Persze azért biztosan ő is tud bunkó lenni, ezt akkor is megtapasztaltam, amikor csak úgy megcsókolt... kétszer. Azóta viszont kedves velem a maga módján és sokat segített is nekem. Még egy kis felfrissítésben is segít és tetszik nekem az új ruha, meg az új külső. Igenis kell fejlődnöm, hogy egy kicsit több és erősebb legyek végre. Ez azért nem árt, hogy meg tudjam védenem magamat és ahhoz a külső változás is elkél. Ha nem tűnök annyira félős kislánynak, akkor nagyobb eséllyel hiszik el, hogy meg tudom védeni magamat.
- Biztosan finom, elhiszem, ha azt mondod, hogy az. Legalább kipróbálok valami újat és a fagyi nem is volt kérdés. - szélesen mosolyodom el, csak akkor váltok szolidabbra, amikor megérkezik a pincér és leadjuk a rendelést. Aztán mesélek csak a családom helyzetéről, meg persze Aaronról, hogy miért szól bele az életembe és miért érzem úgy, hogy erre igenis joga is van. A bátyám nem rossz ember, csak hát van egy nagy adag uralkodási vágy benne. Ez eddig sokat segített nekem, de tudom, hogy ideje lenne önállóbbá válnom, hiszen lassan felnőttnek számítok.
- Általában ketten szoktunk, de most van egy lány, Leah, ő is oda jár a birtokra suliba és majd talán már ezen a karácsonyon ő is velünk lesz, de még nem nagyon tudom most hogyan alakulnak majd a dolgok.- bizonytalan vállrántás, hiszen ki tudja, hogy mit hoz a jövő. Egyelőre még ezt az egészet meg kell oldani és még nem tudom hogyan fog sikerülni. Lehet, hogy eleve ugrik az egész karácsony és minden, simán benne van a pakliban. - Nem sajnállak akkor, de azért... ez szomorú. - szóval nem szokott ajándékot kapni, karácsonyfát állítani, csak bulizik egyet karácsonykor. Ez eléggé szomorúan hangzik, akármit is mondunk.

♫ Him and her ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Tárgy: Re: Parti sétány Kedd 29 Szept. - 10:45

Faye & Jamie

Én sem tudom még, hogy mennyire leszünk jók együtt, lehet, hogy úgy érzi majd, hogy meg akarom változtatni őt, és inkább visszamenekülne a bátyjához, akkor semmi értelme nem lesz erőszakoskodni, tovább kell álnom, bármennyire is tetszik. Van esély arra, hogy erősebb, magabiztosabb lány legyen, na nem velem szemben, én kedvelem a törékeny kislányt, aki valójában, másokkal szemben ellenben nem ártana felhúznia azt a dacot, amit mondjuk Logannel szemben is mutatott. Szó se róla, én is akadtam már össze olyan lányokkal, akik mindenkit átvertek, ezt nem lehet kikerülni. Faye a napok múltán már egészen könnyen viseli, úgy gondolja, benne volt a pakliban, hiszen tökéletesen még nem ismerhette Logant. Talán stílusra nyersebb vagyok, mint a szívtipró, legalább a női dolgot illetően van bennem tisztesség. Lehet, hogy már az elején láttam, hogy nem tökéletes a kapcsolatuk, ezért is támadtam le, bár akkor még nem ismertem Logan igazi természetét. Bunkóság volt tőlem, viszont átverni meg nem szoktam senkit.
- Akkor csak legyen velem pezsgős az élet, de tudj a lényegről? Ezt tudom vállalni, úgyis unok magamban beszélni. – Bólogatok, hiszen évek óta a gépekkel kommunikálok, az állandó mozgás miatt barátaim sincsenek, kapcsolataim, egészen furcsa lesz szocializálódni. Mert más az, ha elmegyek egy szórakozóhelyre csak úgy bulizni, hiszen az alkalmi, és megint más, ha el tudom engedni magamat valaki társaságában úgy, hogy még másnap is látom.
- Nem tudom, te ismered jobban. Ha mindenképpen úgy gondolod, hogy a jelenlétem nem árt, nem lesz belőle verekedés, ott tudok lenni. Ahogy előre sejtem, nem érdemes megszólalnom, mert a kedves bátyád úgyis leugatna, és igaza van, családi ügyekbe nem illik beleszólni. – Sétálunk az étterem felé, kezeimben a szatyrok, így most nem foghatom meg a kezét. Még nem is biztos, hogy állandóan egymásra kéne tapadni, egy-egy érintés, csók bőven elegendő lehet, hogy egymásra hangolódjunk.
-Én is. Meggyőző, és arrogáns, lassan kezdesz már megismerni, igaz? – Vele azért elég kedves, és figyelmes vagyok, de higgye csak el, vagyok annyira önző, hogy ki is fejezzem azt, hogy igényt tartok rá, és a fejébe tudom verni, hogy mit kell mondani a bátyjának. Aaron biztosan nem lesz elragadtatva, de meglátjuk, hogy mi sül ki a dologból. Fel kell készülni arra is, hogy erővel tartja majd ott Faye-t, ahhoz nekem is lesz pár ökölcsapásom, de nem akarom, hogy a lány két tűz közé kerüljön, és úgy vélje, mindketten agresszív barmok vagyunk. Csak őt védeném, bár nem hiszem, hogy odáig fajulna a dolog. Beülünk végül az étterembe, ahol egymástól távol vagyunk ugyan, hogy szembe ülünk le, de az asztal alatt azért odaérintem a lábamat az övéhez, és amolyan viccesen-dögösen pillogok rá, egyértelmű, hogy jól érzem magam vele.
- Finom, teljesen más, mint az európai tészták, állagban, fűszerezésben is. Ízleni fog azt hiszem. Tudtam, hogy vevő leszel a fagyira is. – Nevetem el magamat, Faye annyira... cuki, nem tudok rá mást mondani. El fogunk menni fodrászhoz is, kicsit le lehet nyesegetni a hajából, frizurát csinálni, az arcán úgysem fog változtatni, hogy milyen babás. Tulajdonképpen pont attól lesz valaki nőies, hogy belőle fakad a szépség, nem pedig abból hogy mondjuk prostisan öltözködik. Jobb így.
- Nem hangzik túl jól. Akkor pláne, hogy van joga beleszólni az életedbe, viszont teljesen rabságban sem tarthat. Akkor ketten szoktatok karácsonyozni, vagy neki van valakije? Én általában ilyen karácsonyi bulikba megyek, ahol sok a magamfajta vesztes, de nehogy sajnálj. – Derűsen rázom a fejemet, nekem sosem volt ez családi ünnep, de nem is baj, így szoktam meg. Megérkezik a pincér, kapunk étlapot, és már mutatok is a fűszeres thai tésztára, levest most nem eszünk, a fagyival együtt bőséges lesz. Csak valami üdítőt kérünk még.

Tárgy: Re: Parti sétány Pént. 25 Szept. - 18:00

Jamie & Faye

Ahhoz képest, amiket az elején mondott én is érzem, hogy eléggé megváltozott minden és egyelőre még nem tudom, hogy ez nem csak ideiglenes-e. Mi van, ha ezzel is megerősíteni akar, de nem gondolja igazán komolyan? Azért remélem, hogy nem erről van szó és ez a változás tartós is lehet nála. Nem hiszem, hogy jól jönne nekem még egy csalódás, abból eddig már elég sok kijutott, hiszen a családom nagy részét is elveszítettem és most Logan is átejtett. Igazság szerint tényleg jó lenne már valami állandó az életemben. Na nem arra gondolok, hogy állandó menekülésből álljon innentől az életem, pedig nagyon úgy fest, hogy erre elég sok esélyem van.
- Butaság, hogy akkor izgalmas valaki, ha titokzatos. - rántom meg mosolyogva a vállamat. Én nem vagyok oda ezért, sokkal jobban kedvelem a nyíltságot és az őszinteséget, szóval én aztán nem várom, hogy titokzatos legyen. Épp eléggé fel van fordulva ahhoz az életem, hogy ilyesmiben ne akarjak még több kérdőjelet. Értékelem, hogy őszinte, hogy tényleg kedvel és tudtam rá annyira hatni, hogy megváltozott a véleménye. Ez azért elég nagy dolog igaz? Loganre nem tudtam hatni, ő ugyanúgy át akart ejteni, mint mindenki mást előttem, vagyis nem csak akart... el is érte.
- Remélem, hogy tényleg ilyen egyszerű lesz, mint aminek lefested. - de azért én ebben ennyire nem bízom. Ismerem elég jól Aaront és tudom,hogy milyen, azt is tudom, hogy mennyire tud hatni rám. Ha rajta múlik, gond nélkül meg tud győzni róla, hogy maradjak vele... túlságosan könnyen hat rám és ezért lenne jó ha Jamie is velem jönne majd, bár jó eséllyel az még negatívabban hatna a bátyámra. De talán az is elég, ha felkészít. Talán vannak róla tippjei, hogy mennyire jól tud érvelni és már rajtam is látta, hogy mennyire bizonytalan vagyok.
- Az kelleni fog, de komolyan Jamie, ne fogd majd vissza magad. Aaron nagyon... nagyon meggyőző tud lenni. - hiába vigyorog, én mégis sóhajtok egyet végül. Nekem ez nem ilyen vicces, mert tudom, hogy milyen vagyok a közelében. Tudom, hogy mennyire könnyen tud hatni rám. De most nem ezzel akarok foglalkozni, eszünk valamit, aztán egy kicsit elengedem magamat, az azért elég jó lenne, ha picit tényleg el tudnék vonatkoztatni a rossz dolgokról. Na persze tudom, hogy nem lesz egyszerű a miatt, mert hogy a családomról kellene mesélnem és ez megint eléggé kényes téma, amiről nem tudok valami könnyen nyilatkozni. Inkább figyelek a kajalehetőségekre. Annyi minden van itt és én olyan ritkán járok étterembe, hogy igazából gond nélkül rábízom magamat. Szerintem ő ebben azért jóval gyakorlottabb.
- Thai tészta? Még sosem ettem, de szerintem csípős nélkül is tökéletes lesz nekem, a fagyi pedig alap, megnézzük milyen kelyhek vannak? - akkor már rúgjunk ki a hámból mondhatni, és válaszok valami tuti előre összeállítottat, sok öntettel és extrákkal, ritkán eszem amúgy is ilyesmi, általában csak a sima sétálós, nyalogatós verziót szoktam alkalmazni, azt se túl gyakran. Mégis csak ketten vagyunk Aaronnal, nem szoktunk túlságosan költekezni, ez a nagy vásárolgatás is egészen szokatlan és nagyon is jó élmény volt most nekem. Nem azt mondom, hogy meg tudnám szokni, egyszerűen csak ilyesmit is jó megtapasztalni időnként.
- A féltestvérem, apa előző házasságából. Az édesanyja... beteg volt, de nem úgy mint az enyém, hanem a fejével volt valami baj. Szedett gyógyszert és úgy jól volt, aztán jött a baleset és egyszerűen csak vége. A bátyám jött be szólni nekem az iskolába, hogy mi történt és mivel idősebb nálam magához vehetett, de nem volt könnyű sosem. Sokat tett azért, hogy van pénzünk, hogy minden rendben megy, hogy nem vették el a nyaralót. Én... hálás lehetek neki, hogy ennyit segített, nem lett volna köteles. - a bátyám, de a féltestvérem és utálhatna is, hiszen anya miatt hagyta ott az ő anyját az apánk, de nem éreztem így. Az elején, még régen kicsit, talán, de aztán már nem és nagyon sokat segített nekem mindig is, ami tényleg nagy dolog.

♫ Him and her ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Tárgy: Re: Parti sétány Szer. 23 Szept. - 20:39

Faye & Jamie

Nem fogom tartozásként felszámolni neki, hogy miatta maradtam itt. Vegye ezt barátságnak, nem fogom azt mondani, hogy mindent kizsarolok tőle, azért az mégsem lenne tisztességes. Ha tetszem neki, akkor az úgy működjön, hogy minden erőltetés nélkül. Ha rá tud ébredni, hogy velem jobban passzol, mint Logannel, az jó, ha meg nem, akkor maradunk barátok. Azért örülnék neki, ha mégis tudnék annyira hatni rá, hogy bátrabban fel tudja vállalni egy idő múlva, hogy mi ketten együtt lehetünk, már a mostani csóknál is éreztem, hogy nem csak hagyja, hanem vissza is csókol. Az udvaron történt kis szájrapuszi inkább a hála, vagy a dac jele volt, hogy kész új életet kezdeni. Így úgy gondolom, hogy talán valahova haladunk.
- Így túlzottan nyilvánvaló, hogy nem csak segíteni akarok, hanem édesnek is tartalak... Ennyit a titokzatosságról, mi? – Engem aztán nem zavar, hogy nem az átlag cicababa, viszont a báj az nagyon is átjárja, finomak a vonásai, és törékeny, bár ezen változtatnia kéne, ha nem velem van éppen. Nem vagyok egy olyan típus, aki csak úgy leragad egy helyen, a birtok is csak állomás az életemben, mint ahogyan a lányokat is csak hébe-hóba tekintetettem partnernek, a vörös kislány mindezen változtat.
- Elhiszem, neked is erősnek kell lenned. Nem harcolni kell, sem pedig legyőzni. Csak elmondod amit gondolsz, és kész, az ő véleményétől függetlenül döntesz. Ha így akarod. – Voltam én is hasonló helyzetben, csak én éppen a katonaságnál. A kiképzők rém arrogánsak tudnak lenni, és rohadtul nem érdekli őket, hogy ki is ért velük egyet. Ez egy ilyen világ, meg kell tanulni érvényesíteni az akaratunkat, ha pedig nem megy, akkor csendben maradni, és máshogyan véghezvinni a terveinket.
- Segítek. Eljátszom majd őt, legjobb tudásom szerint, és megkapod a legkegyetlenebb véleményt, kérdéseket, azon ő aligha fog túl tenni... – Vigyorodom el, nem akarom most szivatni ezzel a kiscsajt, csak beleviszek némi humort is a beszélgetésünkbe, úgyis lesznek még komoly témáink, nem akarom, hogy mindig a világmegváltó, vagy az átalakulós dolgokról beszéljünk. Végeredményben Faye még fiatal, ahogyan én is, bár nem volt a legegyszerűbb életünk, sosem késő egy kicsit átgondolni, hogyan juthatnánk közelebb a boldogsághoz. Talán idilien álmodozó elképzelésnek tűnhet, ha azon agyalok mostanság, hogy lehet: együtt. Beülünk végül az étterembe, a mozdulataiból az jön le, hogy az újdonság varázsa hatja át. Ezt sem tudom derűs pillantás nélkül hagyni. Teljesen nem akarom megváltoztatni, de lehet, hogy itt az ideje, hogy bizonyos dolgokban valóban egy kicsit felnőttsesebb legyen. Végeredményben már hiába a bátyja a gyámja, Faye egy felnőtt nő.
- Enni? Hát... amihez kedved van. Itt is megtalálhatóak azok a kész ételek, amiket amúgy otthon ennél, na és persze az extrásabbak is. Ha engem kérdezel, akkor egy thai tészta zöldséges hússal igazán finom tud lenni. Nem csípős, de kérhetsz hozzá olyan szószt kiegészítésként. Utána... fagyi, gondolom mint minden lány te is imádod. Na jöhet? – Itt elhallgatok, az üditő nekem is jöhet bőven baracklé. Ha nem felelne meg számára a thai tészta, majd választunk mást, most a téma fontosabb mindennél. Erőteljesen randi jellege van a dolognak, még ha ilyen pocsék témákról is beszélünk. Őszintén szólva randin még sosem voltam, de gondolom arról szólna, hogy megismerjük egymást. – Akkor Aaron nem az édes testvéred, hanem csak félig? Vagy mostoha? – Valóban kissé sötéten hangzik, hogy szinte mindenki meghalt, akit ismert. Én azért még jó ideig nem szándékozom eltávozni az élők sorából. Most csak ennyit kérdezek vissza, hiszen nem faggatni akarom, nyugodtan folytassa csak, ha valami kikivánkozik.

Tárgy: Re: Parti sétány Szomb. 19 Szept. - 9:37

Jamie & Faye

Akárhogy is, de tényleg meglepő az, hogy végülis itt maradt és az is, hogy végül is miattam maradt itt, mert a szavaiból ezúttal is egyértelműen kitűnik. Nekem akar segíteni és azért nem ment csak úgy el, pedig az életviteléhez ez passzolt volna. Nekem is így kell élnem majd? Folyton mozgásban kell lennem, hogy ne találjanak meg, hogy ne kapjanak el azok, akik megpróbáltak már kétszer? Nem igazán tűnik jó kilátásnak.
- Jól hangzik, hogy miattam és örülök, hogy végül maradtál, jól esik és... örülök. - ismétlem magamat tudom, de azért talán egy kicsit zavarban vagyok. Nem vagyok én jellemzően népszerű lány, bár persze jó eséllyel ez a suliban is azért volt így, mert mások inkább óvakodtak tőlem, hiszen a bátyámnak volt egy híre már a suliban is. Elég volt egy-egy alkalommal csúnyán néznie egy srácra, aki mondjuk megpróbálkozott azzal, hogy hazakísér és többet nem is nagyon próbálkoztak ilyesmivel. Remélem, hogy Jamie nem fog megijedni tőle, ha mondjuk találkoznak. Aaron nem rossz ember, bár tény hogy elég erőteljes benne a féltés felém, ha akarná se tudná ezt letagadni. Ettől még persze nem lenne rossz, ha mégis csak elfogadná Jamiet és nem akadna ki.
- Azt hiszem igazad van, de egyedül nehezebb lesz. Tudod ő... nagyon meggyőző tud lenni és remekül érvel és úgy... elég nehézkes elfogadni, amit te mondtál, ha ő közben meg egészen más dolgokat mond. - na igen, tényleg elég bonyolult ez az egész. A helyzetem nem egyszerű. Beszélnem kell a bátyámmal, de tudom, hogy nem fogja jól kezelni a tényt, hogy leléptem - bár nem volt választásom - és hogy nem jöttem azonnal haza, hanem a birtokon maradtam, ahová eleve nem is akart elengedni. Ha még azt is elmesélem, hogy mit művelt Logan és hogy most itt van szinte egyből utána egy másik srác, aki tetszik és aki segített nekem... azt hiszem elég rendesen ki fog térni a hitéből, megint. - Segítesz nekem majd felkészülni rá? - tudom, talán buta kérdés, de van ilyen a filmekben is, az ügyvédes filmekben, amikor a vádlottat, vagy kit felkészítik, hogy milyen lesz, amikor ott kint áll és kérdéseket tesznek fel neki. Nekem is így lesz, szépen segíthetne mondjuk, hogy mit mondana a bátyám és akkor máris sokkal egyszerűbb lenne a dolog igaz? Én legalábbis örülnék neki, ha valamelyest feltudnék készülni erre az egészre, úgy könnyebb lenne. Most viszont még itt vagyok és nagyon szeretnék erre figyelni és persze rá elsősorban. Amúgy se gyakran járok ilyen éttermekbe, az egész elég új nekem.
- Nekem jó lesz egy baracklé, de... szerinted mit kéne itt enni? - általában főzök, szóval nem igazán vagyok profi éttermi kajában. Rá hagyom a választást, vagy legalábbis valamiféle javaslatnak nagyon örülnék. Megvárjuk gondolom a pincért és csak azután jöhet a tényleges kibeszélő része a dolognak, amire annyira nem vágyom, de mégis csak erről szól ez, az ismerkedés, ehhez mesélnem is kell neki.
- A szüleim meghaltak, bár nem egyszerre. Elég... zűrös a hátterem. Anya még kiskoromban, beteg volt, rákos, aztán kiderült, hogy apának volt egy eredeti családja, és van egy bátyám Aaron. Hozzájuk költöztünk, apa és a mostohaanyám újra egymásra találtak aztán... ők is meghaltak. Balesetük volt, azóta Aaron a gyámom. - gyors és talán rövid összefoglaló, de hát mégis hogyan mesélhetne erről az ember, hogy ne érezze magát rosszul tőle? Nem épp fényes az előéletem, a családomból nincs más nekem csak a bátyám, talán ez alapján megérti, hogy miért ragaszkodom annyira hozzá és nem szeretném elveszíteni, mert másképp döntök, mint ahogyan azt elvárja tőlem.

♫ Him and her ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Tárgy: Re: Parti sétány Szer. 16 Szept. - 20:00

Faye & Jamie

- Nem szeretek egy helyben leragadni, jobb, ha mozgásban van az ember. Tovább is álltam volna pár napon belül, ha nem ismerlek meg. De így.. – Mosolyodom el, végtére is benne van, hogy segíteni akarok neki, elsőre talán csak Rashidnak mutattam volna be, hiszen Faye csinos lány, de miért is kötném le magam? De ahogy kezdem megismerni, időt töltünk együtt, nem is keveset, kezdem észrevenni, hogy ő is hatással van rám. Rávesz, hogy ne csak a hideg logika alapján gondolkozzak, és a saját tanácsaimat is fogadjam meg. A kezdeti csókos játék komolyra fordul, és bármilyen újszerű élmény is, élvezem a dolgot, hogy figyel rám, és valahogy kezdünk összecsiszolódni. Amikor azt mondtam, hogy tetszik nekem, még az elején a külsőségeknek, gesztusoknak szólt, ám azzal hogy kész egyre inkább öntudatosnak lenni, összeszedni magát, és kifejezni, hogy talán tévedett Logannel kapcsolatban, én ellenben akár pasiszámba is mehetek nála, már egészen más megvilágításba helyezi a kettőnk ügyét. Bátortalan ugyan, de nem kis erőfeszítés kellhet neki, hogy leküzdve a bizonytalanságát túllépjen, és elfogadja, hogy bár nem vagyok egy szőke herceg, talán arról szól az élet, hogy ha kedvünkre való valaki, akkor a tökéletlenségével együtt fogadjuk el.
- Nem lenne bölcs döntés. Úgy biztosan nem működne. Nem ismerem a bátyádat, de ne hidd, hogy félek tőle, ezért nem megyek. Megyek, csak megvárlak a közelben. – Nem fejtem ki, hogy mire gondolok, nyilvánvaló. Nem akarom, hogy Faye mondjuk verekedni lásson minket, netán választania kelljen. Ráadásul ha felvállalja, hogy már felnőtt nő, saját értékrenddel, nem lenne semmi hitelessége a dolognak, hogy a háttérben meg ott drukkol a pasija. Vagy mi vagyok én. Remélem lassan az. Elutazok vele, bárhol is legyen a lakhelyük, mondjuk kint megvárom, ha Aaron mégis be akarná verni a képemet, ezt az esélyt megadom neki. De a direkt provokációt kihagyom. Kivéve ha bántani akarná Faye-t, vagy netán bezárni, na akkor biztosan közbelépek. Azt nem viselném túl jól, hogy a kis védencem kárt szenvedjen. Láthatóan szedett magára némi önbizalmat azzal, hogy mellé álltam. Az új ruhája egyértelműen illik hozzá, sőt mi több, nekem is jobban tetszik így. Aranyos, hogy olyan kis hamvas kiscsaj, mondtam is neki, hogy számomra mindig az marad, hiszen én ezt kedvelem benne, de igenis legyen meg a saját stílusa. Átveszem tőle a cuccokat, magától értetődő. Lehetek nagyszájú, magabiztosan pasis, de ha róla van szó, amellett, hogy tanácsokkal látom el, lehetek figyelmes bizonyos helyzetekben. Bólintok a kérésére, és körbenézek, a sétányon egymást érik a boltok, és a kajáldák, ezúttal lehet egy puccosabb. Belépünk egy hangzatos olasz étterembe, amely valójában inkább európai, mert még csiga is van a kirakati étlap alapján, mert vetek rá egy pillantást. Megvárjuk a bejárat környékén a pincért, és nemdohányzó boxot kérek, én nem füstölök, bár Rashiddal elszívtunk egy spanglit múltkor, Faye pedig kétlem, hogy bagózna. Különben is a szép új ruháját ne rontsuk el cigifüsstel. Magam mellé a saját bőrpárnás részlegemre helyezem a szatyrokat, ettől még elférek, vélhetően ő pedig szembe van. Jobb is így, nem lakótársak vagyunk, látni akarom a csinos pofiját. A pincér étlapot, és itallapot hozott, én ráhagyom a választást, végeredményben mindenevő vagyok.
- Na mesélj. Már ha nem túl rázós téma. Kiváncsi vagyok rád. – Bíztatóan bólintok neki, akár felfoghatjuk ezt az egészet afféle randinak, igaz, már elcsattant pár csók, ez még nem zárja ki az ismerkedést, sőt. Valamilyen szinten ez a lényege. Kétlem, hogy kiábrándulnánk egymásból, de enni, beszélgetni kell.

Tárgy: Re: Parti sétány Pént. 11 Szept. - 10:21

Jamie & Faye

Igazából egyelőre még nem látom úgy, mint ő, hogy már megleltem azt a bizonyos arany középutat, de azért remélem, hogy igaza van és tényleg közelítek már felé. Még nem telt el olyan sok idő, hogy meg legyen az önbizalmam, ami kell ehhez, de talán majd meg lesz és remélhetőleg nem töri le gyökeresen az, ha találkozom majd a bátyámmal, mert az biztos, hogy ez lesz majd a nehezítő tényező. Egyelőre még nem tudom, hogy mennyire tudok szót érteni Aaronnal, hogy megérti-e majd ezt az egészet és hogy olyan megoldás kell, ami mindkettőnknek jó. Nem akarok elköltözni és menekülni sem, én tényleg csak egy kis békét is nyugalmat akarok, megoldásokat erre valami emberi módon, ha ez lehetséges egyáltalán.
- Akkor jó, annak örülök, hogy itt leszel. - mosolyodom el végül. Pedig az elején ez még fel sem merült, még napokkal ezelőtt, amikor csak szimplán segített igaz? Nem volt róla szó, hogy mellettem marad, csak hogy idehoz, hogy megpróbál segíteni, aztán lelép. Azt hiszem ez az egész rá is változásokat hozott, nem csak rám, de ez nem baj, sőt azt hiszem mindenképpen jónak mondhatjuk a helyzet jelenlegi alakulását, én legalábbis úgy vélem, hogy egészen jól állunk egymással is, meg a helyzettel is. Már nem is gondolok Loganre, pedig még csak pár órája volt, hogy elküldtem a sunyiba és még csak pár napja, hogy kiderült, hogy mit is művelt velem, de most végképp nem akarok rá gondolni. Most csak magammal foglalkozom és ezzel a mostani vásárlással. Jelenleg jobb, ha a pillanatnak élek és nem pedig a jövőn töröm a fejecskémet, az nem hozna jót senkinek sem, egyelőre ugyanis nem valami jók a kilátások.
- Tudom, hogy igazad van, de majd... megpróbálok valahogyan hatni rá, hátha ez egyszer sikerül, főleg ha ott leszel, hogy támogass. Ott leszel? - egyedül tényleg problémás lenne a dolog, de ha segít, akkor más a helyzet. Arra már nem is mondok semmit, amivel a mondatot kezdeni. Vicces, hogy amúgy nagyon is meg tudok változtatni másokat, csak épp nem a szó szerint vett értelemben, hiszen el tudom venni a képességüket, adni is, a vérem erre képes. Igen, én vagyok a béna mutáns, aki nem sok mindenre jó, csak arra, hogy mások felhasználják... elég pocsék helyzet. Milyen szép is lenne, ha lenne olyan képességem, ami hasznos és nem pedig csak arra lennék képes, hogy másoknak segítsek, vagy másokon változtassak. De ebbe most nem megyek bele, azt tudom, hogy ha elmondanám az igazat Aaronról Jamienek, nem fogadná jól. Az ilyesmit senki sem fogadja jól, és én nem akarok már most ideje korán balhét ebből.
- Igen, mindenképpen jó döntés volt. - bólintok egyet mosolyogva, kiverve a fejemből a zavaró gondolatok, immár a ruhapróbák után. Rendes tőle, amikor átveszi a szatyrokat is és én nem ellenkezem. Ha valaki segíteni próbál, akkor fogadd el, én legalábbis ezt tanultam a szüleimtől, nem kell folyton álszerénynek lenni és azt mondani, hogy megoldod egyedül, annak semmi értelme sincs. Mesélni viszont biztos, hogy nem most fogok neki, hiszen ez nem utcai téma és nem akarom már azonnal elrontani a hangulatomat sem.
- Régen voltam étteremben, még anno a szüleimmel, legyen az. - nem sokat kell hezitálnom, hogy meglegyen a válasz, szóval irány a legközelebbi étterem. Gyorskaját, pizza, otthoni evészet az meg van, a bátyámmal nem járunk étterembe, pasizni meg nem szoktam, hogy ilyesmi benne legyen a pakliban, néha nem árt ezen változtatni és kicsit eltérni a jól megszokottól nem igaz? És ez a mai nap egyértelműen erről szól, eltérni a megszokottól, változtatni, hogy alkalmazkodni tudjak az új világhoz, az új élethez.

♫ Him and her ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Tárgy: Re: Parti sétány Kedd 8 Szept. - 21:44

Faye & Jamie

Faye máris megtalálta az arany középutat, amelyet én igyekeznék javasolni neki, hiszen egyszerre erős, és törékeny, csak éppen abban nem tudatos még, hogy mikor milyen szinten kéne a saját érzelmeit irányítani. Nemegyszer viszi tévútra a naivitása, tapasztalatlansága. Mintha maga sem tudná, hogy maradnék-e a kedvéért. Ez is egy érdekes kérdés. Pár nappal ezelőtt még átült tőlem egy másik asztalhoz, amikor úgy ítélte meg, hogy pofátlan vagyok, most pedig komoly dolgokról beszélünk. Nagyon komoly dolgokról. Olykor még kettőnkről is. Na nem olyan tekintetben. Elsődlegesen mindkettőnkről külön-külön, kettőnkről mint párról még aligha, csak érintőlegesen, még túlzottan közeli, hogy meg akarták ölni, el akarták rabolni, ráadásul a pasija még nálam is nagyobb dög. Jó, én voltam annyira rámenős, hogy még úgy is megcsókoltam, hogy tudtam, hogy van valakije. Valahogy van hozzá érzékem, hogy kiszúrjam, nem volt maradéktalanul boldog. Lehet, hogy szerelmesnek hitte magát, de ez az örök bizonytalanság a szemében... nem, Logan nem tette igazi nővé. Csak játéknak indítottam a dolgot, aztán meg egy idő után kiderült, hogy kezd fontossá válni, és nem csak Rashidra bíznám őt.
- Nem kell... ezt nem lehet olyan egyszerű elmagyarázni, meg betartani sem. Itt leszek veled, és segítek, hogy rájőjj. – Nem akarom, hogy teljesen megváltozzon, hiszen jó ember, és az ilyenek nagyon is hiányoztak az életemből. Ha továbbállnék, akkor megint ez lenne a pálya. Nem szokásom másoknak segíteni, kedvtelésből megteszem, ha olyan ihletem van hozzá. Most meg mintha kezdenék lassan átmenni egy olyan mentorba, aki egy fiatal, védtelen lány mellé áll. Némi önző érdekből, hiszen már megmondtam neki, hogy tetszik nekem. Olyan, aki mellett meglehet... érdemes leragadni. Ő is kezdi észrevenni, hogy ami a szívemen a számon, és bár nem vagyok az a romantikusnak beállított Logan, aki mindenkinek azt mondja, amit hallani akar, ami köztünk alakulgat, valami felnőttebb dolog. Ami azért vicc, mert az esetek többségében elveszem amit akarok, és most... képes voltam a lány érzéseivel törődni. Ha látná ezt a bátyja, akkor talán bizonyos dolgokat át is értékelne. Ahogyan megcsókolom, nem húzódik el, csak tartja a száját. Elvigyorodom, ez milyen dolog? Csak hagyja? Viszont az a mosoly... Viszonzom, egyértelműen meg fogom még ismételni.
- Kétlem. Te megváltozhatsz, megváltoztatni viszont nem tudsz másokat. Legalábbis nem egykönnyen. Nem lennék meglepve, ha ebből még lenne pár csörtétek. A féltett kishuga vagy, nem fog vállat rántani, hogy nem lehet az erős bátyád. Így készülj, habár nem ismerem őt. – A nehezebb útra készítem fel őt, nem hitegetem azzal, hogy majd minden rendben lesz. Ha véletlenül Aaron mégis tudná érett módon kezelni azt, hogy Faye már szeretné részben a maga útját járni, akkor legfeljebb kellemesen meglepődünk. Viszont miért is hitegessem, ringassam illúzióba, amely talán nem is igaz? Akkor én lennék a bűnbak, aki miatt megint csalódnia kell. Ellenben beérünk az áruházba, ahol a leányzó egy új stílusra léphet rá. A divatos művészies szerelés mellett én el tudnék rajta képzelni még egy olyan bézs színű műbőr övet, de nem szólok bele, bólogatok, és fejrázok, ha éppen valami nem hozzá illő választás. Nem vagyok éppen egy ruhamániás, de már megtaláltam annyira a saját stílusomat, hogy az övéről sértés nélkül véleményt mondanék.
- Ugye.. hogy ugye? – Ezt most nem is a kajára értem, hanem amikor visszatér, akkor nem pofátlanul bunkón nyálcsorgatva, ám tetszésemet kinyilvánítva bólintok, nem kezdem el végigmustrálni a domborulatait, annál azért visszafogottabb lány ő. Viszont azt kifejezhetem, hogy nem rossz darab, főleg nem ebben az új ruhában. Fizetek, hiszen nekem ez nagyon könnyű. Magától értődő módon veszem át a csomagjait, így nem tudom fogni a kezét, de továbbindulhatunk az éttermi részleg felé.
- Jól van Faye. Mire vágysz? Valami gyors kaja, vagy étterem? – Egyik sem probléma, bőven tudok enni, az egyik közben tudunk akár oldottabbak lenni, a másiknál meg kevesebb az ember, annak is megvan a varázsa. Itt a sétányon mindkettőre nyílhat alkalmunk, addig emészgetheti magában amit a szülről mondana el.

Tárgy: Re: Parti sétány Hétf. 31 Aug. - 11:53

Jamie & Faye

Na igen pont arról van szó, hogy önállóan kellene döntenem, de ehhez meg kell hallgatnom az érveket és a javaslatokat és azok közül választanom, ezt is tudom, de ez cseppet sem könnyű, főleg hogy eddig nem igazán gyakoroltam a dolgot. Tudom, hogy jól át kellene rágnom ezt az egészet, az életemet, hogy tudjam, hogy mi várhat rám, hogy mit kell tennem annak érdekében, hogy ne essen komolyabb bajom. Még mindig felettébb bizonytalan vagyok, még most sem tudom, hogy mi lesz majd velem, képes leszek-e erőssé válni, megvédeni magamat, kiállni az életemért, a normális életért... de remélem, hogy sikerül. Az az igazság, hogy nem sok választásom van, ha nem teszem, akkor amúgy is vége, fel is adhatom nem igaz?
- Persze, hogy nem, de... nem egyszerű megtalálni azt az arany középutat. Legyek más és egyben... maradjak, aki vagyok. Próbálok. - tényleg próbálkozom és tényleg igyekezni fogok, hogy menjen is ez az egész. Szeretnék erősebb lenni, már régóta így van. Szeretnék több lenni, keményebb és... minden, de nem tudom mennyire megy, főleg akkor mennyire fog menni, ha teszem azt szembe kerülök majd a bátyámmal és Aaron majd megint teljesen másról próbál meggyőzni. Erre viszont nem most azonnal kerül sor, addig még lehet hogy sikerül erősködni és fejlődni és nagyon remélem, hogy képes leszek majd előre lépni és tényleg többé válni úgy, hogy közben nem veszítem el önmagamat és nem változom meg gyökeresen. Nem húzódom el, amikor közelebb hajol, ezúttal nem. Még egy halvány mosoly is játszik az ajkaimon a csókja után. Ez most tényleg egész más, mint az első támadása, vagy mint ami nem rég az udvaron volt, amikor én vittem túlzásba. Azt hiszem ez egyértelműen azt jeleneti, hogy tetszem neki és talán... talán nem lépne le akkor, ha már nem lenne szükségem rá, hogy tovább tanítsa hogyan védhetem meg magamat.
- Nem... nem éreztem még így, de nem mondom, hogy nem is lehet így persze, úgyhogy értem, amit mondasz, de... Kétlem, hogy ha hirtelen minden rendben lenne, akkor ellenkeznék, hogy még se legyen így. - nem hiszem, nem gondolnám, hogy visszahátrálnék. Ha apa itt lenne, ha Aaron nem csinálná azokat a... dolgokat, ha nem kellene menekülnöm, mert immár másodszor próbáltak elkapni és elvinni ki tudja hová.... Nem hiszem, hogy elmenekülnék a jó dolgok elől, sőt szerintem igenis élvezném, ha végre normális irányt venne az életem, még ha sajnos tudom is, hogy erre úgy nagyjából semmi esély sincs.
- Nem is tudom... talán igazad van, de... majd megérti igaz? Már idősebb vagyok, ha nem is mondhatom, hogy felnőttem és akkor is a húga maradok, csak hát... jó lenne, ha ezt úgy kezelné, hogy nem próbál folyton mindent megoldani helyettem. - legalábbis azt hiszem, és persze eddig könnyű volt így, nem zavar, hogy a bátyám megtett helyettem mindent, de talán tényleg ideje lenne a saját lábamra állni és meghozni az első igazi önálló döntéseket, amik nem csak dacból születnek, hanem azért, mert tényleg javítani és változtatni akarok az életemen. Közben persze elérjük a boltot is, ahol kezdetét veszik az első ruha próbák is. Az egész egyébként nagyon kellemes, sosem vettem még fel ennyi mindent rövid idő alatt és anno is inkább anyával vásároltam sokat, Aaron nem olyan vásárolgatós fajta, de úgy látom Jamie nem unja látványosan a dolgot, vagy igyekszik legalább nem kimutatni, hogy ne érezzem magamat rosszul.
- Oké, már lassan tényleg korog a gyomrom, a cukortól csak éhesebb lettem. A szüleim pedig... mit szólnál hozzá ebéd közben? - mosolyogva egyezem bele a dologba, aztán el is libbenek szépen újra vissza, hogy az egyik kiválasztott szettet vegyem fel egy kicsit nőiesebb, de egyben lazább stílusban, csak aztán érkezem vissza mellé. A családos téma pedig tényleg talán ráér akkor, amikor leültünk, mert azt láthatja rajtam, hogy ez nem olyasmi, amiről könnyen beszélnék.

♫ Him and her ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Tárgy: Re: Parti sétány Csüt. 27 Aug. - 21:30

Faye & Jamie

Nem akarom én ráerőltetni az akaratomat, katona is vagyok, mellette meg egy szabadszellemű, öntörvényű alak, aki saját szabályokat alkot, és ezt hol erőlteti másokra, hol pedig rálegyint a világ sokszinűségére. Faye szintén egy olyan lélek, aki hozzám hasonlatos, de túl romantikus elképzelés lenne azt hinni, hogy már elsőre ezt láttam benne. A kapcsolatunk most még azon áll, hogyan tudunk egymással bírkózni, hiszen meg akarom menteni egy olyan világképtől, amelybe ugyan bele van süppedve, mintha egy félős, kútba esett kislányt akarnék kiráncigálni. Lényegében már ő is akarja, csak a bátyjával áll szemben. Meg azzal a naivitással, hogy majd lehet egyszer rendes élete. Lényegében... Xavier talán le tudja úgy árnyékolni a tudatát, hogy lehet, hogy nem találnák meg. Ehhez nem értek annyira, meg kéne kérdezni. Nem tudom, hogy mennyire tetszene nekem a kis otthonülős Faye, amikor annyi erő van még benne, én ezt erősíteném, ám nem mondhatom meg neki, hogy mit tegyen.
- Azért... teljesen nem kell, hogy megváltozz. Mi értelme lenne, ha mindent eldobnál, ami te vagy? Élveznéd úgy egyátalán az életet? Aligha. Fejlődj, válj erősebbé, ugyanakkor tarts meg bizonyos dolgokat, értékítéletet magadból. – Gondolok egyet, és anélkül, hogy meg akarnám ijeszteni, odahajolok, úgy pár centire az arcához, és miután engedtem, hogy rákészüljön, az ajkára nyomok egy csókot. Tudom, hogy úgy véli, hogy kissé hirtelenek vagyunk, én meg úgy vagyok ezzel, hogy nyugodtn kiléphet a komfortzónából. Igaz, hogy csak nemrég „temettük el” Logant, viszont már napok óta érett ez, csak a saját szemével kellett lánia. Most nem várom el, hogy hirtelen belémessen, mint ahogyan nem fogunk szenvedélyesen megválni a ruháinktól is, csak annyi, hogy a tenyereimbe fogom az arcát, és egy finomabb hajbatúrással megkóstolom az ajkát. Semmi tolakodó jelleg, ahogyan először, csak úgy éreztetni a kis vörössel, hogy nőként tartom számon. Ha nagyon riadt fejet vágna már a nézelődés környékén, akkor nyilván nem cselekszem ilyet, azért már más a szitu, mint a kávézóban. Nem tudom, hogy mennyire erőltetés, vagy sem, azt hiszem komolyabb témákról, szinte sorsfordító dolgokról beszélünk mi ketten, nem csak úgy szórakozok vele, és ha már úgy döntöttem, hogy Rashid ide vagy oda, nem hagyom el Faye-t, akkor a türelem bár nagy erény, a bizonytalankodása ellenére is jelzem, hogy nagyon is cuki, édes kislánynak látom, és ezt az oldalát baromira nem akarom megváltoztatni.
- Valami normálisat... Nem mondom, hogy nekem nem fordult meg ilyesmi a fejemben, aztán lehet hogy amikor ott tartanék, mégse akarnám. Mintha lenne valami illúzió, amit lehet, hogy elérhetek, aztán amikor ott van... nem is kell annyira. Neked nem volt még ilyened? – Kérdezem meg kivéve kacsóiból a cukros zacskót, amíg csicsereg, kicsit én is eszegeteg, ha nem baj. Amikor nem üldöz minket valami mutánskommandó, Faye igazán aranyos, sőt, felnőtt társaság, én meg aztán nem is szoktam beszélgetni szinte senkivel, mindent a gépeimmel oldok meg, úgyhogy nagyon újdonság, hogy valaki kiváncsi rám.
- Nem is akarom elrabolni tőle ezt a posztot. Előtte eljátszhatod a riadt hugit. Ha úgy jobban megbékél? Lehet, hogy is akkor nyugodtabb, ha adhat neked. – Ez csak tipp, egyelőre Faye elmondásaiból ismerem Aaront, aki így elsőre karizmatikus, és enyhén diktatórikus pasi lehet. A végén még jól megértjük egymást, én sem maradok tőle, csak éppen nem rendelkezem hugival, akire rá akarnám erőltetni az akaratomat, Faye-t azért ha lehet egyenrangúbb partnerként kezelem.
- Nem értették meg, hogy... mi vagyok. A kezeim alatt életre kelt a fűnyíró, vagy éppen a turmixgép. Féltek tőlem... és nem akartam, hogy úgy nézzenek rám. Egyszerűbb volt, ha megoldom én az ügyeimet. – Vonom meg a vállamat, és aztán belépünk az áruházba, amelyben már tényleg a fényűzés és a luxusé a főszerep. Én leülök az egyik kanapéra, zsebrevágva a cukroszacskót, mert talán itt csúnyán néznének rám, és elfogadom a felkínált üdítőt a bemutató alatt. Akár még én is vehetek egy fekete pólót, nincsen még elég. Amikor úgy másfél óra elteltétvel már kipirultan pakolászik, akkor lépek oda mellé.
- Ha elégedett vagy, akkor vegyél fel valamit, ami most alkalomhoz illik, aztán folytatjuk ebéd közben. A te szüleid? – Kérdezek rá, és visszaülök még várakozni, amíg az egyik próbafülkében átveszi az egyik göncöt.

Tárgy: Re: Parti sétány Vas. 23 Aug. - 10:04

Jamie & Faye

Azt hiszem igaza van, azzal, hogy másokkal ellentétben elég határozottan áll hozzám tényleg úgy fest, hogy több célt ér el, mint eddig bárki. Persze az elején nem volt a dolog valami jó érzés és főleg nem volt tetszetős, mert kissé túlságosan is kemény volt velem, meg aztán nem tetszett az az első csók sem, amit bevetett, de végeredményében használt, legalább magamhoz térített a kemény szavakkal, meg persze a whiskeyvel és a végén még tényleg képes leszek önálló és határozott döntéseket hozni, még ha nem is azonnal, de holnap már így is úgyis kénytelen leszek, ha már ezt beszéltük meg. Persze kellően tartok is a dologtól, de azt hiszem ez érthető.
- És szerinted át lehet ennyire lendíteni engem, ha ilyen nagyon távol állok attól, amivé válnom kellene? Elég... nehéznek tűnik. - ösztönös vagyok igen és félős és nem valami kemény és határozott és igaza van most totál mássá kellene válnom, harcossá, pedig soha életemben nem voltam harcos. Félek tőle, hogy most sem fog sikerülni, bármennyire is szeretném, és most bármennyire is akarom. Csak hát sajnos tény, ha nem is próbálom meg, akkor esélyem sincs... kb. semmire. Ha nem változtatok, akkor nekem igazából tökéletesen annyi, nem lesz esélyem se a normális életre, se semmi másra, sőt jó eséllyel egyáltalán az életre sem és akkor már igaza van, inkább a menekülés, mint a bezártság, ami akkor vár rám, ha elkapnak.
- Én nem... én nem te vagyok, én nem szoktam meg. Én nem akarok pezsgést, hanem pont hogy valami mást, valami jobbat, normálisat. Mindig is azt akartam, egész életemben. - persze értem, nincs választásom, bármennyire is mást szeretnék, úgy sincs rá esélyem, hogy megkapjam, de ettől még én nem úgy vagyok vele, mint ő. Én nem akartam pezsgést és érdekes életet. Én mindig is átlagos akartam lenni, hiszen az egész életem arról szólt, hogy más vagyok, hogy a bátyám is más és valahogy mindig volt egy olyan rossz érzésem, hogy ez nagyon is hatással volt minden másra is. Talán ha átlagos életem van, akkor a szüleim is élnek még... tudom butaság, anya beteg volt, apa balesetet szenvedett, ezt nem befolyásolja, hogy mi vagyok, csak hát az ember ilyen hajlamos magát hibáztatni, még ha nem is indokolt a dolog.
- Igen-igen tartom és akarom is, mégis csak a bátyám és eddig ő védett meg mindentől, csak hát... - elharapom a mondatot. Nem, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne bővebben kifejteni azt, amit Aaronnal eddig csináltunk közösen, bár persze főleg ő. Nem gondolom, hogy Jamie értékelné a hírt és szerintem kezelni sem tudná. Ez nem olyasmi, amit el szabad neki mondanom, egyelőre legalábbis biztos, hogy nem. Hallgatok, mint a sír, ahogyan mondani szokták, majd talán... idővel, amikor megérti majd.
- Elszöktél? Szándékosan? És... akkor élnek még? Nem akartál sosem visszamenni? - igen azért meg vagyok lepve. Én, ha élnének a szüleim... az mesés lenne! Ő pedig csak úgy elszökött, mert nem tetszett neki a korlátok közé szorítás, pedig az élet erről szól valahol, nem lehet mindig amit akarunk. Vannak szabályok, szülők hozzák, vagy testvérek, ez végül is mindegy, de attól még szabályok mindig vannak, ő pedig csak úgy kilépett ebből, vajon nincs honvágya? Közben megérkezünk a célállomásra is, a ruha boltba. Hát szó se róla elég nagy a választék, én pedig pislogok nagyokat, miközben persze jöhetnek az első próbák, én pedig lelkesen mutatok meg Jamienek is minden egyes szettet.

♫ Him and her ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Tárgy: Re: Parti sétány Csüt. 20 Aug. - 20:44

Faye & Jamie

Nem tudom, hogy Logannel milyen is volt a kapcsolata, lényegében azt hiszem igen rövid, és romantikusnak beállított lehetett, mert Faye olyan törékeny, naív, irányítható, a srác pedig csak a lényegre hajtott. Nos.. nem mintha máris rá akarnám vetni magamat a lányra, de az biztos, hogy tőlem nem sok romantikát kapna. Katona vagyok, és dezertőr, a keménység a lételemem, nem tudom, hogyan kell a női szívre hatni, Faye-t is úgy kezelem, mintha valami bevetésbe felkészíthető kiskatonáról lenne szó. És ami a lényeges, úgy érzem ezzel érek célt, hiszen már kezdi összeszedni magát.
- Ahogy mondod. Ez viszont egyedül nem megy. Legalábbis nehéz. Én képes vagyok megmutatni, hogyan legyél higgadt, hogyan készülj fel a váratlanra. Nő vagy, ösztönös lény, ezt most félre kell tenned. Másféle belső óra kell. Harcosnak kell lenned. Ezt merőben ellentétes a mostani jellemeddel. – A hangszínem közel sem kioktató, sőt, olykor ahogyan rá pillantok, még derűt is felfedezhet a tekintetemben, némi huncutságot. Na nem úgy, hogy átverném. Kezdünk közel kerülni egymáshoz, és ezt nem is akarom letagadni. Olykor bizony kifejezem, hogy hosszabb távon gondolkozom róla, nem úgy, mint Logan, hogy csak azért, mert üres az ágyam.
- Ez nem így működik. Azt gondolod, hogy az a normális élet, hogy dolgozol, eszel, és alszol, eközben pedig mindenki békén hagy? Te nem erre születtél, én sem. A bátyád sem. A mi életünk más. Izgalmasabb. Számunkra akkor lehet normális, ha mi irányítjuk. Úgy véled, hogy nekem sosem jutott eszembe egy olyan élet, amiben csend van és nyugalom? Le lehetne telepedni, mindentől távol... kibírnánk egy hónapig. És aztán? Megszoktad már a pezsgést, nem kell hátat fordítanod. Tanulj meg élni azzal, amit kaptál. – Faye valóban álmodozó alkat, ezzel nincsen semmi gond, de ha belegondol kicsit, hogy az X-birtok lakói igen kis számmal tudnak végül normális élet birtokosainként családot alapítsanak.
- Nem mondom, hogy nem kedvelem... Nem ismerem, inkább úgy mondanám, és nem készített fel téged arra, ami rád vár. Szeret, ez nyilvánvaló, ha nem így lenne, egy lelki roncs lennél. Nem ítélem el. Tartsd vele a kapcsolatot. – Meglehet, hogy Aaron ki fog kelni magából, ha meglátja Faye-en a változást, amit nem csodálok, vélhetően engem tart majd mindezért felelősnek, ami nem gond, állok elébe. Ha kell, meg is ismerem őt, nincsen félnivalóm, Logannel ellenététben én nem használtam ki a hugát.
- Tizenkettő voltam, amikor elszöktem. Korlátok közé akartak szorítani. Ahogyan aztán még sokan mások is. Néha belegondolok, mi lett volna ha.. – Ha maradok, logikusan ez a mondat be nem fejezett része. A dolog akkor tetőzött, amikor a bringabalesetem volt, kórházba kerültem, a szüleim nem túlzottan vették a fáradtságot, hogy rámnézzenek, azt hitték azért tettem, hogy ne kelljen iskolába járnom egy ideig. Belépünk az egyik ruhabolt ajtaján, ahol máris lép elénk egy magas feketehajú nagyon trendi nő, akinek összefoglalom az elképzelést, amire tapsol, és egy kisebb csapatot fúj össze, akik elkezdik az egyik boxba hurcolni a felpróbálandó ruhákat, ráadásul itt még sminkelésre is van lehetőség. Karbafont kézzel figyelem, ahogyan Faye-t elragadják, és rögtönzött bemutatót tartanak neki a művészies ruhákat javasolhatva. Rajta áll, hogy mit választ, a pénz nem lesz akadály, és nekem mindenképpen tetszik.

Tárgy: Re: Parti sétány Hétf. 17 Aug. - 19:38

Jamie & Faye

Teljesen igaza van és időnként tényleg olyasmiket mond, amire én magamtól nem is igazán gondolnék. Logannel képes voltam úgy viselkedni ahogy, de ez a sértettség miatt volt, meg a düh vezérelt. Az viszont egészen más helyzet volt, amikor el akartak rabolni, meg amikor most másodszor is ezt akarták, akkor nem tudtam mit tenni, akkor teljesen befagytam és nem tudtam mit kezdeni magammal. Ezt kell fejleszteni, hogy ne csak a dac miatt legyek erős, hanem magamtól is, csak mert annak kell lennem, hogy képes legyek kezelni az érzéseimet és hogy ne fulladjak bele a félelembe. Ezt kell majd megtanulnom és ehhez kellenek azok a bizonyos önálló döntések is.
- Tudom, és ezt lesz a legnehezebb megtanulnom ugye? Hogy ne... essek pánikba. - hanem akkor is gondolkodni tudjak, amikor nagy baj van, amikor normális esetben lefagyna a rendszer és teljesen kétségbe esnék. Nem tudom, hogy ezt meg tudom-e majd tanulni, de nagyon fogok igyekezni és ha ő segít, akkor úgy érzem, hogy van esélyem. A végén még egy érett és életrevaló, felnőtt nő válik belőlem. Eddig is e felé kellett volna haladnom, de hát a bátyám nem igazán törekedett rá, hogy megmutassa nekem az ide vezető utat. Persze még most se nagyon tudatosul bennem a tény, hogy ez azért volt, mert neki is az volt a hasznos, hogy gyámoltalan maradok, mert addig is azt teszem, amit akar és nem azt, amit én akarok.
- Végül is miért is ne? Úgy se tudok hirtelen gyökeresen megváltozni. - tetszik ez a hamiskás kis mosoly, én is viszonozom egy rendes mosollyal. Na igen azt kell, hogy mondjam kedvelem és lassan elnézem neki azt is, ahogyan viselkedett velem először, még azt a számítógépes mizériát is, meg hogy megcsókolt csak úgy engedély nélkül. Azért nem volt szép tőle, de igazából azóta is segít nekem, úgyhogy ha ezt nézem, akkor bőven elnézhető neki a dolog. Összességében kedves, még ha a pozitív megerősítés nem is az erőssége.
- Remek... ez nem valami biztató. Szóval sosem lesz normális életem... sehol? - jól van azért ezzel úgy istenesen sikerül letörnie, ami azért valahol érthető. Naiv felfogás, ha azért én igenis szerettem volna rendes életet élni? Nem azt mondom, hogy máris azon jár az eszem, hogy ház a tónál, meg gyerekek és férj, hiszen életem első komoly kapcsolata is finoman szólva nem jól végződött, de az elég rosszul hangzik, hogy még csak esélyem sincs rá, hogy normális életem legyen.
- De nekem csak ő van. Tudom, hogy az alapján, amit mondtam róla nem kedveled, de Aaron... nem rossz ember és ő az egyedüli élő rokonom. Nem tűnhetek csak úgy el az életéből. - arról nem is beszélve, hogy nem is venné jó néven, hiszem mégis csak kell neki a vérem a nagy tervhez. Na igen a nagy terv, amiről még egy árva szót sem szóltam Jamienek, amiről nem szoktam beszélni senkinek sem, mert néha én magam is elbizonytalanodom, hogy tényleg szabad-e ezt egyáltalán csinálni, de... jót akarunk vele, csak időnként rossz út vezet oda, amikor el kell kapni egy-egy mutánst a képességük, meg a vérük miatt.
- Soha nem is volt családod? - tudom vásárlás, de mégis kicsit leragadok itt, hiszen alig tudok róla valamit és azért érdekel, mert valami miatt ő ilyen kemény lett, egész más, mint én, és nem tudom, hogy miért ilyen. Nekem legalább volt családom, még ha sok rossz is történt közben. - Legyen akkor egy divatüzlet. - kezdhetjük azt hiszem a ruhákkal, a hajamon azért nem akarok gyökeresen változtatni, vicceltem főképp ezzel a kékkel.

♫ Him and her ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Tárgy: Re: Parti sétány Pént. 14 Aug. - 16:34

Faye & Jamie

Faye a vére által igazi kiválasztott, ez már egészen áteszéltük, egyértelmű, hogy valamit tenni kell annak érdekében, hogy a jövőben ne futhasson bele olyan esetekbe, mint a pizzériában. Nem csak fizikailag kell megerősödnie, lelkileg is helyre kell az egészet tennie magában, hogy nem áldozat, és ezt a bátyja is jó lenne, ha mielőbb belátná. És hogy magamat hova is helyeztem el ebben a történetben? Még magam sem tudom, az első merész csókom után összefűzött minket a veszély, és elkezdtem megkedvelni. Logan igazán tapló volt, hogy így elbánt vele, én meg nem akarom kihasználni ezt a törékeny helyzetet, vagy pótolni a srácot. Meglepett, de kellemesen, hogy odapusszantott a számra, holott ha valagondolunk, én dobtam fel a magas labdát, hogy talán az a célom, hogy kiérdemeljem. Nem akartam, hogy kötelezőnek érezze, hogy le kell rónia az adósságot. Nem vártam ilyet, nem is kellett összejönnünk, a saját döntésem volt, hogy gondoskodom róla, ahogyan még senkivel nem bántam így korábban.
- Az elején még a dac, ám az csak rövidtávú megoldás. Magától értetődő módon ütősebb, ha ismered az érzéseidet, és tudod is kezelni őket. – Higgadtnak kell lennie, attól fogják komolyabban venni. Nem árt, ha az adrenalin segítségével az elején meglepetéseket tud okozni, én már nem így csinálom. Azonnali döntésekre, villámszerű reakciókra van szükség, ez tény, de akkor sem kapkodni, hanem tudatosan kell döntéseket hozni, és azonnal a félelmetes arcunkat kell felvillantani, nem a kapkodósat. Hiszem, hogy Faye eljuthat majd ide.
- Azért ha arról van szó, hogy csak kettesben vagyunk, nekem maradsz kislányos? – Kérdezem hamiskás mosollyal, és megállva a sétába felé fordulok, hogy egy pillanatra magamhoz vonjam. Pár pillanatig szemlélgetem az arcát, végül csak egy puszit adok az arcára. Jó, azért több egy puszinál, jobban odanyomom a számat, hogy érezzem az illatát, de csóknak nem nevezhető. Ez csak amolyan jelzésértékű dolog, hogy még nem tettem le róla.
- Sehogy. Megtalálnak. Az iskolában viszont van lehetőség, hogy felkészülj. Állandó rohanás lesz az életed. Mit gondolsz, nekem más? A magunkfajta nem rejtőzhet el huzamosabb ideig. Aligha hiszem, hogy megadatik a ház a tónál fehérre mázolt kerítéssel. Egy ideig legalábbis még nem. – Engedem el, és lépdelünk tovább, hamarosan beérünk majd a butikok labirintusába, és lesz egy hipermarket is, ahol szélesebb a választék, igaz, gyengébb a minőség is. Meglátjuk, a pénz nem akadály, ellenben a művészies ruhák pont hogy nem drágák.
- Nem szeretek egy helyben topogni, pont az előbbi miatt... De.. Maradhatok. Vagy jöhetsz te velem. Ha kész vagy kilépni a bátyád árnyékából. Az utat azonban neked kell végigjárni, igaz, nem leszel egyedül. – Próbálok nem ködös válaszokat adni, nem igazán az érzelmi intelligenciám az, amelyet eddig fejlesztettem tudatosan. Tények alapján élem az életemet, őt is próbálom egy kicsit a komolyságra nevelni, másfelől pont az ragad meg benne, hogy ennyire törékeny. Mintha én is kapnék egy csavart labdát az élettől, amit még nem tudom, hogyan fogok visszaütni.
- Nincs. Valahogy mindig számkivetett voltam. Ráadásul állandóan mindig valakinek az útjában. Legalább te ezt megúsztad. No melyik bolttal kezdjük? Blúzok? Szoknya? Cipő? Fodrász? – Kérdezek rá, hiszen elértünk a végcélunkhoz, biztosan nagy szemeket mereszt a boltok láttán, mert bár csinos, azért itt elég sok a luxusüzlet.

Tárgy: Re: Parti sétány Vas. 9 Aug. - 22:03

Jamie & Faye

Döntésképesebbnek kellene lennem és mellette még az sem ártana, ha jobban hinnék magamban, tisztában vagyok én ezzel, csak hát nehéz a dolgot kivitelezni, még ha tudom is, hogy teljesen igaza van abban, hogy legalább meg kellene próbálnom. Igyekezni fogok, mindenképpen, hiszen másképp ez az egész nem fog megoldódni és esélyem sem lesz rá, hogy jó jöjjek ki belőle igaz? Tehát muszáj lesz szépen fejlődnöm, különben nekem annyi. Elkapnak és ki tudja, hogy hová visznek és mennyi időre és hogy ott milyen sors vár rám majd. Azt hiszem az már biztos, hogy a mostani életemnek nagyjából annyi és azt már vissza sem tudom hozni, bármit is próbálnék tenni az ügy érdekében, marad az, hogy a jelenlegiből próbálok meg kihozni valamit. Csak sikerül, még ha nem is lesz egyszerű. Sokat kell fejlődnöm és persze változnom végre pozitívabb irányba.
- Szóval a dac, csak nehéz előhozni magamból. Azért mégis csak... kell az a helyzet, máskor meg leblokkolok, így elég nehéz. - na igen, sőt nagyon nehéz. Logan esetén ment, mérges voltam, dühös, viszont amikor félek, akkor más a helyzet, akkor sokkal inkább a leblokkolás jön és azt már nem tudom rendesen kezelni, hiába kellene. Ezt kell valahogy legyőznöm és főképp ebben kell majd segítenie, hogy ne hasson rám ennyire rosszul a félelem, hogy ne kapcsoljak ki miatta teljesen, de hogy ez hogyan fog sikerülni, na arról egyelőre még sejtésem sincsen. De egyelőre legyen meg a külső változás, az talán segít a határozottabbá válásban, ha nem ez az általa mondott kislányos verzió marad meg, hanem, ha tényleg keményebbnek nézek ki majd.
- Szóval megszavaztuk! - igen a mosolyom már nekem is jóval szélesebb, mint az aggodalommal telt percekben és ez már mindenképpen előrelépésnek mondható. Talán tényleg valami kéket is teszek majd a hajamba, az nem is lenne rossz, a vörös mellé mondjuk és akkor nem veszíteném el az eredeti rám oly jellemző színt, de még meglátom. Ez tartós döntés, más mint mondjuk csak a ruhák önmagukban, inkább kezdjük azt hiszem azzal, ez az egyszerűbb, aztán majd így is úgyis gyakorolnom kell azokat a határozott döntéseket, ez alól már nem tudok kibújni.
- De akkor is megtalálnak nem? Akkor hogyan rejtőzhetnék el, és élhetnék mellette rendes életet is? Vagy azt... felejtsem is el? És te... - elakadok, hiszen őszintén szólva hirtelenjében ez az, amit nem tudok igazán, hogy vajon vele mi a helyzet, ő elmegy, ha mindez meg van és megoldottuk, ha átírta a nevemet, akkor kész és vége? - Tovább állsz majd, ha segítettél, vagy csak elindítasz az úton és nekem kell végigjárni? - tudom arról van szó, hogy legyek önállóbb, de annyira nem tudok és nem tudom mikortól tudok és nem akarom, hogy lelépjen, ahogyan már többször is hangoztatta, hogy fog. Segít nekem most az elején, vagy amíg kedve tartja, aztán kész. A cukorkát is azért visszafogottabban eszegetem. Megcsókolt és én is őt és... azt sem tudom,hogy ezt mit jelent, Logan után pedig csak még bizonytalanabb vagyok, hogy mit ne mondjak.
- De úgy könnyebb neked, hogy nincs igazán tétje igaz? Van egyáltalán családod? - a kérdésre már csak bólintok arra, ami a cukrot illeti. Persze, hogy finom, viszont a nagy helyzet az, hogy nem tudok róla semmit. Eddig még magáról nem nagyon beszélt, csak a képességéről volt szó, hogy mit tud vele elérni, de hogy egyébként ki ő, honnan jött, hogy van-e családja, szerettei, akiket óvnia kell. Úgy azért könnyebb bátornak lenni, hogy semmi sem múlik rajta, ha netán még sem sikerül igaz?

♫ Him and her ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Tárgy: Re: Parti sétány Csüt. 6 Aug. - 8:22

Faye & Jamie

Miután kiszálltunk a kocsiból, még mindig úgy tűnik, hogy azzal küzd, hogy helyesnek tartom, eddig ezek szerint alaposan le volt nyomva az önbecsülése, talán éppen a bátyja révén. Hiszen ha valaki nem tartja eléggé erősnek lelkileg magát, azt könnyedén lehet irányítani, Faye esetében erről lehet szó. Pedig annyi mindenre lehetne képes. Nem azt mondom, hogy teljesen ki kell fordulnia magából, annak semmi értelme nem lenne, ám meglehet itt az ideje, hogy rájőjjön, ki is ő valójában, nem csak a képessége folytán, hanem mit rejt a lelke, mit tartogat a sorsa. Számomra az első perctől kezdve pozitív volt hogy ilyen törékeny, de az még inkább, amikor velem szemben is, majd Logannél is kiállt magáért. Lehet valaki úgy is bájos, hogy nem hódol be minden akadálynak, a nőiesség nem egyenlő az irányíthatósággal. Most, hogy kezdjük megismerni egymást, már nem is feltétlenül az ideiglenes, odavetett tanácsokkal élek, kezdünk mélyülni, barátkozni, vagy éppen nem is erről van szó, és annak ellenére, hogy még a saját csókját is korainak ítélte, valójában inkább ezen vonalon haladunk? Nem mintha én aztán túl gyakran futnék bele kapcsolatokba, valahogy mindig a kódfeltörések mozgattak meg, igaz, nem is találkoztam még Faye-hez hasonló lányokkal, ő inspirál, és vonz egyszerre.
- El. Nem feltétlenül a külsőd alapján. Sokkal inkább az a fontos, amire képes lehetsz. Fegyverrel a kezedben, vagy ha mások sorsára vagy hatással, ezek már eleve félelmet indító körülmények. Ám kezdetnek elég lehet a magabiztosság, azt a dacot kell meglovagolnunk, amit egyébként képes vagy használni, nagyon is. – Vigyorodom el, ezzel talán picit ugratom, mégis jogosnak érzem, amit mondok, van benne erő, csak eddig érzelmi alapon tört ki belőle, mostantól tudatosan kell majd. Nem szabad összezuhannia, és kérdések nélkül elfogadni, ami jutott, már meg kell vizsgálni, jó ez nekem? Ha nem, akkor gond nélkül ellenállni, s azt nem rémülten, riadtan szemforgatva, hanem keményen kiállva, megoldásokra törekedve. Ezzel együtt nem akarom, hogy azt a bájos lényét elveszítse, ami alapján felfigyeltem rá, de azt majd... megőrzi nekem. Hiszen nem kérdés, hogy még egy ideig élvezném a társaságát, ha ő is úgy akarja. Eddig nem volt ellenére, sőt, legyűrte a kezdeti ellenszenvet, és úgy vélem, ha mindent összevet, már kedvel is valamennyire. Stílusokat ajánlok hát neki, na nem mintha egy stylist lennék, de már elég idős ahhoz, hogy ne úgy öltözködjön, mint tíz éve, mert jó, aranyos, de csak az alapján fogják elismerni, amit mutat másoknak, és ahogyan nézem a pofiját, már kattog is az agya.
- Szőkéskék... Tetszik. – Bólintok nevetve, akár viccelt akár nem, legalább magát is elkezdi annyira inspirálni, hogy beinduljon az a fantázia. Sőt, még az enyémet is megmozgatja, el tudom képzelni abban a virágos ruhában, még egy kicsit festékes foltokkal is, amely szinte már kívánja, hogy az ember megkukkantsa, mi van alatta. Na igen, ez is olyan sarkallatos pont, amelyből még nem tudom mi lesz, korábban azt tippeltem, hogy szüzike, vagy még nagyon az elején voltak Logannel, mert ahogy sírdogált, úgy véltem Logan megkapta amit akart, csak éppen nem volt elég neki. A szemétláda! Faye viszont ha határozottabb lenne, akkor ebben is tudna fejlődni. Na majd még kiderítjük, nem mostani téma.
- Az a legkevesebb. Kaphatsz új nevet, okmányokat, a rendszerben mindent át tudok írni. Nem ez az érdekes. Attól még létezhetnek olyanok, akik képesek megtalálni a hozzánk hasonlóakat. Így azzal hogy elrejtelek, csak időt nyerünk, ami alatt nem várni kell, hanem felkészülni. Átalakulni, nem csak külsőleg, de lélekben is. – Bólintok oda neki, mert okos volt a kérdés, szinte töröljük a rendszerből, de akik már ismerik őt, meglehet ettől még nem tennének le az eredeti tervről. Viszont kezdetnek én is valami hasonlóra gondolnék. A ruhavásárlást némi sétával, és eszegetéssel kötjük össze, igaz én nem fogok kérni a cukorból, de egyen csak, tudom, hogy a lányok imádják az ilyesmit.
- Azért nálam sem volt mindig így. De köszi. Nem azért teszem, hogy lenyűgözzelek, néha a túlélés eszköze, máskor meg csak játék. Na milyen a cukor? – Kérdezek rá, miközben sétálunk a boltok felé, ebben a percben úgy gondolom, hogy nincs mitől tartanunk, most az ellenségnek is kell pár nap, amíg újragondolják a terveket, ráadásul aligha csapnak le ugyanott, szerintem azt sem tudják, hogy Faye hol van jelenleg. Ha van kedve, a vásárolgatás után letehetjük a cuccot a kocsiban, és maradhatunk még, ha kedve lenne még csatangolni.

Tárgy: Re: Parti sétány Kedd 28 Júl. - 17:12

Jamie & Faye

Sose mondták még rám azt, hogy túl szép vagyok, jó tény az is, hogy olyan sok bókot még nem kaptam, amikkel ne tudtam volna mit kezdeni, de most mégis erről van szó. Na nem azért, mert olyan jól kezelem a bókokat, inkább csak mindig eléggé megmaradtam magamnak a félénk stílussal, hogy ne özönöljenek rám nagy arányban a bókok. Jamie viszont már nem egyszer rávilágított arra, hogy tetszem neki, hogy az a csók sem csak azért volt, mert... olyan kedve volt. De ez már azt hiszem a kisebb részlet kérdés, most főként arra kellene koncentrálnom, hogy majd döntéshozóvá kell válnom és ez... határozottan nagy kihívásnak tűnik, hogy mit ne mondjak, de vállalom, mert igaza van, fejlődnöm kell. Ha ezt az egész pocsék helyzetet kezelni akarom valahogy, ahhoz nem lehetek az, aki eddig is voltam, ahhoz valami több és komolyabb kell, csak még egyelőre magam sem tudom, hogy menni fog-e, de majd nagyon igyekszem.
- Ez nehéz, azt hittem, hogy csak annyi lesz, hogy tejjel iszom a kávét, vagy cukorral. - mosolyodom el, de csak viccelek persze és remélem, hogy ő is azzal, hogy világmegváltó döntéseket kell majd hoznom. Nekem már az is nagy dolog, ha olyan döntésekről van szó, amik rám hatással vannak, nem hogy olyanokról, amik másokra is. Azért ez elég nehéz feladat. Persze mivel megállapodtunk meg fogom próbálni és nagyon igyekszem majd ebből jól kijönni. Azt pedig remélem, hogy ő is tudja, hogy elsőre még nem biztos, hogy tökéletesen fog menni a dolog, de ha nem is lesz tökéletes, a szándék a fontos és talán már az is számít, ha legalább pár saját döntést sikerül majd meghoznom.
- Szóval szerinted el tudjuk érni, hogy bárki is féljen... tőlem? - nem igazán van riasztó fejem, meg úgy általában. Tudom a kiállás elég sokat számít, de nem gondoltam volna sosem, hogy bárki tud belőlem olyat faragni, akitől tényleg félni lehet. Persze jól hangzik, lehet hogy ha van nálam valami fegyver, akkor még a hatást is el lehet érni, na de a nélkül? Nem tudom, meglátjuk, hogy mit sikerül majd összehozni belőlem. Katona barbie nem tudom, hogy leszek-e, nekem már az is valami lesz, ha meg tudom védeni magamat és ha nem kell ehhez az egész életemet fenekestül felforgatni és teljesen megváltoztatni, mert azért nagyon remélem, hogy erről nem lesz majd szó. Ide fogok járni suliba.. még ezt is be kell adagolnom valahogyan a bátyámnak, meg azt hogy majdnem elraboltak... kétszer. Ő még az elsőről sem tud!
- Akkor legyen a művészi, anya is az volt és szeretem színes, meg a virágos dolgokat. Szerinted milyen lenne, ha mondjuk a hajam alja szőkés lenne? Vagy... kék! - jó, azért a mosolyomból most nem lehet megállapítani, hogy ezt az utolsó kérdést komolyan gondolom-e, vagy csak viccelek. Én magam sem tudom. az biztos, hogy egy színátmenetes vörösből kékbe menő haj aztán tényleg eltérne a jelenlegi stílusomtól, főleg ha mellé még látványosabb és színesebb ruhákat is felvennék. - Egyébként, ha az kell te el tudsz rejteni előlük? Tudod... átírva a fontos dolgokat. - mert ért hozzá, talán az is segíthetne, ha elrejtené a személyazonosságomat és a bátyámét is, ha nem találnának meg minket, és talán nem is kéne folyton költözni, meg menekülni, elég lenne ennyi is egyszer. Vagy valahogy úgy tehetnénk, mintha meghaltam volna. A filmekben szoktak ilyet csinálni.
- Azt hiszem így már világos, akkor kérem a cukrot! - bár azt még nem tudom, hogy Aaron mennyire lesz majd ettől elragadtatva, de erre most nem akarok gondolni. Logant is utálta, nem hiszem, hogy ez most majd másképp lesz, de nagyon remélem, hogy nem húzza fel magát nagyon. Valamikor úgyis muszáj lesz majd találkoznom vele, az nem megy, hogy eltűnök hetekre, a napokat se hiszem, hogy jól viseli. A birtokra nem fogja betenni a lábát, az épületbe legalábbis nem azt hiszem, de... nem szabad túlfeszíteni a húrt.
- Te legalább tudsz lőni és nem ijedsz halálra, ha valaki megpróbál elrabolni, határozottan férfias vagy... olyankor. - na jó máskor még nem láttam és azért egy kis vörösség szökik az arcomra. Azért tény férfias volt, amikor végigrángatott a fél városon, hogy megmentsen, meg amikor alkoholt nyomott a kezembe, hogy összeszedjem magamat, meg amikor megcsókolt...

♫ Him and her ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Tárgy: Re: Parti sétány Szer. 22 Júl. - 9:36

Faye & Jamie

Nos igen, Faye túl szép lány, ráadásul fiatal, a világ valahogy így működik, hogy ezzel a párosítással inkább áldozatnak állítják be, amíg el nem hiszi, hogy ténylegesen így van. Még a saját bátyja is, hogy uralkodhasson rajta, amennyire én látom, mert értem, aggódik, hogy hol a huga, mi lesz vele, de hogy Faye reakcióiból inkább valami terror süssön ki? Ahhoz már tényleg nincsen gyomrom. Nem mondom hogy lázadjon, azzal olyan, mintha én is irányítani akarnám. Megtanítom bánni az erejével, a külsejével, aztán azt kezd vele, ami jól esik. Én tényleg nem vagyok az apja, nem mondhatom meg hogy mit tegyen. Ha már mentorszerepbe kényszerültem, akkor úgy kell hozzáállnom, hogy tegyen, amit valóban szeretne, ne azt amit mások akarnak. A csókja mindenesetre jólesően meglep, az első kettő kierőszakolás után valóban fel akartam rá hívni a figyelmet, hogy tetszik nekem, ám nem azért teszem feltétlenül, hogy tartozzon nekem, és ezért csókoljon meg. Valahol a kettő persze összefügg, hiszen ha kedvelünk valakit, teszünk érte, még ha nálam ez nem szokott működni, rendszerint gyorsan lelépek minden kötöttségből. Ez inkább csak afféle hálapuszinak minősül, annál nem több, mégis úgy vélem, hogy kezdjük megkedvelni egymást.
- Na holnap majd úgy kezdjük, akármikor is kelünk, hogy olyan döntéseket hozol, amivel rá leszel kényszerítve, hogy rajtad legyen a világ szeme. – Viszonzom a mosolyt, most viccelődünk, de mégis, alaposan át kell majd gondolnia, hogy mit merre, még ha későn is kelünk, mert én fogom játszani őt, aki nem hoz döntéseket, és ezúttal neki kell majd lennie a határozott, átgondolt, vagy éppen spontán valakinek. Már csak azért is, mert csakis a döntéseinken múlik, hogy kik vagyunk. Minden más csak sallang. Úgy látom, hogy Faye ellenben nem azért teszi ezeket a lépéseket, hogy nekem megfelel. Az elmúlt időszak tapasztalai kezdik ráébreszteni, saját magának kell erősnek lennie, nem esetleg az én kedvemért. Vagy másoknak ugrálnia. Végre itt az idő, hogy a saját lábára álljon. Most is úgy képen vágta Logant, hogy ígéretes kezdetnek tudom be. Ha ezt felfejlesztjük, és akár képes lesz a fizikai harcra is... egy igazi katona barbie-t csinálhatok belőle.
- Ha félnek tőled, akkor már nem jutunk el odáig, hogy meg kelljen magadat védeni. Az is elég lehet, hogy azt sugallod, legyőzhetetlen vagy. Legalábbis... érinthetetlen. Katonai hadviselés, első lecke. – Bólogatok, a látszatra igenis adni kell, hiszen minden fejben dől el, ha valaki magáról is elhisz egy feltétlezett tényt, mindenki más számára is realitássá válik. Pofonegyszerű. Azok vagyunk, amit mutatunk. Önbizalom, agykontroll, és még sorolhatnám az ide vágó, szinte iparágként működő tréningeket, amelyeket a seregben én is végigvettem.
- Az... nagyon is. Nem mondom, hogy ez baj, de ettől még mások ezt gyengeségnek veszik. – Nem korholóan mondom, a világ működik így, finom törékeny alkatát, és az aranyos öltözködését, hajformáját illetően azt hiszik, hogy mindent megtehetnek vele. Eddig így is volt.
- Jól van, akkor eldöntöd, hogy a jól szituált felé megyünk el, vagy a művésziesre. Ne keverjük a kettőt, az rossz vért szül. – Magyarázom neki, amikor már kiszálltunk a kocsiból, és még a vásárlás előtt sétálgatás közben egyeztetjük le az elképzelést. A cukor szinte automatikusan jön, úgy látom, hogy végre kezd megjönni a kedve, mert viccet csinál belőle.
- Szögezzük le, nekem tetszel, amikor kislányos vagy. Másféle sugározd, hogy van önbizalmad. Azt, hogy én mit gondolok, az meg úgysem tartozik az üldözőidre, vagy éppen a bátyádéra. – Nevetek össze vele, én pont azért figyeltem fel rá, mert nagyon csinos, és aranyos volt, gondoltam lehengerlem, csak hát nem tudtam hogy van pasija, és ha rossz a kapcsolatuk, akkor az nem biztos, hogy akadály lett volna. De úgy tűnik az elhárult, ettől még nem vetem rá magam. Csak... tetszik. Ezért nem húzok el a városból, pedig megtehetném.
Még messze vannak a boltok, úgyhogy bőven van lehetősége eszegetni.
- Bezzeg én, a kiforrott férfiegyéniségemmel... – Döntöm oldalra a fejemet, nem eresztve ajkaim tövéből a visszaincselkedős mosolyt.

Tárgy: Re: Parti sétány Csüt. 16 Júl. - 22:35

Jamie & Faye

Erő... nem lenne rossz, ha én is látnám ezt magamban, de hogy tényleg van-e bennem, na arról halvány sejtésem sincsen igazság szerint. Tényleg jó lenne, ha valahonnan a mélyről előbukkanna belőlem valami olyasmi, ami eddig nem tűnt fel, ha tényleg kiderülne, hogy több van bennem, mint amit hittem, no meg amit Aaron sulykolt belém. Valahogy ezt az erőt, amit ő lát bennem a felszínre kell csalogatni, remélhetőleg majd sikerül is... és még az előtt, hogy valami komolyabb baj történik, mint az, hogy el akartak rabolni. Azért akárhogy is nézzük, de elég rendesen bennem van még most is a feszültség a miatt, ami történt, ezek után még ez a Loganes ügy, nem csoda, ha még olyasmiket is teszek, amire nem is gondoltam volna, mint ahogy megcsókolom gondolkodás nélkül Jamiet, pedig én ilyesmit nem szoktam tenni, normál esetben.
- Igen... úgy tényleg jobb, akkor holnap, de nem kell olyan nagyon korán kelni azért. - a mosolyom legalább már meg van, ez is valami. Valahogy túl leszek ezen az egészen és talán igen, talán tényleg erősebb leszek idővel és sikerül majd összeszednem magamat. Megtanít rá, hogyan legyek önállóbb, hiszen valami miatt ezt a bátyám sosem erőltette. Ő inkább mindig megmondta, hogy mikor mit tegyek, és hogy mikor mitől lesz jobb nekem, én pedig egyszerűen csak elfogadtam, hiszen mégis csak ő a felnőtt és ő tudja jobban a dolgokat. Én azért nem rendelkeztem soha sem túl sok önbizalommal, hiába hogy tényleg ideje lenne többet gyűjtenem belőle. Azt még csak nem is tudom, hogy mi járhat a fejében. Hogy bejön-e? Azért nem rossz srác, amúgy helyes is, de csak úgy megcsókolt, hát persze, hogy azt mondtam, hogy nem jön be, szerintem ez érthető. Az ember nem fogja valakinek az orrára kötni, aki drasztikusan rámászik, hogy amúgy helyes, főleg ha abban a hitben él, hogy van is valakije, nekem akkor még ott volt Logan. A csók pedig most... még magam sem tudom, hogy pontosan miért is történt. Csak úgy... jött, a lelkesedés miatt.
- Félnek... tőlem? Nekem már az is valami, ha meg tudom védeni magamat, és nem kell nekem félnem másoktól, de... jól esik, hogy így bízol a nem létező képességeimben. - mosoly igen, egy újabb. Azt hiszem kezdem ezt az egészet jobban kezelni, vagy legalábbis lassan tényleg képes vagyok egy kicsit legalább felengedni és ez is már nagy szó. Az eddigiek után, a tegnap történtek után az is kész csoda, hogy van még öntudatom, nem pedig hogy még mosolyogni is tudok, szórakozni a saját megjegyzéseimen, azért ez tényleg nagy dolog és azt hiszem mondhatom, hogy neki köszönhetem egyértelműen. Segít nekem és... valami miatt ez tényleg megerősít.
- Szóval kislányos vagyok? - oké ez marad meg bennem elsőnek, hiszen nem valami pozitív jelző ez még nekem is átjön. Hát na... érthető módon nem jó érzés, ha valaki kislányosnak tart, de mégis ennek ellenére megcsókolt igaz? Akkor az vajon miért lehetett? Mégis csak tetszett neki a kislányos stílus, vagy akkor hogy van ez? - Szeretek olvasni és a színes dolgokat, talán... az jó lenne. Van pár szép ruhám, azokat szeretem hordani, nézzünk olyat. - kislány koromban emlékszem, hogy gyakran vettem fel anya ruháit, magassarkúit, meg hát anyu festő volt, nem csoda, ha én is örököltem belőle és van szépérzékem is hozzá, hogy össze tudjam válogatni a ruhatáramat, csak tényleg jobban oda kell figyelnem erre. A cukor viszont tényleg meglep, ha már felnőttesnek kell lennem, akkor ez...belefér?
- Az nem kislányos? - talán igen, kissé incselkedő a kérdés, de ezúttal szándékosan és viccelve persze. Nem kötekszem, csak... vicces, hogy cukrot vesz nekem, miközben elvileg komolyabbá akar varázsolni.

♫ Him and her ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Tárgy: Re: Parti sétány Kedd 14 Júl. - 9:59

Faye & Jamie

Valamiért én már az első pillanatokban is láttam Faye-ben, amellyel még ő sem volt tisztában, van benne erő, magabiztosság, csak mintha a bátyja, vagy az egész világ arra nevelte volna, hogy áldozat, törékeny lány, akit mindenki csak elnyomhat. Én első körben oda sem mertem menni, annyira szikrázóan szép volt, csak nézegettem őt, meg a képét, gondolván, hogy sokkal több az elvárása, mint amit én nyújtani tudnék. Aztán a sors iróniája volt, hogy kiderült, hogy nagyon is félénk, riadt lány, ám már talán a merész csókom elindította benne azt, hogy kiteljesedjen, és a lábára kezdjen el állni. Na jó, nem volt szép dolog tőlem, és nem is az volt a cél, hogy átlendüljön, hiszen akkor ezt még nem tudtam, de úgy tűnik az új kezdethez van némi közöm. Nem akartam én ráerőltetni az akaratomat, csak valahogy olyan sértettnek tűnt, kihozta belőlem a pasit, aki ha úgy hozza a helyzet, elveszi amit akar. Igaz, azóta, hogy jobban megismertem, már sajnálom a dolgot, de valami mégiscsak elindult, nem csak kettőnk között, hanem új útra tudott lépni.
- Nem várom el, hogy mostantól. Holnap reggel is kelhetünk így. Aztán tiéd a pálya mondjuk délig. Jó korán kelünk. – Válaszolom csúfondárosan, csak azért, hogy fenn tudjam tartani a jókedvét, igazából csak húzom az agyát, nem is gondoltam volna, hogy a kislányos külső mögött azért rejlik egy nagy adag határozottság is. Mertem azért remélni. Azt hiszem senki nem vágyik törékeny lányokra, a pasik számára is az a lenyügőző, ha a gyengébbik nem is kész a sarkára állni, és egyenrangú félként részt venni a társalságban.
- Ja, tényleg nem. – Vonom meg a vállamat somolyogva. Minden katonai kiképzésem, vagy hackerkedésem ellenére nagyon is lazán veszem az életet, már ő is felfedezte, hogy egy nagy gyerek vagyok, mellette azért egy fokkal megfontoltnak vagyok kénytelen lenni, hiszen ő nem tud ösztönösen mozdulni. Úgy vélem, hogy csakis akkor van értelme maradni a városban, ha kicsit is komolyan gondolom vele, mert ha csak Rashidra akarom bízni, az minél előbb kéne, mert ha kötődni kezdünk egymáshoz, ami már egyébként megindult, akkor pocsék érzés lesz. Még nem döntöttem el, lehet, hogy nem is igazán jövök be neki, hiszen megmondta, hogy nem vagyok az esete, akkor meg minek csókolt meg? Hálából? Arra azért nincsen szükségem. Vagy a lányok ezt mondják, ha van valakijük, vagy nem akarnak kitárulkozni? Hm...
- Meglehet. - Adok neki igazat, majd folytatom. – Csak éppen te már azt a képzést kaphatod, amelyben le vannak tisztulva a sallangok, nincsenek zsákutcák. Nem kell kisérletezgetni, hanem a fizikumodat és a szellemedet megfelelő ütemben tudjuk fejleszteni. Igazi supernova leszel, olyan, akitől mások félnek. – Ezen a ponton elmosolyodom, ténylegesen komolyan gondolom, de hogy ne két napba fog telni, hanem minimum hónapokba, az biztos. Ha már itt marad a birtokon, akkor rábízhatnám a professzorékra, ám ők évek alatt fejlesztenek fel bárkit is, ha csak nincsen a köszöbön háború, ami miatt gyorsan kéne cselekedni. Ezek a mutánsok itt tényleg tanulnak, órákra járnak, ez így elég lassú folyamat. Faye esetében ha nem is katonát kell faragni belőle, de egy öntudatos egyént, aki nem csak, hogy megvédi magát, támadni is képes.
- Gondold át, hogy mi az, ami legjobban foglalkoztat téged. Ha a sport, akkor legyél sportos. Ha a művészet, akkor legyél figyelemfelkeltő. Le kell vetned ezt a kislányos stílust, már felnőtt nő vagy. Nem mondom, hogy legyél kurvás, vagy kihívó, de itt az ideje, hogy jelezd a világnak, hogy ki vagy. A hajad is lehet más, bár az nekem tetszik. Egy kis frizura nem biztos, hogy árt. – Kanyarodunk be a sétányra, ahol végül kiszállunk, miután leparkoltunk. Amíg eldönti, hogy mi is legyen, a közeli árusok egyikénél veszek neki egy zacskónyi szines cukrot. Tipikus, arra akarom nevelni, hogy legyen felnőttesebb, erre én kezelem kicsiként. De hát az édességet minden lány szereti.

Tárgy: Re: Parti sétány Vas. 12 Júl. - 20:04

Jamie & Faye

A sértettség, meg az utóbbi napok eseményei azt hiszem kihoztak belőlem valami olyat, amiről még magam se sokat tudtam, de ezek szerint van bennem erő és határozottság, csak eddig még nem sikerült megtalálnom, na de... majd most! Legalábbis talán menni fog és nem süppedek vissza az eddigi állapotba. Nem lenne rossz. Igyekezni fogok, ebben mindenképpen biztos vagy és muszáj is lesz, különben nekem amúgy is kampec. Ki tudja, hogy a vérem és a képességem miatt mit tennének velem, ha tényleg elkapnának azok az ismeretlen és amúgy baromi veszélyesnek tűnő emberek. Őszintén szólva nem nagyon merem a dolgot megkockáztatni, mármint a kipróbálását. Lehet, hogy egész életemre bezárnának valami laborba, hogy csapolgassák a véremet, vagy ki tudja. Nem igazán olyan jövőkép, amit szeretnék kipróbálni.
- Elég nagy kihívásnak tűnik, de... rendben, de csak pár óra, a nap elég hosszú. - főleg ha egyedül kell meghoznom minden döntést, ha nem kérdezhetem meg tőle, hogy ő mit gondol. Azért ez baromi nehéznek tűnik igazából, de majd megpróbálom elérni, hogy menjen. Remélhetőleg amúgy sem várja el, hogy egyből tökéletes döntés hozó legyek, hanem mondjuk szépen fokozatosan, ahogyan sikerül, és ha egy-egy döntés most nem sikerül, hát majd máskor. Az is valami, ha próbálkozom és igyekszem nem igaz?
- Nem tudtad volna megállni az utolsó mondat nélkül igaz? - szélesedik már legalább a mosolyom az eddigi meglepettség után. Magamon lepődtem meg, de azt sem akarom, hogy ebből bármi rossz süljön ki, hogy most itt én megcsókoltam őt, mert igen még sok lenne nekem valami új, amikor még ezt a Logan dolgot is át kell gondolnom. Azért a nagy helyzet az, hogy szerelmes vagyok... voltam belé és ezen csak a miatt, hogy átvert nem leszek hirtelen túl, csak legalább igyekszem. Az érzés nem múlt el és biztos, hogy meg lesz majd megint a pocsék utózönge is, ha már nem lesz mire koncentrálnom, ha egyedül leszek teszem azt. - De rendben van, felelősséget érzel, és hálás vagyok érte, komolyan. Ez most... nagyon sokat jelent nekem. - tényleg iszonyú sokat jelent, csak ahogyan mondta is az kell, hogy ne támaszkodjam teljes mértékben rá, az se jó. Attól még önállónak is kell lennem és erősnek is, hogy ne omoljak össze, ha valami kemény helyzetbe kerülök újra.
- Akkor neked legalább van benne gyakorlatod, nekem viszont még nincs, nekem ez az egész még mindig nagyon félelmetesnek tűnik. - és tényleg félek is tőle, hogy mi lesz majd velem a jövőben, hogyan tudom az életemet normálisan felépíteni. Vajon ott kell hagynom mindent, amit megszoktam, a sulit, az életemet, a barátaimat? Ha ide jövök, akkor ez ezt jelenti, mert akármennyire is hinni akarja az ember a távkapcsolatok nem működnek, egyáltalán nem, szóval... jobb lenne, ha nem hitegetném magamat abban, hogy megmaradnak a barátságaim attól, hogy eljövök. Maximum ahogyan mondta új élet, új barátok, de attól még félek tőle, hogy ez pontosan mivel is jár.
- Mit értesz pontosan magabiztosabb stílus alatt? Mondjuk azt hiszem nem értékelné, már az erősebb sminken is meglepődött, amikor randi... ra mentem. - hát igen, nem volt kellemes, amikor e miatt is rám szólt, de hát mit tehettem volna? De a kihívóbb ruhákat sem fogja értékelni, ebben sajnos biztos vagyok, de még sem érdekel. - De próbáljuk meg, vagyis... szeretném! - kicsit még ki is húzom magamat, mert igenis én is azt akarom, hogy jobb legyen a helyzetem, hogy tényleg jobb ruháim legyenek, ez által is erősebbnek tűnjek és annak is érezzem magamat, ez a lényeg.

♫ Him and her ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Tárgy: Re: Parti sétány Kedd 7 Júl. - 21:51

Faye & Jamie

Még mindig a hatása alatt vagyok, hogy Faye mennyire durván leszerelte Logant, még én sem kellettem hozzá. Talán ez már akkora pofon volt az életében, amiből úgy vélte, egyedül kell felállnia. Jól tette, ez az új kezdet, amelyben ő is erős lehet, megmutathatja a világnak, hogy milyen fából faragták. Na nem úgy értem, hogy akkor csak a további rossz élmények hatására kell, hogy lépjen, húzza meg a határt, és innentől álljon a sarkára, akár velem szemben is. Igaz, ezt már akkor megtette, amikor még úgy vélte, hogy Logan is szereti őt.
- Próbáljunk egy olyan napot ki, amikor te hozol döntéseket. Ha soknak érzed, akkor elég csak pár óra. Mostantól? Nem fogok mindenben egyetérteni, a véleményemet elmondom, de azt tesszük, amit te szeretnél. És mindenre igaz feleletet kapsz. – Meglehet hogy kicsit felelőtlenség ez a részemről, úgy vélem, hogy ha eddig eljutottunk, úgysem gond, ha kiadom magam, ezt megelőzően is dönthettem volna úgy, hogy faképnél hagyom. Valami itt marasztalt mellett, és ez azóta sem szűnt meg. Külső? Lehetséges. Benső? Van benne valami törékeny, én mégis azt akarom, hogy erős legyen. Akkor viszont már nem szorul a védelmemre. Igazából én magam sem tudom, mi lenne a legjobb, ezért bízom rá hogy milyen irányból közelítsük meg az életét, amelynek, ha úgy akarja, egy ideig a része tudok lenni. Na nem mint holmi szerelmes, jó eséllyel nem menne bele ilyen gyorsan egy újabb kapcsolatba, és jól is teszi, elsőként saját magával szemben kell új elvárásokat támasztani, aztán bukkanhat fel valaki más az életéből, hogy jobb emlékeket adjon neki, mint amit Logantől kapott.
- Nem kell mindent túlmagyarázni. Tetszel, ahogyan tetszettél az első pillanatban is, de nem ezért maradtam itt. Kivételesen érezhetek felelősséget valaki iránt, akkor az legyél te, rászorulsz. Nem kell azonnal egymásba gabalyodni, csak mert nem tudsz nekem ellenállni. – Pimasz mosolyt villantok, ez inkább csibészes, vicces, mint megalázó. Lényegében arról szól, hogy nem kérek kárpótlást a fáradozásaimért. Remélem, hogy azt a csókot sem ennek fényében adta, hanem mert ki akarta próbálni az ízét, vágyott rá, hogy ne csak erőszakosan belemásszak a szájába, hanem milyen az, amikor valaki olyant jutalmazunk, aki tett értünk. Ezt a részét már inkább megértem, részemről bizsergető volt, nyilván kívánnék még többet is, de felesleges most lelki sokkot okozni azzal, hogy elvásárokat támasztok felé, mielőtt ő tenné meg magával, majd másokkal szemben.
- Ha tudnád, hogy én hányszor kezdtem új életet. Igaz, nők még nem bántak el így velem, mint ez a szemét veled, de hát egy lányt azért könnyebb... kihasználni. Ne is törődj vele. Te megszégyenítetted, ezután másoknál is kisebb lesz a renoméja. Legalábbis a szöszi talán észreveszi magát. – Nem akarom most ismét felhívni rá a figyelmét, de egyszerűbb, ha beszélünk olykor róla, mintha csak magában örlődik. Hiszen ez a rossz emlék egy ideig el fogja kisérni. Akkor együtt dolgozzuk fel. Nyitom neki a kocsiajtót, majd behuppanok mellé.
- Segítek. Kezdjük a ruhákkal. A bátyád mennyire akad ki, ha ledobod ezeket a ruhákat, és magabiztosabb stílust veszel fel? – Nem arra értem, ami most rajta van, hiszen azok kölcsönholmik, az egész szüzikés stílusát kéne valami öntudatosabbra cserélni. Kurvás ne legyen, arra nem gondolnék, de olyan lányt kéne faragni belőle, aki már odafigyel a ruházkodására, sminkjére, ezáltalál is komolyabb kisugárzást adhat önmagának, amivel elriaszthatja azokat, akik csak bántani akarnák.

Tárgy: Re: Parti sétány Szomb. 4 Júl. - 9:32

Jamie & Faye

Az, hogy zűrös az életem lassan enyhe kifejezésnek számít. Már azt se nagyon tudom, hogy mitől és hogyan fog rendbe jönni, csak hát azt várják tőlem, hogy próbáljak erős lenni és határozott és kemény és... Nem tudom még, hogy mennyire fog ez menni, de legalább próbálkozom, talán már ez is valami, legalábbis nagyon remélem. Tartani kell magamat, mert amúgy maximum azt tehetném meg, hogy elmenekülök félredobva mindent és az egy dolog, hogy Logan egy gerinctelen kis... de attól még vannak barátaim New Yorkban, akiket nem szeretnék csak úgy félredobni, hiszen még csak azt se tudják, hogy mutáns vagyok, nem értenék, hogy miért kell hirtelen elmennem és elrúgni a meglévő életemet. Jó persze így is az egész meg fog változni, de legalább megpróbálhatok lavírozni valahogy a zűrös és a normális között, mint hogy teljesen a zűröset válasszam a jó dolgok nélkül.
- Nincs valami nagy gyakorlatom az önálló döntésekben, az a legnagyobb baj, de majd azért... próbálkozni fogok, csak te is tanácsot adsz, meg más is ad, nehéz eldönteni, hogy mi a jó. - nem mintha valami kis hercegnő lennék, akinek a tanácsadói mondják meg, hogy mit tegyen és ő meg válogat a lehetőségek közül. Nem, egyszerűen csak vannak nálam okosabbak, hozzáértőbbek, akik egyszerűen jobban el tudják dönteni, hogy mi jó és mi rossz döntés, én pedig próbálok valahogy hagyatkozni rájuk, mert sokkal könnyebbnek tűnik, mint önálló döntéseket hozni. Nem vagyok jó mérlegelésben, de tudom, hogy valahogy ezt kellene megtanulnom. Látni azokat a lehetőségeket, amik nekem jók és nem azt nézni, hogy vajon másoknak mi a jó. Csak hát ez sokkal nehezebb, mint amilyennek tűnik.
- Csak próbálom megérteni. - komolyan veszem... nem tudom, de hát ő mondta azt, hogy rendes csókot akar, amit nem úgy vesz el, ezen akkor mit veszek komolyan? Baj az, ha szeretem tudni, hogy valami mögött mi húzódik meg? Ha kedvel az azért jó érzés. Az ember szereti hallani az ilyet, de csak komolynak vagyok titulálva, amikor feltételezem a dolgot, de akkor legyen így. Csak azért segít, mert ez neki is jó... bár azt még nem tudom, hogy pontosan miért is, de hát akkor legyen igaza, legyen akkor neki is jó így és kész. Ezek után már az, hogy előkerül Logan végképp csak megzavarja a fejemet. Arról volt szó, hogy hozzak önálló döntéseket. Megtettem... kiosztottam, erős voltam és a csók... tényleg kellemes volt, csak úgy jött magától, csak hát közben meg mégis csak itt ez az egész, hogy zűrös az életem és nem akarom, hogy mindez csak azért legyen, mert valaki kell akire támaszkodni tudok, de amúgy meg képtelen vagyok kezelni az életemet és ő egy újabb kapaszkodó csak, amit találtam. Elég bonyolult ez az egész, ezért vagyok zavarban, ezért habogok és kérek bocsánatot, pedig rajta nagyon is látszik, hogy nem lenne rá szükség. Inkább magamnak szól ez, mert tényleg nem tudom, hogy honnan jött a nagy bátorság.
- Köszönöm! Én igyekszem magamban rendezni a dolgokat és... szóval érted, csak még nehéz. - új iskola lesz jó eséllyel, ezt be kellene adagolni a bátyámnak is, ha ide fogok végül járni, aztán ez a Logan ügy. Aaron már attól tajtékzott, hogy kiderült, hogy együtt vagyunk, hogy látott egy csókot, aztán miután arra jött haza, hogy mi... hogy az is megtörtént... ezek után szerintem képes lenne durva dolgokat tenni Logannel, de nem kell, mert ez az én dolgom, ezt nekem kell rendezni, nem neki kell bosszút állni, vagy tudom is én.
- Nem is tudom, eddig elég egyszerű volt, de talán változtathatnék rajta, ha már erős leszek és kemény... Segítesz benne? - behuppanok szépen a kocsiba, de még azért egy mosolyt vetek rá a tető felett. Végül is miért is ne. A nők változtatni szoktak a hajukon, meg egyebeken akkor, amikor az életükben nagy változások állnak be és nálam most változásból aztán tényleg nincs hiány.

♫ Him and her ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Tárgy: Re: Parti sétány

» Temze parti sétány